Hosszú hétvége

Hát végre eljött a mi időnk is és hosszú hétvégéztünk Viktorral. Pár szóban megpróbálom összefoglalni, de azt hiszem elmondhatom, hogy maga az élmény leírhatatlan. Tudtam, hogy erre van szükségem, de hogy ennyire?!?! Igyekeztem minden percét élvezni és jól megjegyezni, mert szerintem megint évek fognak eltelni addig, amíg egy ilyen hétvégét össze fogunk tudni hozni.

Eredeti terv az volt, hogy valahova el is megyünk szállóba, de végül csak maradtunk abban, hogy a gyerekeket leszállítottuk a szüleimnek Ajkára, mi meg itthon voltunk a kis lakásban és mászkáltunk mindenhova. Megnéztük az Avatart 3D-ben, voltunk hangversenyen a Művészetek Palotájában. Vettünk Viktoromnak átmeneti kabátot, ebédeltünk, kávéztunk, sétálgattunk kézenfogva. Sokat aludtunk, fenn voltunk késő éjszakáig, én egy kicsit hímeztem is, Viktor gitározott. Házimunka terén nem csináltam SEMMIT!!! Na jó, egyszer bepakoltam a mosogatógépbe.

A srácok nekem nem hiányoztak. Kicsit fura volt nélkülük a lakás, mikor hazaértünk, de hamar belejöttem. Sokat dumáltunk Viktorral (végre nem vágott közbe senki egy irtó fontos kérdéssel) mindenről, persze főképp a lakásról, költözésről, a negyedik gyerekkel kapcsolatos aggodalmainkról. Asszem nagyjából mindent sikerült kiveséznünk. Ja, még a húsvéti bevásárlást is megcsináltuk, úgyhogy már ott lapulnak a nyuszik a szekrényben a csokitojásokkal.

Kicsit lazábbra eresztettem a diétát. Meg is lett az eredménye... Bár semmi cukrosat nem ettem, csak kétszer vendéglőben voltunk, de ma reggel a kis mérőmmel is 7,3-at mértem...