Mariannék nálunk jártak

Ma tök jó napom volt, mert végre vendégeim voltak, így nem egyedül jojóztam a fiúkkal egész nap. Délelőtt megérkezett Hubbub-Mariann a fiaival. Hamar elment a nap és a fiúk végig példásan viselkedtek. Nem volt sem civakodás, sem rosszalkodás, bár igaz, hogy közös játék sem. A nagyok külön-külön játszottak, a kicsik felváltva kajáltak. Mi meg beszélgettünk, ha épp nem kotyogott közbe egy gyerkőc. Matyi fiam szerencsére oviban volt, úgyhogy két mondatot is el lehetett mondani összefüggően, nem vágott közbe senki valami halaszthatatlan megjegyzéssel, vagy kérdéssel.
Ja és így senki sem kagylózott, úgyhogy lehetett pletykálkodni családról és mindenről.
Megkaptam a hiányzó fonalaimat a Dim: Woodland Enchantress című keresztszemes készlethez. A gyártó a rendelt készletembe a 4 csomag fonalból egyet duplán küldött, egy meg teljesen hiányzott. Hubbub szerencsére megreklamálta nekem, mert az én angoltudásom nagyjából a béka segge alatt van.
Délután a srácok aludtak. Igazi idill volt: gyerekek alszanak, a nap besütött, mi beszélgettünk, hímezgettünk, kv-ztunk. Kéne még pár ilyen nap!!!
Mariann kicsit beijesztett, hogy talán komolyabban kéne foglalkoznom a kargondjaimmal. Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy a bal karom bezsibbadt. Na jó, nem amolyan gumiszerű érzéketlenre, hanem amolyan zsibbadósra, mikor az ember kicsit elüli a lábát, csak nekem a kezem vacakolt. Én eddig mindig csak annyit csináltam, hogy szüneteltettem a hímzést pár napra, vagy egy hétre, de a gondjaim lényegében nem múltak.
Lényeg a lényeg, felhívtam este apukám, aki orvos, és elmondtam a tüneteim. Szerinte alagút szindrómám van, de vasárnap mindenképp jönnek a keresztelőre, akkor majd megvizsgál. Én reumától meg hasonló finomságoktól féltem, de azt mondta, hogy ezzel "csak" vigyázni kell, de el fog múlni. Mindenesetre hoz majd valami könyvet arról, hogy milyen hátgyakorlatokat kéne csinálnom, valamint jótanács, hogy Karcsit ne emelgessem, hanem inkább kenguruban böfiztessem, ne cipeljem, csak ha végképp szükséges, mert az ideg elnyomódik a folytonos kényszertartástól és a kar húzása csak ront a helyzeten. Nameg nem elképzelhetetlen, hogy pikk-pakk lezsibbad a karom és elejtem a srácomat. Hát nem hangzik túl jól... Kérdeztem a hímzést, mondta, hogy jó lenne, ha egy időre letenném a tűm. Hát ez fájt. De ha ez van, akkor ez van. Nem maga a mozdulatsor ront a helyzeten, hanem a görnyedés és az újabb kényszertartás. Szerinte inkább ússzak, hisz úgyis a házunk mellett van a Kondorosi uszoda. Úgyhogy beruházok egy fürdőruhába és valamikor belepasszírozok a gyereknevelésbe heti pár alkalmat. Folytatom a falom a könyveket felvonást, úgyis mindig egy csomó könyv van, amit szívesen elolvasnék. A júliusi kezdésű RR-ig remélem sokat javulok és addigra x-ezhetek is már mértékkel.