Jó nap - rossz nap

Tegnap igazán jó napom volt. Apukámmal mentünk kettesben Győrbe a kórházba. Még valamikor június elején kaptam beutalót az elektrofiziológiai laborba a kézzsibbadásaim miatt. Időpontot viszont csak auguzstus 25-re kaptam. Azóta sokat úsztam és tornáztam, van is eredménye. Az eredményeim negatívak. Valszeg a normál állomány alsó határán lehetek, hogy mégis van valamennyi panaszom, de a tavaszhoz képest tök jó a kezem, sokkal kevesebbet is zsibbadok.

Apukámmal még középsulis koromban jártam Győrbe. ÁLtalában két-három hetenként mentünk fogszabályzásra. Szóval amolyan deja vu érzésem volt tegnap, de neki is. Hamar odaértünk, na ja, apa átlagban 140-nel repeszt az autópályán. Ittunk egy kv-t, benéztünk a könyvesboltba is a Plázában. Apa most valami Coelho nevű íróért rajong, még nem olvastam tőle semmit, ha megyek Ajkára, valamelyik könyvét lenyúlom. Nekem is bepattant egy könyv a kosaramba. Íme: Nem is tudom miért pont ezt vettem meg;)

A vizsgálat után kicsit szétnéztünk a Domusban. Apuval elég egy rugóra jár az ízlésünk is, nagyrészt ugyanazoknál a bútoroknál hangzott el a húúú, meg az odanézz!!! Képesek lennénk a világ minden pénzét elverni egy bútorboltban. Na nem akármelyikben, de a Domusban csodaszép dolgokat láttunk.

Még befutottunk egy jó kis ebédre a főtérre az Apostol étterembe. Ez is amolyan nosztalgia volt, hisz a bátyám a bencésekhez járt gimibe. Az étteremmel szemközt van a rendház és a suli, jó sokat jártunk anno arra is és mindig az apostolban kajáltunk. Szóval jó nap volt, hamar vége lett. Itthon Viktorom vette az akadályokat a srácokkal. Köszi itt is Kedves, hogy lehetővé tetted apuval nekem ezt az utat!!!

Hogy miért rossz a mai nap? Lényegében csak egy picit rossz, még javulhat. Gyógytornásznál voltam ma Karcsival. Még ez sem ok a hangulatromlásra. Viszont az már igen, hogy majdnem bőgve ültem a dűlőúton a volánnál. Ha nem jön arra egy fiatal postás srác, akkor Viktor valszeg kibékávézhatott volna hozzám Budakeszire. Annyi történt mindössze, hogy el akartam kerülni a villanyrendőrös, araszolós kézifékes indulásozós sort Budakeszin. Bementem egy kis utcába, hogy majd ott jól haladok, szembeszomszéd csajszi is mondta, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben oda lehet érni, ha kikerülöm a dugót és harminccal repesztek a kertesházak között. Na igen, de Moha bára is figyelni kell közben, és egy helyen nem kanyarodtam le balra. Vitt tovább az út, minden oké volt, már csak 50 m választott el a céltól, mikor jött az ominózus Hajós utca. Na ez az utca meredekebb, mint a villanyrendőrös, csak 1 autó fér el egy irányba és kedves féltéglás-sóderes kis kaptató. Dóra kicsit gondolkdott, aztán így döntött:
-Ha út, akkor fel lehet menni rajta.
Na, én nem bírtam felmenni rajta. Az utolsó 5-10 méteren nem ment tovább a kocsi, bőgött a motor, kapartak a kerekek, aztán lerohadtam. Kézifék behúz, kocsi gurul tovább hátra, egyesbe betesz, úgy már megmarad. Én enyhén kezdtem pánikolni, hogy Istenem, most mi lesz, mikor jött a postás srác. Szerencsére tudott vezetni, ő beült, én az anyósülésen próbáltam lehiggadni. De az autó neki sem ment fel a kaptatón. Végül visszatolatott és egy kevésbé szar úton felmentünk és szépen leparkolt a végcél elé. Mindössze ennyi a történet és hazafele minden simán ment, de jövő héten kedden ismét útba kell ejtenem Budakeszit a következő torna miatt. Most már nem mondom Viktornak, hogy menni fog, hanem bejárjuk azt az elkerülő utat, ahol körforgalom van és nincs féltéglás út. Lelkiállapotomat jól tükrözi, hogy az eset után jó két órával bevásároltam a DM-ben és mindent ott hagytam. Na most indulok és lazulok egyet a kanapén. Asszem alszom egyet. 5 napja nincs kedvem hímezni. Beteg vagyok?