Gyerkőceim életkora

2008. április 23., szerda

Kicsit a múlt, vagyis Karcsi születése

Itt minden megmarad és hátha egyszer majd a gyerekeim is olvassák. Ezért most, mivel az előbb róla volt szó, következzék Karcsi fiam születésének története.

Már jó 5 hónap eltelt a szülés óta, de még mindenre elég tisztán emlékezem. Szerintem ez lesz a legrövidebb szüléstörténetem, mert tényleg hihetetlenül rövid volt. A leggyorsabb, legkönnyebb és legszebb talán.
2007. október 31-re voltam kiírva a harmadik fiunkkal Karcsival. Egészen a nyár közepéig vártam kislányt, aztán egyszercsak megéreztem, hogy fiú lesz. Őszintén szólva eléggé letört a dolog, de titkon még reménykedtem, hátha mégis lány… Aztán a 28 hetes uh-n kértem a barátnőm számára valami kis infot a baba neméről. A férjem is furdalta a kíváncsiság, így ketten nézték meg a titkot, amit végül Viktor elkotyogott egy gyenge pillanatában. Szóval az utolsó 1 hónapban már én is tudtam, hogy fiút várok és őszintén szólva kellett is ez az idő, hogy valóban rá tudjak hangolódni arra, hogy 3 fiam lesz hamarosan.

2007. november 4-én (1 héttel a kiírt időpont után) reggel nagyalföld nst-t produkáltam, megint kaptam valami homeos bogyót a szülésznőmtől. Nem tudom, hogy annak volt-e köszönhető, vagy a fiatalember amúgy is ki akart bújni, de amolyan rendszertelen húzódozásaim voltak egész nap, ami mellett szuperül elmentünk bevásárolni apának pulcsit, nadrágot, ingeket, Matyinak téli cipőt stb-t. Valamikor este fél hat körül felcsörögtem a szülésznőm, mert anyukám már halálra szekírozott, hogy valami van, de nem az igazi. Szülésznőm elküldött fürdeni nagy kád vízbe, és mondta, hogy ha marad a keményedésféle-téma, akkor menjek be és megnéz, mi a helyzet. A keményedés maradt, de rohadt messze volt a fájás mértékétől az egész. Naszóval bebuszoztunk a kórházba, hogy nehogymár feleslegesen költsünk taxira, én ugyanis biztos voltam benne, hogy hazaküldenek. Rém frusztrált voltam emiatt. Szülésznőm megnézett, két ujjnyira nyitva voltam, a fájások is ígéretesek, mivel 1 hetet túlhordtam és harmadik gyerek, mondta, hogy mindenképp benn tart. Csinált egy nst-t, amin 19:50 perc állt kezdeti időpontnak. Utána előkészítés, beöntés, no-spa szuri, aztán be a zuhany alá. Hihetetlen gyorsak lettek a fájások, kimászni már alig bírtam. Azt hittem meghalok, úgy feszült lenn mindenem. Kiderült, hogy a burok már totál benn van a szülőcsatornában és az feszít kegyetlenül, így aztán jött az ügyeletes orvos burkot repeszteni. Aztán hívták a takarítóbrigádot, doktornő új ruhába bújt, asszem még a falra is jutott a magzatvízből, akkorát robbant.
Ezután kb. 10 percre már jöttek is a tolófájások. Baromi hosszú volt a kitolási rész, mert Karcsit és a 37 centis fejét gátvédelemmel szültem meg. Hát beszarás, milyen más volt a gátmetszéshez képest. Azt hittem sosem jön ki, de 21:31-kor kinn volt teljes nagyságában Selmeci Károly mind a 4 kilójával és 58 centijével. Csak sasoltam, hogy mekkora. 2 öltést varrtak, mert ici-picit repedtem, közben az uram babázott. Fittnek éreztem magam a szülés után, akár jöhetett volna egy második is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése