Gyerkőceim életkora

2008. augusztus 19., kedd

Karcsi és a gyógytornász

Karcsimmal tegnap végre sikeresen eljutottunk a gyógytornászhoz. Egy ideje kerestem neki Dévény módszert alkalmazó gyógytornászt, mert arról eddig csupa jót hallottam. A keresésben segített nekem Ivett, Csédóra, és a neten is pár ismerős. Sajna a közelben egyszerűen képtelen voltam bárkit utolérni, csak a XXII. kerben vállalták el Kareszt szeptemberi első találkozással. Nekem az elég messzinek tűnt, így aztán a szembeszomszédom, Kata, megkérdezte a saját gyógytornászát. Andi tegnap fogadott minket. Egy gond van csak vele, rém messze, Budakeszin lakik. Egy ideig gondolkodtam a bkv-n, hogy talán úgy megyek ki hozzá. Végülis Budakeszi nincs a világ végén... (azóta tudom, hogy a világ végén van) Moszkváig 56-os vili, aztán 22-es busz. Laza másfél óra kirándulás. De Karcsi csak aludt, csak aludt, végül úgy döntöttem (kicsit Viktor is rásegített), hogy kívülről kerülök autóval Budakeszire, vagyis, Egérút, M1-es és így tovább. Odaértünk, párszor bugyiig leizzadtam vezetés közben, olyan nehezen mentek a dolgok. Nem fogom engedni, hogy csak Viktor vezessen, kell a rutin. Már elére cidrizek az újabb budakeszii kirándulástól. Jövő héten kedden ugyanis megint megyünk, és még legalább 4-5 alkalommal.

Lényeg a lényeg, Karcsi kissé laza combban, csípőben. A tornász szerint nagy megerőltetés neki a lábai használata, így hamar elfárad és könnyen feladja. A háta nagyon erős, túlzottan is. Mikor totál kinyomja magát nyújtott kézzel, akkor is elsősorban hátból tartja magát, nem a karjaira támaszkodva viszi a fő súlyt. Hát én nem értek hozzá, biztos igaza van. Nincs nagy gáz, csak párszor kell mennünk. Házifeladatul kaptuk, hogy sokat kell nagyot ringatni rajta fel-le, oldalt jobbra és balra, lepedőbe csavarva, forogni körbe-körbe vele a szobában. Aztán kell mászatni is, mutatta a csínját is, azóta próbálkozunk Karcsival rendesen. Nameg a baba fel- és lerakását is szabályozta. Nem csak úgy felkapni, hanem egy karjánál húzva, hogy ő erősítse a hasát és kicsit erőlködjön. Egyébként első ránézésre azt találta furának Karcsimon, hogy nem nyújtja a lábát ülésben, hanem totál kiterpesztve, szinte törökülésben ültethető, térdei egészen lenn a földön. Túl laza. Szerintem ezen a babakocsink sem segít...

Megkérdeztem tőle a hintázást, mondta, hogy lehet, csak legyen egyenes a háta teljesen. Javasolta, hogy úgy ültessem Karcsit etetőszékben, meg más helyeken, hogy a lába lógjon, háta egyenes legyen, a legjobb ha a talpa valamihez nyomódik közben.

Hazafele már jól vettem az akadályokat. Senki sem dudált rám. Még egy kicsit sétáltunk Öcsivel, aztán hazamentünk, vacsiztunk és vártuk apát.

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy nincs nagy gond Karcsival, és gondolom te is megnyugodtál! :-) Hajrá, láb, kar és hasizom erősítés! Ez már a felnőtt edzésprogramnak is elmenne, csak még a popsira kerülne némi hangsúly. ;))

    A vezetésbe bele lehet szokni, csak tényleg nem szabad elkényelmesedni, mert manapság rengeteg idegzet kell a fővárosi autósokhoz, de sok esetben már a fótiakhoz is. Gyűrűzik egyre messzebbre a rossz szellem. Nekem főleg meredek volt a pesti közlekedés, mert én Miskolcon szereztem a jogosítványt, aztán meg leginkább csak Barcikán vezettem, ott meg aztán szinte egy lélek sincs az utakon. Közlekedni tehát egyáltalán nem nehéz. :-) A dudával nem érdemes foglalkozni, mert azt sem biztos, hogy miattad dudálnak, lehet, hogy valaki így vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget. Rám a múltkor azért dudáltak, mert lefékeztem az előttem lassító autó miatt, ezt még megismételte vagy kétszer, aztán kielőzött jobbról a buszmegállóban. Na ennek már nem adnék jogosítványt, mert szerintem értelmileg sérült.

    VálaszTörlés
  2. Tényleg csodákat ér a Dévény, majd meglátjátok! Esetleg kérj időpontot az Edittől és ősztől járjatok oda, mégiscsak közelebb van, mint Budakeszi.
    Le a kalappal, hogy elvezettél odáig, én nyúl lennék, hiába tanultam a 11. ker-ben vezetni...

    VálaszTörlés