Gyerkőceim életkora

2008. május 25., vasárnap

Ismét Ajkán voltunk

Hétvégén ismételten Ajkán voltunk. Én nagyon jól éreztem magam, szerintem a fiúk is. Karcsi volt a legvisszafogottabb. Sokat nyűgölődött, keveset aludt, hajnali fél négykor jött meg a kedve a szopihoz. De magához képest szerintem jól bírta, hisz a múltkor az első nap felét végigműsorozta.
Viktor vezetett a sógorommal, Tamással. Tamás szerint jól csinálja, valamint a két alapszabályt is megtanulta:
1. Tövig nyomni a gázpedált!
2. Kezeket a dudára!
Fiúk beszereztek játékot is gyereknap címén. Farmkészletekkel lettek gazdagabbak. Újabb hatalmas helyet foglaló játék. Hogy hova fogjuk rakni???? Ez még nekem is talány.
Jó volt, hogy húgomék is beutottak szombaton. Tusi már nagyon gömbölyödik. Szép kismama, látszik rajta, hogy nagyon élvezi az egész babavárást. Kicsit én is megfoghattam a pociját, Misi éppen csuklott:)
Bátyám is feljött Benedekkel párszor, a srácok jókat játszottak együtt. Gondolkodom azon, hogy a nyáron egy pár napra elhozom hozzánk Benedeket. Hátha élvezné, meg talán egy kicsit segítenék is a tesómnak. Na majd meglátjuk, mikor mondtam neki, akkor első körben inkább aggódott, hogy 4 kölyök sok lesz nekem.

Kezem. Apa megvizsgált, mert megint lezsibbadtam az éjjel, igaz csak csuklótól lefelé. Mért vérnyomást mindkét karomban. A balban 80/60, a jobban 110/60 volt. A bal kezemnél a pulzusom is gyengébb. Apa szerint már a tűréshatárt feszegeti a két karom közötti eltérés, valszeg valami nyomja az artériát, úgyhogy úszni kell sokat, sokat sokat. Hát próbálom, próbálom, próbálom. Feltehetőleg születési rendellenesség, ami a karom erőteljes megterhelése miatt jött elő. (Miért nem úgy születnek a gyerekek, hogy rögtön tudnak a saját lábukon járni???) Ha nő a gond, akkor ... inkább nem gondolok bele. Az a szar, hogy szerinte ez javulni nem fog, max. a tüneteim enyhülhetnek időről-időre. Karcsit nem kéne cipelnem... Szóval ha legközelebb megyünk Ajkára, akkor csinálunk egy orvosi körjárást. Ideggyógyásszal és érsebésszel kéne randiznom. Persze jön az apa is, úgyhogy így nem olyan félelmetes.

Itt egy vidám fotó a hétvégéről! Nagypapa és Miki cseresznyét szedtek és ettek:)

2 megjegyzés:

  1. Remélem rendbe jön a karod! Tényleg nem ártana egy neurológus, hátha van rá valami fizikoterápia vagy valami! Nézesd meg, ehhez még baromi fiatal vagy!

    VálaszTörlés
  2. Majd ha júniusban vége az ovinak, akkor hosszabb időre hazamegyek. Ki kell használni, mert húgom július végén szül és Ajkára mennek a babával, mert albijuk már nem lesz, de az új lakás még nem kerül valszeg addigra átadásra.
    Tudod, az a rossz, hogy Matyinál még csak ropogott a nyakam, meg fájt a hátam. Mikinél már fájt a kezem és a csuklóm sokat, de nem volt vészes. Karcsinál meg beütött a krach. Szerencsére apukámnak több ilyen betege van, aki hasonló problémákkal küzd, úgyhogy párat felsorolt és jobban is lettem:) Ha viszont túl gáznak találja a neurológus a dolgot, akkor meg kéne műteni a vállam. Persze ez a legutolsó verzió, de valahogy fura arra gondolnom, hogy 30 (na jó, majdnem 31) évesen nem vagyok totál fitt. Ma este apa hamarabb hazajön, megyek úszni. A szerda garantáltan úszó-nap és a szombat délelőtt. Remélem heti 3x-i úszás karban tart majd, aztán a szakember majd megmondja mit is kéne csinálnom.

    VálaszTörlés