Christine Nöstlinger: Órarend randevúval

"Anika tizennégy éves és gimnazista. A IV/A-ba jár, de szívesebben van együtt a hetedikesekkel, mint saját, túlságosan is gyerekesnek tartott osztálytársaival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anika szerelme, Wolfgang szintén hetedikes. Vajon ő is szereti Anikát? Talán nem egészen reménytelen a dolog, hiszen van olyan hetedikes (Stefan), aki megkülönböztetett figyelmet fordít Anikára.
Christine Nöstlinger új regényében is az osztrák tinédszerek világával foglalkozik, semmit sem szépítve a valóságon. Bemutatja a mindennapos veszekedéseket, az ellentéteket a felnőttek világával, a gyerekek egymás közötti civódásait, az iskolai élet izgalmait, a kudarcokat, a sikereket, a szerelmet, a féltékenységet és azt is, hogyan kerülhet sor a "nagy találkozás"-ra."

Gyermekkorom egyik nagy élménye ez a tiniszerelemről szóló könyv. Megrendeltem a bookline-on antikváriumból. Nagyon örültem, hogy egész olcsón hozzá tudtam jutni. Általános iskolában legalább ezerszer olvastam, szerintem még a könyvtáros néniknek is feltűnhetett. Még most is emlékeztem egész pontosan a sztorira. Vártam, hogy laza 15 év elteltével milyen hatást vált ki. Semmi extra változás:-DD Ez volt a második olyan könyv, amivel irtó sokat "moziztam". Persze nekem is megvolt a magam Wolfgangja akkoriban, de amolyan jópofa Stembergert nem sikerült kihalásznom;)
Ja, mindössze egy észrevétel, ami teljesen hasonló azzal, amit az Adrian Mole könyvek mai fejjel olvasásakor is tapasztalok. Mikor ezt a könyvet (vagy akár az A. M-t) olvastam kis koromban, rémesen öregnek gondoltam a szülőket. Na, Anika anyja mindössze 34:-DD
Még egy apróság: emlékszem, mikor olvastam, akkoriban én is bepróbálkoztam otthon az anyóca megszólítással. Nem arattam zajos sikert!:-DDD