Mindenféléről egy kicsit

Na sikerült kissé eltűnnöm megint az utóbbi időben. Gondoltam írok egy összefoglalót, de már annyi mindent kéne összefoglalnom, hogy inkább legyen egy amolyan egyveleg arról, ami épp eszembe jut.

Miki. Múlt héten kaptam egy levelet a logopédus nénitől, hogy megperdült Miklóska első "r" hangja. Király! Azóta is gyakoroljuk és nagyon klasszul megy neki. Mellesleg a vonathangnak is nekiláttak, szóval susogunk is ezerrel a sok-sok sziszegés és ciccegés mellé. Még mindig élvezettel logopédusozunk esténként, pedig egyre többet ismétlünk vissza, hogy semmi se vesszen feledésbe. Már Karcsi is tudja a rövidebb mondókákat, így általában együtt sziszegnek és sustorognak a fülembe két oldalról.

Matyi. Mostanában jóban vagyunk. Másfél hónapon át ellenőriztem minden este a háziját és a bepakolást. Most már csak amolyan szúrópróbaszerűen szoktam elkapni, hogy na had lássam, mit csinált házi címszó alatt. Utána együtt bepakolunk. Jelentem, nem kellett aláírnom egyetlen elmarasztaló bejegyzést sem az üzenőjében. A fél pár tornacipő sajna nem került elő, de sebaj, sikeresen elvesztette a sapkáját is múlt héten.
Mivel irtó nagyot nyúlott megint, ma elmentem és vettem neki tréning gatyót meg egy pólót, két hosszú ujjú pólót. Miki kapott a pókhasára nagyobb alsógatyákat, a csajszi rábeszélt egy bokszersortra is. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá középsőm.

Karcsi. Félig akár szobatiszta is lehetne, de zokogva lázad az alsógatyák ellen. Hétvégén apának kakilt a bilibe. Minden reggel megy a pisi is, gyakran este és nap bármely szakaszában is, de a pelushoz akkoris körömszakadtáig ragaszkodik, így még marad egy ideig. Egyébként végre valahára tényleg végigalussza az éjszakákat. Reggel legkésőbb 6:20-kor kel, úgyhogy mostanában a csörgőórára sincs szükség. Mostanában orrvérzésig Kisvakondot, Mazsolát és Verdákat nézünk. Javaslom mindenkinek aki gyermekkori élményeiből táplálkozik, hogy nézzen meg egy Mazsola mesét manapság. Hogy ez a zöld malac milyen idegesítő!!!! Manócskáról és hanghordozásáról pedig ne is beszéljünk!

Viktor. Ma lett 33 éves. Kapott reggel mindenkitől nagy puszit. Ajándékvásárlást hétvégére tervezzük, amit csak és kizárólag kettesben fogunk eltölteni. Lesz minden, amit csak szeretnénk, mozi, hangverseny, nagy ebédelés, kávézás, kéz a kézben sétálás, itthon kis pakolás, hogy Marika cuccainak legyen helye és egyebek;) Még mindig kitartóan gitározik, de Pénzes László mindenhatósága kezd meginogni:-DD Ja, és hiába minden szándékom, továbbra sem hízik, úgyhogy családunk legsúlyosabb tagja az utóbbi időben verhetetlenül én vagyok.

Marika. Nő és mocorog. Folyton. Minden oké nagyjából, csak a cukrom szállt el egy hete. Nem lett vészes, csak hát diéta mellett azért nem nézik jó szemmel a 7,26-os értéket. Szigorítottak az étrendemen és mehettem újabb szúrásra. Ma voltam megint diabetológián, az értékem még mindig rossz, de a múltkorihoz képest jobb, úgyhogy a kedvesen kilátásba helyezett kórházi befekvés és gyógyszerszedés szerencsére elmarad. Csak csináljam rendesen a diétát. Még szerencse, hogy nagyböjt van, ilyenkor alapban nem eszek csokit, sütit, szóval a kísértés minimális:-DD

Lakás. Volt múlt héten egy érdeklődőnk. Egy pókerarcú fiatalembert hozott nekünk az ingatlanos. Szerintem fizetett kuncsaft volt, mert szinte semmit sem mondott, még csak az sem látszott rajta, hogy egyáltalán tetszik-e neki egy kicsit is a lakásunk, vagy sem. Két napig takarítottam, hogy jó benyomást keltsünk;) Persze este jött, majdnem hét körül, amikor a fiúknál elkongatják az őrület óráját. Visítottak, rohangáltak, lovacskáztak, verték egymást. Szóval Viktor kalauzolta az ingatlanost és a pókerarcú fiatalembert a lakásban én meg terelgettem a fiúkat mindig más szobába, mint ahol a többiek voltak. Így nagyjából minden beszélgetésről lemaradtam.
Viszont néztünk egy csodás házat Kelenvölgyben szombaton. Persze a fiúkkal együtt mentünk terepszemlére. Fullra felújított az alsó szint, a tetőtér beépíthető. A padláson mindegyik srácom átesett a gerendákon, pókhálós és mocskos kabátos lett, de a ház akkor is király. Én szerelmes vagyok bele. Na ezt nagyon sajnálnám, ha elvinnék előlünk. Megszereztük az alaprajzot, már elterveztük, hogy mit hova raknánk. A földszint csak 75nm, tehát egy jó ideig ott kéne kihúzni a négy gyerekkel, de ha lesz pénzünk, akkor beépíthetnénk a tetőteret és az úgy már tökéletes. És van kert is, szép nagy, totál üres, csak egy nagy tuja van, pont a konhyaablak előtt, hogy a nap se süssön be, nameg egy 16nm-es melléképület, ami perpill kondiszoba. Annyi tervem lenne a kerttel, meg az egésszel, hogy már álmodtam is vele... Hétvégén csak erről a házról beszéltünk Viktorral, annyira jó érzés álmodozni, tervezgetni. Ja, és nem is olyan drága, bár baromira ki lennénk anyagilag centizve... Csak venné meg valaki a miénket... mondjuk a pókerarcú fiatalember? Egyébként mi simán megmondtuk, hogy nagyon tetszik és akár ma lefoglalóznánk a házat, csak hát nem túl egyszerű a miénket eladni. Szóval reménykedünk abban, hogy még ezt sem vitte el senki az elmúlt egy hónapban, hátha egy ideig még a nyakukon marad. Persze amint mi elmentünk, nekik már jött a következő érdeklődő... de azért reménykedünk...

Barátok. Múlt hétvégén voltunk Szilárdék gyerekbarát szülinapi buliján. Vittünk mindenfélét, sütit, piát, csokit, keretezett Pixie képet, mert a Szonjának szánt varrt baba nem készült el időben. De mivel Adri szereti a tündéreket, gondoltam, hogy a téli pixie is biztos be fog jönni neki. A fiúk majdnem egy órán át bírták wii nélkül, na akkor feltették a kérdést végre a házigazdának, hogy játszhatnak-e;) Játszottak, nagyon élvezték. Én elég cefetkésen voltam, nem értettem mitől fáj annyira a hasam. Aztán másnap leesett a hó és minden világos lett. Jól éreztem magam, szembesültem a ténnyel, hogy Karesz egyáltalán nem kicsi, sőt már igen nagyfiú. Mellesleg Szilárdék is árulják a lakásuk. Ők Biatorbágyon és Sóskúton nézegetnek...

Most hétvégén meg a Simonyi családot látogattuk meg Szegeden. Reggel indultunk (Karesz időben ébresztett minket), késő este értünk haza. Húú, nagyon rég találkoztunk már velük. Sokat dumáltam Julival, mindig fűzi a fejünk, hogy költözzünk vissza. Végülis Viktornak lenne ott munkája, én meg lehetnék négy gyerek mellett htb, csak félek, hogy egy idő után belehülyülnék, meló meg nem igazán van arrafele. De az ötlet, hogy Budapestet itthagyjuk, az mindig csábító...
Sétáltunk a belvárosban. Még mindig szeretem Szegedet. Beültünk a Corso cafeba. Megnéztük az ismerős helyeket. Nosztalgiáztam. Ja, és Miki nagy örömére láttunk legovillamost is, pedig az 1-es vilit most felújítják, de pár villamost áttettek a 4-es vonalára. Szóval ezt is kipipáltuk!

Na most ennyi voltam. Mentem hímezni!