Vasárnap délután Mariannéknál

Rég nem találkoztunk a Váczi családdal. Szóval ideje volt összehozni egy gyerekezős, beszélgetős délutánt. Karcsit aránylag korán leraktam aludni, hogy majd időben indulhassunk, de persze csak nyomta-nyomta a szunyát, így végül megébresztettem és indultunk Dunakeszire. Mariannék készültek, már előre be volt pácolva a husi, Péter is lepácolta a hintát, mert elvileg arra készültek a fiúk, hogy felállítják az udvaron. Asszem úgy általában azt lehet elmondani nagy segítségünkről, hogy én néztem Mariannt, ahogy húst süt,Viktor meg nézte Pétert, ahogy a hintát csinálja:-DD Két kisebbik fiam elég nehezen mondott le arról, hogy az akus kisautó a ketben nem műxik. Egy ideig hülyítettem Mikit, hogy dobjon bele egy százast, de sajna ő nem vette poénra. Karesz együtt kisautózott végül Kolossal a ház előtt, Botond folyamatosan pancsolt, asszem kb. háromszor öltöztette át Mariann száraz ruhába. Matyi eláztatta enyhén a ház melletti részt a slaggal, Miki meg hol focizott, hol vergődött. Közösen asszem nem sokat játszottak a sárcok, de úgy általában annyira nem is szoktak;)
Botond nagyon megnőtt és igen kiszőkült, estére még a hangja is megjött. Egyébként állati nyugis kissrác, Karesz hozzá képest sajtkukac. Érdekes volt két lábon járkálva látni, legutóbb még rugózott a rácsnál és a fal mellett araszolt, mikor láttam. Kolos baromi sokat beszélt és rengeteget kérdezgetett. Próbáltam megfelelni a kérdésekre, nem mindegyikkel boldogultam:-DD
A kaja finom volt nagyon a koktél is jól esett. Karesz meg is kóstolta. A fiúk irtó fáradtak voltak, mire este hazaértünk. Másnap reggelig csönd volt a gyerekszobában.
Kis lelkiismeretfurdalásom azért volt, hogy baromi nagy káoszt hagytunk magunk után, kellett volna egy kicsit segítenem...
Megnéztem Mariann hímzéseit, így még nehezebb kibírnom, hogy még nem hímezhetek. De a mama megígértette velem, hogy még egy kicsit ne;) Úgyhogy így lecsúsztam a gyergyói mintákról is, pedig itt ül mellettem az asztalon a kiválasztott mintácska. Így jártam!