Második nekifutás...

Egyszer már tényleg majdnem nekiláttam ennek a bejegyzésnek, de csak nem jött össze. Kicsit elkedvetlenített, hogy nem tudtam guszta fotót csatolni mellé. Na remélem, ha kis késéssel (mégkb. 1 órára van szükségem) de ehhez a poszthoz már kész lesz a fotó. Legyen egy kis összefoglaló is a múlt hétvégéről.

Mozgalmas hétvégénk volt ismét. Szombaton Kolos szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak családilag, vasárnapra meg vártuk apósomékat Matykó névnapjára. Mindkettő jól sikerült. Hogy egy kicsit időben legyünk próbáltam előre dolgozni a konyha terén, több-kevesebb sikerrel. A több sikert a Matykó által megrendelt banános gyümölcstorta jelentette, amit még szombaton délelőtt megcsináltam és hűtőben várta a sorát, hogy megegyék. Finom lett, ugyanis hétfő estére már egy szeletke sem maradt belőle. Még Karcsi is falta, pedig asszem életében nem evett gyümölcstortát. Tőlünk Matyi megkapta a Fairy Oak második kötetét (én már el is olvastam), apósoméktól pedig Jengát kapott. Egyébként apósomék mindenkinek hoztak valamit. Én kaptam egy nagy tábla csokit és két doboz bonbont:-DD Most erre mit mondjak? Kénytelen vagyok várni még legalább két hónapot, mire ezt felfalhatom.

Mariannékhoz szombaton evés után indultunk. Nem volt túl jó ötlet az utazás időzítése, mert Matykó a kocsiba kétszer is behányt. Először a dísztasakba, aztán meg a benzinkúton kért zacsiba. Szegényke rémesen zöld volt, mire odaértünk Dunakeszire, máskor nem volt gondja ezzel a távval, de ennyire közvetlenül kaja után nem is utaztunk még soha.
Vittem jogsit, hogy Viktor iszogathasson egy kicsit a srácokkal. Kissé berozsdásodtam vezetés-ügyileg, lassan értünk haza.
Kolos szülinapján ott voltak Ágiék is a gyerekekkel. Áginak már szépen látható a pocakja.
Matyi és Kriszti szerintem egész jól kijönnek egymással, fenn legóztak az emeleten Péter technik legóinak egyikével. Hát igen, most még nem kell rájuk nézni, hogy mit is csinálnak odabenn kettesben, ahogy ezt Vince viccesen meg is jegyezte:-DD A kicsik meg tobzódtak, rohangáltak, kiabáltak, dobáltak mindent, főképp a tízezer kislabdát, amit Ágihoz hasonlóan garantáltan én sem bírnék egy hétnél tovább a lakásban;)
A torta biztos finom volt, az aprósütikbe kicsit beleettem, de tényleg csak egyet vettem ki.
Beszélgettünk, fiúk iszogattak, gyerekek játszottak, néha rájuk néztünk. Gyorsan eltelt a délután.

Miután hazaértünk nekigyűrkőztem a Limara féle hajtoványnak. Irtó fini lett, de nagyon bénán nézett ki. Most készül belőle a második adag. Ha jó lesz, akkor tényleg fotózom.

Tegnap voltam ultrahangon és nőgyógyásznál. Baba továbbra is lány, és most már majdnem 1,5 kiló. Kicsit nagyobb a méretek szerint, de én maradok az eredeti számolásnál, hogy május 15-re vagyok kiírva. Képet nem kaptam, mert nem kértem és csak sima uh-ra mentem. Viszont bejelentkeztem egy 4d-s uh-ra, hogy végre apa is láthassa ezt a gyerkőcöt. Asszem dvd-re nem iratom ki majd a babamozit, de egy szép képet kérni fogok Marikáról.

Csak a poén kedvéért írom, hogy Karesz az M betűt nem tudja kimondani. Így aztán frankó, ha a tesói nevét mondja: Husú, Hiki, Harka. Matyi nevét ferdíti a legjobban, már mi is csak Hosszúnak hívjuk magunk között. Marikára is kezd ráragadni a Harka, de azt annyira nem szeretném:-DD

Ja, és Matyi elhagyta a fél pár tornacipőjét. Én persze kiakadtam a dolgon. Elelinte csak kértem, hogy keresse meg. Persze nem kereste. Szóltam tanár néninek is a dolog miatt. Mondta, hogy Matyi cuccát már a fél osztály számon tartja. Tesi után a tornafelszerelés a felét a többiek hozzák Matykó után. Most megkapta tőlem a kinőtt tavalyi sportcipőjét. Nyomja csak a lábát, hátha nekilát keresni az elvesztett fél pár cipőt...