Ajkán vagyok a fiúkkal

Lassan 5 teljes napja Ajkán vagyok a fiúkkal. Itt laknak a szüleim, de erről már lentebb írtam korábban is. Szeretem ezt a várost, de asszem már nem tudnék itt élni. Viszont hatalmas előnye, hogy itt sokkal gyorsabban el lehet intézni mindent, meg lehet venni mindent, jók a játszóterek, olcsóbbak a cuccok a boltokban és néha le lehet passzolni a fiúk egy részét a nagyszülőknek;) Kicsit nehezen rázódom bele az első pár napban a napirendbe, de lassanként általában kialakul minden. Fura, hogy a fiúkat én fürdetem, sokkal később kerülnek ágyba, mint normál esetben. ÁLtalában alig fél órácskám van dumálni lenn a szülőkkel a fürdés után, aztán már mehetek is szoptatni Karcsit. Viszont reggel sokáig alszanak a srácok. Ma Miki negyed kilneckor bújt elő és hála a bakonyi levegőnek, még délután is lehúzott két és fél órát. Matyi nem alszik. Matyi akkor sem alszik, ha mindenki dől a fáradtságtól. Komolyan mondom szabályosan sportot űz abból, hogy nem alszik. Néha rettentően fel tudom magam húzni ezen, pedig őszintén szólva nem számíthatnék másra, hisz idestova öt éve nem alszik délután. Kivéve, ha nagyon beteg. Naszóval nem alszik. Ez eddig oké. Viszont lefeküdni pihenni kötelező. De ő ilyenkor is vergődik, még csak véletlenül sem csukja be a szemét, lesi a mutatót, hogy mikor ér oda a kijelölt számra, amikor felkelhet. Iszony. Néha úgy idegesít, hogy egy külön szobába befalaznám, mert ha meg a Mikivel együtt küldöm pihenni, akkor a kicsit nem hagyja pihenni. Előbb utóbb röhögés, majd bőgés jön a másik szobából...

Ma voltunk vérvételen. Megcsapoltak. Holnap lesz eredmény. Kiderül, hogy milyenek a reuma faktorok, meg több egyéb dolog. Bakker, enyhén szólva be vagyok sz@rva. Mama szerint reumám van tuti. Apu szerint alagút szindróma. Én is az utóbbi mellett teszem le a voksom. Mama véleménye az, hogy a hímzéssel vágtam gallyra a karjaim. Én ezzel nem értek egyet, mert amikor nincs karonülő babám, akkor semmi gond a kezeimmel. Nameg vagy ezer éve (na jó, legyen 7 év) kézimunkázom és a gondok csak Miki születése után kezdődtek és mikor a két kicsi közt dolgoztam, totál tünetmentes voltam... Na majd kiderül. Jövő héten randizom az ideggyógyásszal is. Egy biztos, amióta itthon vagyok hatványozottan jobban fáj a kezem. Viszont, amióta itthon vagyok sokkal többet cipelem Karcsit, hisz nagy a ház. Nameg összvissz 5 szálat hímeztem csak el, mert nem értem rá. Szóval maradjunk abban, hogy a gyereksegg emelgetés tesz tönkre szép lassan...