Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2009. május 26., kedd

Képek nélkül

Még mindig nem mutatok egy fotót sem. Őszintén szólva nem volt túl sokat a kezemben az utóbbi időben a tűm. Mostanában változó kedvvel öltögetek a hímzéseimbe, van, amibe csak 1 estét, van amibe 2-3 napot. Így persze nincs látványos haladás. Tudom, ez az én tempóm, lehetnék vele elégedett.
A minap azon gondolkodtam, hogy hogyan is állok a hímzéshez. A mennyiségét leginkább a kezem jobb illetve vacakabb állapota határozza meg a szabadidőmön kívül. A minőségre igyekszem nagyrészt törekedni, de ezt meghatározza az is, hogy mennyire szerelemhímzés, amit épp csinálok, nameg kicsit függ az anyagtól is. Legszebben asszem 28 ct-os anyagra hímzek, a 32-esre mindig csálé. A 18-as Aida sem megy olyan szépen, de azért nem mutat rosszul:-DD
Szóval most egyszerre három hímzést vittem nap nap után. Naná, hogy egyik sem haladt, pedig mindhármat szeretem. Többen írtátok, hogy valamiféle érzelmi kapocs van a hímzés és hímző között. Nekem ez úgy nagyjából félidőig tart, onnantól, hogy már egyértelműen látom a végét, türelmetlen leszek, kicsit unom. Ilyenkor kezdek valami újba vagy veszek elő egy régebben megkezdettet. Így aztán még lassabban halad, mint ahogy elterveztem és egy idő után már úgy vagyok vele, hogy na legyek már kész!!! És ha kész van, akkor megint imádom, símogatom, nézegetem, gondolkodok a keretválasztáson. Ha meg bekeretezve van, akkor meg a büszkeségen kívül, hogy az "én művem", benne van az is, hogy jaj, de jó, hogy kész van. Szóval én még soha egyetlen hímzésnél nem húztam-halasztottam a befejezést, hogy jaj, még egy napot de jó lenne kézben tartani. Ez van!

Tegnap este azt hittem, hogy készen leszek a Tilda tündéremmel. Nem lettem. Mert szoknya helyett a köténynek megadott méretből csináltam szoknyát. Őszintén szólva nem is tudom hogy nem vettem észre, csak úgy meglepett, hogy milyen kis miniszoknya lett belőle. Csak néztem a fotót és lassan-lassan leesett, hogy a kötény és a szoknya felcserélődött. A köténynek meg még nem estem neki, hisz azt csak körbe kell szegni. Szóval ez sem lett még kész... Mérges lettem, félretettem. Most ott fekszik a tündér egy szál gatyában:-DD

3 megjegyzés:

  1. Már én is akartam írni (mikor Klaudia és Dorottya is írta, hogy ők szeretik "húzni- halasztani" a hímzést),most viszont megelőztél.:) Ugyanígy vagyok én is vele.
    Nagy szerelemmel nekikezdek, a felén túl már várom, hogy végezzek és mosás, vasalás után többször előveszem, "átlapozom" őket, hogy milyen szépek! ;))))))))))

    VálaszTörlés
  2. Juj, pedig már annyira várom a tündéredet! Remélem hamar befejezed!!

    VálaszTörlés
  3. A hímzések zömével én is így vagyok, a vége felé alig tudom letenni. Most a Vuknál megtorpantam. Már csak a zöld hiányzik alóla, és vihetném a levendulással a keretezőhöz, de nincs türelmem bogarászni a színeket.
    Úgyhogy most varrok:)))))))))))

    VálaszTörlés