Emlékezni néha jó

Igazából semmi komoly mondanivalóm nincs, mostanában más formába öntöm a felesleges energiáim, remélem apa mihamarabb elmenti, mert ha kárba vész életem nagy műve, akkor sikítani fogok:-DD

Szóval a hetem eddig elég mozgalmas volt, minden nap kellett valahova legalább egy gyereket cipelnem, de szerencsére apósom jól vette itthon az akadályokat. Lassan igazi panellackó, nem érzi fontosnak, hogy kijusson a szabad levegőre;) Igyekeztem sokat beszélgetni vele, de a gyerekek azért nagyrészt lefoglalták őt.

Más. Tapasztalatom szerint az öreg néniknek két fajtája van. Az egyik, aki a szar élete miatt ott szól be mindenkinek, ahol tud, a másik a kedves mosolygós és jópofa. Legutóbb mikor logopédushoz mentünk egy vadidegen néni ölében csücsült Miki a villamoson. Tök jól elbeszélgettek, büszke voltam a fiamra, hogy ilyen jól elvolt egy vadidegennel. A néni is tök örült, mondta, hogy élete nagy bánata, hogy még nincs unokája. Na most volt egy pár percre egy könnyen kezelhető, de nehezen érthető. Elég sokat tolmácsoltam Miklóska szavait.
Nade visszatérve a nénikre, mégis függetlenül attól, hogy melyik fenn említett csoportba tartoznak, mindegyik folyton sajnál, ha megtudja, hogy három fiam van. Hát nem tudom, én lassanként teljesen beletörődtem, hogy sem Mária, sem Júlia nem akart hozzánk megérkezni. Persze mindegyik lányomnak szántam egy második nevet is, valszeg Mária Karolina és Júlia Irén lettek volna, de ezzel a remek ötletemmel még Viktort sem bombáztam, de hát úgyis felesleges lett volna. Nade újra elkalandoztam. Szóval én nem értem, hogy miért sajnálnak folyton a fiúk miatt vadidegenek, de valahogy elgondolkodtat, hogy minden asszony nehéznek találja a 3 fiúgyermeket... Egy biztos, remélem, hogy az enyimek kicsit háziasak lesznek. Na persze főzni nem kell nekik, de örülnék ha a szobáját mindegyik majd maga takarítaná, megtalálnák a szennyestartót a ruháikkal és a mosogatógépet is tudnák kezelni, a szemétlevitelről nem is beszélve...

Más. Múlt. Sőt, régmúlt. Tegnap az oviban voltam, láttam, hogy Bánffy György mesélt az ovisoknak. Bánffy Györgyről szép emlékem van. Középiskolás koromban még aktív irodalmi életet éltem. Verset mondtam, színjátszóztam. Tényleg nagy nosztalgiával tekintek vissza azokra az évekre. Asszem másodikos gimis voltam, mikor részt vettem a Helikoni Ünnepségeken. Indultam versben, színjátszásban két darabbal is, aztán persze a sulis énekkarral. Mozgalmas volt az egész és tök jó is lett volna, ha egy épp aktuális barátom nem tette volna félig tönkre az egészet. Az x-edik szakításunk után döntött úgy, hogy na ő itt tervezi helyére tenni a dolgokat. Én viszont élvezni akartam a forgatagot, szóval soha életemben nem üvöltöttem senkivel, de vele kénytelen voltam megtenni, mert nem értett a szép szóból. Na de ezután a kis kitérő után jöjjön Bánffy György. Kezet fogtunk és gratulált, mondta, hogy ne hagyjam abba a versmondást. Hát... nem hallgattamrá, évek óta nem mondok már verset és évek óta nem vettem kezembe verses kötetet sem, pedig sok van belőle. Persze most is megvannak a kedvenc verseim, sokat fejből tudok még ma is. Továbbra is Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú költeménye a kedvencem. Az egyik legszebb szerelmes vers, amit olvastam, ha férfi lettem volna, tuti elmondtam volna a szerelmemnek (pirulós szmájli) A Helikonon második lettem próza- és versmondás kategóriában. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét adtam elő. Ezt is eltudom mondani még ma is, akkor is, ha álmomból ébresztenek fel. Nagyon szerettem.
A színjátszásban legszívesebben a Jézus Krisztus Szupersztárra emlékszem. Mária Magdolnát énekeltem, életemben nem izgultam annyira, mint akkor és ott a színpadon. Teljesen kiszáradt folyton a torkom, a színfalak mögé be volt készítve egy fél literes palack tele vízzel. Miután kibotorkáltam a színpadról, minden énekem után (és előtte is) egy csomót ittam, úgy éreztem szabályosan porzik a torkom és egy hang nem sok annyi sem jön ki rajta. Volt egy nagyobb szünetem, mertem volna vissza a fő szólóra, keresem a vizem. Jön ki Jézus bűnbánó arccal a színpadról, hogy ideges volt és megitta az egész vizemet. Most ezek után énekeljem el azt, hogy mennyire szeretem őt?!?!:-DDD Szóval Jézus párszor megkövetett emiatt az eset miatt, jó hülyén hangzik ez hangosan kimondva:-DDD
Szerettem a színjátszást, bár nem voltam nagy tehetség. Max. szépen el tudtam mondani, ami rám volt bízva. Mindig úgy éreztem, hogy az amúgy is szögletes mozgásom a színpadon csak még görcsösebb. Igyekeztem a darabokban lehetőleg hátul táncolni;)

Na ennyi volt a gyors emlékezés, jöjjön inkább a kedvenc versem. Szóljon Viktornak!

Tóth Árpád
Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!