Gyerkőceim életkora

2010. március 18., csütörtök

Murphy

Már itróra várom a hétvégét. Mindig rá kell jönnöm, hogy nem szabad semmit sem túlzottan várni, semmiben túlzottan reménykedni. A gyerekek szinte kivétel nélkül áthúzzák a számításaim(nk). Komolyan mondom, óóóóóóriási szerencse, hogy a mama gyerekorvos, így nem fog kétségbe esni, hogy egy félig beteg gyerekkel fogunk beállítani. Matyi laza egy éve nem volt beteg. Na most tegnap este összehányta az ágyát, a pizsijét, az arcát, az ágyneműt, a földet. Azért egy kicsi jutott a lavorba is, amit jó anyaként előre odakészítettem, mert mondta, hogy émelyeg. A láza csak akkor ment le, amikor a második rókát is kirakta. Persze a korai lefekvésemnek lőttek, vagy fél tizenegykor bújtam csak ágyba, így ma meglehetősen fáradtnak érzem magam. Remélem péntekre nagyjából rendbejön és simán el tudunk utazni...

Tegnap egy új hímzésbe kezdtem. Egyszerűen nézegettem a megkezdettjeim és egyikhez sem volt kedvem. Mindet még vagy egy évig bökögethetném, akkor sem lenne kész. Valamit meg elkívántam egy másik blogról, és hát ha már itthon ül a párja készletben, akkor beleböktem a tűmet. Lehet, hogy ez is majd a félkész munkáim számát fogja gyarapítani, de most nem érdekel. Egyébként elővettem a hímzős dobozom és számba vettem a készleteim. Konstatáltam, hogy még olyan is van, amit még a fonalrendezőbe sem tettem bele. Mostanában nem nagyon gyarapodott az állomány (na jó, az amcsi rendelésem mégnem futott be hozzám, de már elérhető távolságban van), mert egész jó passzban voltam. Főként akkor vásárolok, ha magam alatt vagyok. Olyankor vagy a könyvállomány, vagy a hímzős dobozom gyarapszik pár darabbal. Gáz? Ruhára nem költök, mert ha szépen bevásárolok, mint augusztusban Krisivel, akkor szeptemberben terhes leszek és semmit sem tudok felvenni hosszú-hosszú ideig.

Tegnap itt volt nálunk keresztanyám. Beszélgettünk, megmutattam neki a Házat a neten. Irtó fini sütiket hozott. Csorgattam a nyálam, de csak belenyaltam az egyik szélébe, nem ettem egy darabot sem. És ha már süti, akkor jelentem elkészítettem Limara túrós pogiját. Hihetetlenül könnyű és irtó fini lett. Képet nem csináltam, nem volt kedvem. Még életemben nem futtattam élesztőt tejfölben, de ment, mint a karikacsapás.
Na indulnom kéne ebédet főzni. Tökfőzelék lesz, a hányós betegnek meg zacskósleves, hogy pótoljuk az elvesztett sót. Most már azért iszogat vizet és folyton Győri édes kekszet enne. Na ja, mert ő se HT kekszet, se ropit nem eszik, ha beteg. Diétás leves, répa, krumpli? Inkább éhenhal, de nem. Így aztán maradnak a köztes megoldások, sajtos tallér, Győri édes, zacskósleves. A teljes gyógyuláshoz meg a pizzán át vezet az út, bár egyszer az is visszaköszönt ránk a franciaágy közepén... de ez már régen volt...

Éhes vagyok! Folyton éhes vagyok és az órát lesem, hogy mikor ehetek végre! Még nyolc hét, és jöhetnek a csokik, sütik és őszintén remélem, hogy szülés után a cukrom végre teljesen rendben lesz. Komoly erőpróba a sarokszekrény a konyhában. Ott tartjuk a finomságokat. Napjában egy csomószor kinyitom és megnézem, hogy mik vannak a polcon. Mit nem adnék egy forró csokiért! Röhej, de már a keverős kávé is élvezet számba megy nálam... Baromira unom!!! De hát Marikáért mindent. Csak érdekességképp írom, hogy az anyukák beszélték Matykóék osztályában, hogy igazi kuriózum számba megy a 2. c. Mindössze 1 db 1 gyerekes család van, 1 db 2 gyerekes család, a többiben vagy 3-4, de több helyen akár 5 gyerek is van. Szóval szerintem ez nem semmi, és úgy örülök, hogy ebben a suliban nem néznek ufonak a négy gyerek miatt és nem kívánnak folyton sok erőt és kitartást, hanem teljesen hétköznapi dologként kezelik, hogy lesz egy negyedik gyerekünk. Délután egymás után állnak be a suli elé a 7 személyes autók meg a kisbuszok és jönnek ki az anyukák, apukák sok-sok gyerekkel. Jó, azért a sok erőre, meg kitartásra szükség lesz, de az oviban egész máshogy kezelik a pocimat, mint a suliban.

Egyébként estére már hulla vagyok sokszor. Új élmény a derékfájás. Ilyen a többi gyerekkel nem volt. És mindent de mindent leejtek, pedig lehajolnom már igazi kínszenvedés. Ja és hála a klassz hideg- és melegfrontoknak egy csomót zsibbadnak a kezeim. Ma éjjel sikerült háromszor arra ébrednem, hogy már megint zsibbad a kezem, konkrétan három ujjam. És ha front van, akkor semmilyen torna nem segít. Hiányzik, hogy csinálhassam a gerinctornám, mehessek úszni. Ez utóbbira még legalább fél évet kell várnom, mert hát a hidegvíz nem túlzottan kedvez a szoptatásnak. De a gerinctornát amint lehet, visszavezetm a hétköznapi rutinomba. Ha megszületett Marika az első éjszaka háton fogok aludni, sőt hason is fogok egy kicsit!!!

Ja, és Matyival közösen elolvastuk a Fairy Oak meséjét. Imádnivaló volt, nagyon élveztem. Már Matyi is felfalta. Ha ő letette a könyvet én elmartam és fordítva:-DD

3 megjegyzés:

  1. mielobbi gyogyulast! meg van ket egesz nap a hetvegeig!! ;) :)
    nalam is a konyv ill himzeses dolgok gyulnek, ha..... :)
    en csak haton tudok aludni, egyik oldalon sem enged - ilyenkor mar elegem van a hasambol ;) :)

    VálaszTörlés
  2. remélem, azért néha Murphy is hétvégézik, így a tietek jól alakúl majd :)
    szerintem nem gáz, mindenkinek van valami vigasztalódási felülete, kinek ez-kinek az... Majd idővel minden elkészül, a könyv pedig örök érték, azért aztán tényleg nem kár ... Szerintem :D

    VálaszTörlés
  3. Sok türelmet,kitartást és egészséget kívánok még a hátralévő kis időre!:)

    VálaszTörlés