Ajkán

A hétvégén megjárattuk az új autót. Kellett egy hosszabb út, így hát elsőként Ajkát vettük célba. Itt laknak a szüleim, akik szerencsére pont ráértek, úgyhogy összepakoltunk pénteken és kocsiba vágtuk magunkat. Mellesleg rémes, hogy milyen lassan tud felcihelődni egy 5 tagú család... Mire végre kocsiba ültünk, azt hittem, hogy megőszülök. A tervezett 13 óra helyett majd fél háromkor indultunk én meg ötre voltam bejelentkezve a fodrászomhoz. Szerencsére időben hazaértünk, gyorsan megszoptattam Karcsit és robogtam is tovább a fodrászhoz. Elég bizonytalan ötletekkel állítottam be hozzá, hogy milyen frizurát szeretnék. Amolyan félhosszúra gondoltam, amit azért össze lehet kötni. Így első nekifutásban még mosatás előtt ollóval lenyisszantotta a lófarkam felét. Aztán elkezdett fésülni és bár említettem neki, hogy rémesen hullik a hajam, mondta, hogy inkább totálgáz szinten hullik, ő az egész rövidet javasolná. Végül kiegyeztünk egy kleopátra frizurában, mert öcsisre többet nem vágatom le a hajam. Utoljára Miklóska születésekor volt teljesen rövid hajam, nagyon megbántam. Mindig elfeküdtem és valahogy hiába volt rajtam szoknya, vagy harisnyatartó, vagytudomisénmi, sosem éreztem magam igazán nőiesnek. Nekem ehhez asszem mindenképp kell a hosszabb haj:)

Na de pár szót a kocsinkról. Egyrészt hatalmas a csomagtartója, úgyhogy mindent elnyelt. Másrészt eszméletlenül jó vezetni. Mentem 140-nel az autópályán!!! Simán gyorsul, élvezet vele a száguldás. Még nem érzem, hogy melyik pontnál fog a kuplung, de azért kezdünk összecsiszolódni a "Nagy fehérrel". Végre csináltunk az autóról pár fotót. Szóval ezt vettük, már majdnem két hete a mienk.

3 éves Opel Astra Caravan, 30e km-t futott és belefér három gyerekülés egymás mellé (szinte majdhogynem ez volt a fő kritérium a nagy-nagy csomagtartón kívül). Ha rajtam múlna, akkor nem fehér lenne, de nagyon jó vétel volt, úgyhogy a színétől eltekintettünk:D Az uram már csak az eü vizsgát kell, hogy legyűrje, és végre neki is lesz jogsija. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog vezetni. Azt, hogy parkolni jól tud, azt már többször láthattam. Én ebben eddig is béna voltam, ezzel a hodály kocsival meg még kevésbé érzem, hogy hogyan is kéne csinálni. Csak előre tudok parkolni. A tolatásnál valahogy fordítva gondolkodom... Az első körútunk végén negyed órán át parkoltunk. A nagy feladat az volt, hogy aránylag kicsi helyre kellett a padkára 4 kerékkel felugratva beállni. Karcsi üvöltött a hátsó ülésen, Matyi ki akart szállni... Szerencsére legalább Miki maximális apátiával szemlélte a dolgot, így ő nem volt zavaró tényező. A 6. lefulladás után átadtam a volánt az uramnak, aki végül sikeresen beállt, de szerintem neki is lett pár ősz hajszála, mire a helyén állt a kocsi. Szerencsére nézőközönségünk csak pár pillanatra volt, de bizonyára jól szórakoztak rajtunk. Szóval egy a lényeg: Még gyakorolnunk kell:)

Még valami. Itt Ajkán apukáméknak explorer van. Megnyitottam a blogomat és láttam, hogy hihetetlen lóbetűkkel van az egész. Otthon Viktorom valamit állított a Firefox-on, így nekem ott a large méret is tök normálisnak nézett ki. Szóval az a kérdés, hogy ez az új méret olvasható, vagy legyen inkább a nagyobb?