Ajkán nyaraltunk egy kicsit

Még mindig pótlás. Mostanában sokkal kevesebbet ülök a gép előtt. Talán nevezhetem ezt a nyaralás utóhatásának, ahol ugye nem volt netünk, így nem éreztem kényszeresen azt, hogy mindenképp be kell kapcsolnom a gépet, mert lemaradok valamiről. Ahogy látom, le is maradtam pár dologról, ahogy nagyjából a blogok felét visszaolvastam.

Szóval mindenképp meg kell írnom, hogy Csödéről hazafele jövet beugrottunk a szüleimhez Ajkára. Először csak egyet akartunk ott aludni, végül három egész nap lett és pont tök jól jött ki, mert apukám a 4 nap alatt mindössze egyet dolgozott csak, igaz azt kora reggeltől másnap reggelig. Éljen az ügyelet!
Anya, apa, tényleg mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Utólag van egy kis lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy szinte semmit sem segítettem, csak pihiztem. Bocsi, de annyira jól esett. A srácok ráragadtak nagypapára, Karcsi maradt az egyetlen ragacsom. Voltunk strandon, nagybevásároltunk Viktornak egy csomó ruhát, végre eljutottam fodrászhoz (megint irtó kicsi a hajam, ígérem utoljára;) ), meglátogattuk a bátyámékat. Dávid baba olyan szép, tényleg nyugis, de azért 4 üvöltöző nagyobb gyerek még őt is ki tudja hozni a sodrából. Itt van egy mosolygós fotó Dávidról:Voltunk a szüleimmel lenn a Balatonon ishajókázni. Vittük a fiúkat is. Hát elmondhatom, hogy anyukám hozzám képest sokkal-sokkal paramamibb. A "vigyázz beleesik a vízbe", "jaj, mindjárt leesik", "nehogy megfázzon" szólamok felváltva hagyták el a szánkat, csak a mama hangosabban nyomta. Szóval anyám lánya vagyok, már tudom, hogy a mamaparát honnan örököltem. A hajózás jó volt, kicsit tán hosszú, Miki a végére már unta,Karcsimint a golyó fel-alá járkált, folyton vigyázni kellett rá, Matyi viszont asszem nagyon élvezte. Kicsit sétáltunk még Balatonfüreden, ettünk főtt kukoricát, kürtős kalácsot, beszélgettünk. Itt van rólunk pár kép:Jókat dumáltunk Ajkán. Asszem egy filmet sem néztünk, bár alapzajként néha ment a tv. Apukám összeszerelte a kertbe a mászókát, amin van csúszda és hinta is. A fiúk így szinte kirobbanthatatlanok voltak a kertből, de én nagyon nem bántam.
Nem tudom legközelebb mikor tudunk menni, remélem minél hamarabb.

Jaj, itt van még egy bónusz kép. Imádnak vele játszani a fiúk. A kedvenc játék az Élet 18 keréken. Tényleg jó, én is szeretem, nekem van eddig a legspécibb kamionom. Asszem ezért nagyot nőttem Matyi fiam szemében:-DD