Kosztolányi Dezső: Pacsirta

"Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány.. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei - kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal - ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka."

Olvastam már egyszer, ha jól emlékszem, de igazából nem mernék rá megesküdni. Abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy a filmet már többször is láttam tévében. Most, hogy a könyvet elolvastam, gyorsan kölcsön is kértem Krisitől a filmet is. Amint az utolsó oldalt befejeztem, már nyomtam is be a dvd-t a lejátszóba.
Magával ragadó a történet, azt hiszem elmondhatom, hogy a film tökéletesen átadja az egészet mind hangulatában, mind a történet lényegi elemeiben. Persze vannak itt-ott kisebb eltérések a filmbeli verzióban, de annyira nem zavaróak még úgy sem, hogy közvetlenül előtte olvastam Kosztolányi kisregényét. Tetszettek a könyvben az apró leírások, valahogy mindig megtalálta az író a legmegfelelőbb szavakat, mikor valakit jellemzett. Persze a három főhőst sehogy máshogy nem tudtam elképzelni, csak Páger Antalként, Tolnay Kláriként és Nagy Annaként.
És természetesen ott van a csúcspontja a történetnek, mikor az apa részegen kijelenti, hogy gyűlölik a lányukat. Hihetetlen, hogy képes kimondani ilyen kegyetlen őszinteséggel az egészet. Én bőgtem, mint az állat. A filmben ezt a részt többször vissza is pörgettem. Zseniális Páger Antal!!! Akit még nagyon szerettem benne, az Latinovits Zoltán. Na nem áradozok többet, érdemes elolvasni!
Csak egyetlen gondolat, ami nem hagyott nyugodni a könyv olvasása közben. Vajon milyen életük lett volna, ha van legalább még egy gyermekük?