Bőrgyógyásznál

Halogatós vagyok. Néha az olyan dolgokban is, amiben nem kéne. Most enyhén szólva a körmömre égett a dolog. Matyinak teljesen tropa lett a bőre, gondoltam nagyon időszerű lenne már lépni valamit. Kiszáradt, ekcémás lett a két lába, sőt mostanra már a karja is. Hiába vezettük be, hogy csak kétnaponta van fürdés, túl sokat nem javított a helyzeten, max. lassította a romlást. Szóval ma gondoltam egy nagyot, felhívtam a két utcával beljebb lévő Szent Teréz magánrendelőt, kérdeztem, hogy van-e esetleg valami jó kis időpont bőrgyógyászatra. A recepciós csajszi mondta, hogy ha oda tudok érni 40 perc alatt, akkor akár ma is van. Frankó, megyünk, bár épp akkor vágtunk be Miklóskával egy-egy szál hagymát, de max. büdösek leszünk. Mondtam, hogy sietek, ha kicsit kések bocsi, de három kölyökkel érkezem.
Koppra ott voltunk, épp levettük a kabátainkat, mondta a recepciós hogy mi vagyunk a következők, mindjárt mehetünk. Miki nem akart bejönni, rögtön a játszósarok felé vette az irányt, én leültem Matyival és Karesszel a rendelő ajtajába. Laza két perc után jön Miki:
-Hát anya, ez a kaka már nagyon ki akar jönni a popómból.
Nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Matyinak mondtam, hogy maradjon, ha a doktornéni behívja, mondja, hogy én is jövök, csak a középsőt vittem a wc-re. Mikit felcsaptam a női wc-re, mondtam, hogy aztán most mindent bele, itt kivételesen nem trónolhat 10 percet, mint otthon, mert dolgunk van. Kivételesen tényleg gyors volt.
Berongyoltunk a rendelőbe, doktornéni megértőnek bizonyult. A következő negyed órában végignézhette a gyerekeim esti őrületét. Igyekeztem mindent megjegyezni, miközben Miki a földön a kúszott, Karcsi a műszereket próbálta levadászni az asztalról, Matyi meg megállás nélkül beszélt. Néha láttam rajta, hogy kicsit sokan vagyunk neki, de hősiesen végigmondott mindent, csak egyszer kérdezte meg, hogy mondjam már vissza mi volt az utolsó mondata, mert már nem emlékszik arra, hogy mit akart még mondani.

Sikerült még a patikába is beérnem a kölykökkel, úgyhogy holnapra kikeverik a krémeket Matykónak. Állítólag egy hét múlva már látványos javulást kell látni, három hét elteltével meg tünetmentes lesz. Ha mégsem, akkor négy hét múlva kontroll.

Holnap logopédus nénihez megyek Mikivel és Karesszel. Lényegében nincs ezzel semmi gondom, csak az egész délelőttöm tropára megy. De a lényeg, hogy Miki nagyon szereti Enikő nénit, szívesen megy hozzá "játszani". Karesz rühelli ezeket a kiruccanásokat, mert fél kilenckor indulunk és jó esetben valamikor dél körül érkezünk csak haza, eszünk és mehet aludni. A köztes időben egy jó órát kotorhat egy nagy, üres lakásban, a többit babakocsiban tölti utazás címszó alatt.