Gyerkőceim életkora

2008. június 9., hétfő

Dóra-hét

A múlt hetem igazi Dóra hét volt. Úgy látszik túl lemondóra és szomorúra sikerült a múlt heti bejegyzésem a gyereknevelés árnyoldalairól:) Voltam kétszer is úszni. A karom, kezem most nem fáj, viszont éjszaka rendszeresen zsibbadok, de jelentem, kezdek hozzászokni, már nem esek pánikba tőle.
Pénteken Ivett hívott moziba. Eredetileg a Szex és NewYork új filmet néztük volna meg, aztán csatlakozott az ura is, így aztán kicsit pasisabb irányba mozdult el a film. Először filóztam rajta, hogy lemondom, mert nem érdekelt a leírás alapján a film, de aztán csak elmentem, mert Ivett olyan kedvesen invitált. Bevallom, tetszett a film, jókat lehetett rajta röhögni. A címe: Erőszakik. Nagyon jó volt benne Colin Farell, kár lett volna kihagyni!
Szombaton ugye családi napunk volt, de este az egyetemi barátnőkkel mentünk beülni valahova. Kicsit vegyes volt a hangulat, de örülök, hogy találkoztam a lányokkal, hisz olyan nehezen tudunk valami programot összeegyeztetni. Remélem azért lesz még olyan mindenen röhögős este, mikor az embernek szinte potyog a könnye az ordítva röhögéstől, de most mindenkinek vannak gondjai, kinek kicsi, kinek nagy. Én is átértékeltem a problémáim a többiekét látva...
Vasárnap meg Mariannal találkoztam a Westendben. Kereteztünk. Hú, hát először le akartam tagadni, hogy mennyi pénzt tapsoltam el, de mivel Viktorral most írjuk a kiadásaink, biztos feltűnt volna hónap végén, hogy jópár ezer hiányzik a családi kasszából. Nameg valszeg ő fog elmenni a keretezett képeimért, szóval ígyis-úgyis szembesülni fog az árával. Szégyenlem magam, de csak azt néztem, hogy jól mutasson, nem is néztem az árakat. Álmomban sem képzeltem volna, hogy egy keret ilyen horribilis árat is számlálhat. Na mindegy, így jártam, az eredmény remélem csodás lesz. A Helene Tran kép arany kerete dobta meg iszonyatosan a végösszeget. Hazafelé menet persze próbáltam sok-sok indokot kitalálni a megoldásra, hogy hogy is adagoljam Viktornak az összeget. Két verzió született az agyamban:
1. 2006 nyara óta hímeztem a képet, vagyis azóta gyűjtögettem rá. Havi bontásban, ez szinte elenéysző.
2. Életünk végéig nézhetjük a falon, ha ebből a szempontból nézem, akkor szinte fillérekért vettem:)
Na és van egy utolsó, de az Viktort nem érdekelné ennyire. Benevezem a kiállításra idén a képet, szóval valami szargagyi kerettel ezt nem lehetne megtenni.
Most már csak tényleg abban reménykedem, hogy jól választottunk, és remekül fog mutatni. Ha hazaértek a képeim, mindenképp fotózom őket. Keretet kapott még a gésa meg az RR kendőm.

Ja, és a Westendben vettem egy hihetetlen színösszeállítású csőrös Tupperware poharat Karcsinak. Ime, annyira hihetetlenek a színei, hogy ezt meg kell mutatnom. Cumisüvegből nem iszik, így rögtön a poharazással kezdtük:

2 megjegyzés:

  1. A Helene Tran képre nagyon kíváncsi leszek! Még egy ok, hogy elmenjek a Camponába! :)
    (Andrisnak is ilyen itatótja van, csak még a szolidabb sárga-lila verzióban.:) )

    VálaszTörlés
  2. Mikinek is ilyen lila-sárgája volt, csak szétrágta, így Karcsin nyakig vizes volt, ha abból kínáltam. Ezt untám meg és vettem ezt a színes csodát:)
    De akármilyen drága, nagyon bejött nekünk a Tupperware. Mindenben.

    VálaszTörlés