Csédóráéknál jártunk Kecskeméten

Múlt héten beszélgettük sms-ben Csédórával, hogy összejöhetnénk egyet náluk. Vinném kocsival a fiúkat, nameg az utazóágyat, délelőtt mennénk, délután jönnénk. Már csak az uram engedélye hiányzott az akcióhoz. Viktorom mondta, hogy tök jó ötlet meglátogatni őket, hisz elég rég elszakadtak Kecsóra, itt az idő egy kicsit rájuk telepedni. De ő is szeretne jönni velünk. Így aztán meghivattuk magunkat szombatra:)

Kis nehézségek után indultunk. Mikor már startra kész volt a csapat, akkor a kocsinál közölte Miki, hogy neki kakilni kell, Matyi meg persze pisilni szeretett volna. Visszacsattogtam velük a lakásba, gyorsan magamba tömtem egy algoflex fortét, mert a fejem kezdett szétrobbanni, úgy fájt. Na lényeg a lényeg, megérkeztünk a Zentai családhoz valamikor dél körül. Fini-fini ebéddel vártak minket. Volt krumplileves, hús, kolbász sültkrumplival és túrógombóc az aprónépnek. Szerintem irtó finom volt minden, még a torta is, amivel Dóra akkor debütált.
Érdekes, de sok-sok kihagyás után is jól lehet Csédórával beszélgetni. Komolyan mondom, már miatta baromira megérte az az egy éves kitérő Kecskeméten a Tanítóképzőben. Azóta nem voltam Kecsón, hogy 2000-ben halasztottam egy évet, hogy az egyetemen az ötödévet befejezzem Szegeden. Utána meg rögtön érkezett Matyi szinte, úgyhogy a Tanítóképző szépen elúszott. De megmaradt Csédóra, ráadásul egy jó ideig BUdapesten laktak ők is az urával, Pistivel.

Miki és Kata hamar egymásra hangolódott, a kicsik kúsztak-másztak minden irányba, Matyi meg mindig talált magának valami elfoglaltságot. Mi végignézegettük az anyagokat, anyagmintákat, megtárgyaltuk a Mirabilia SAL-t, megnéztük egymás Mary-jét. Szerintem Csédóra szépen és egyenletesen hímez. Szóval kis gyakorlás kell még neki hímzővásznon és venni fogja az akadályokat a SAL-ban.
Bementünk kicsit sétálni is Kecsóra. Hát valahogy kicsit másabb volt így gyerekekkel. Nameg én általában csak rohantam a város szélére a vasutállomásra suli után. Megnéztük a KETIF épületét, szép kikericssárgára kifestették. Láttuk az idei gólyákat is. Olyan kislányok voltak. (Vagy én öregszem?) Sikerrel felkutattuk a Tűvarázst is. Rá is tapadtam az üvegre. Jó lett volna bemenni és mindent végigtapogatni! Na majd legközelebb!!! Képeket rém bénákat csináltam, úgyhogy inkább Csédóra blogján érdemes őket megnézni!