Hallásébresztő Terápia

Miki. Miki. Miki. Miki a köbön. Sokat agyalok a fiamon, sokat aggódom, néha még szorongok is, bár szerencsére van egy uram, aki időnként fejbe kólint, hogy ne aggódjak előre semmin, elég lesz akkor, ha esetleg tényleg baj van.

A történet eleje ismert és kicsit már talán unalmas is, de azért leírom. Ősszel indult a buli az ovi logopédiai szűrésén, ahol csak nagycsoportosokat szűrnek. Én kiharcoltam egy logopédiai állapotfelmérést Miklóskának, mert úgy éreztem, hogy nem teljesen normális ahogy beszél. Sajna a gyanúm nem volt alaptalan, az ovis logopédus néni észlelte, hogy komoly hangképzési gondja van Mikinek, ő személy szerint a súlyosan beszédhibás gyerekek közé sorolná be Miklóskát. Végül úgy döntött, hogy továbbküld minket Dr. Pataki Lászlóhoz. Én nem tudtam erről az emberről semmit, csak felcsörögtem, kértem egy időpontot, pár szóban elmondtam mi a helyzet Mikivel és hogy egykori tanítványa, az ovis logopédusunk irányított minket hozzá.

Elmentünk Dr. Patakihoz, akiről sokkal később tudtam meg, hogy nagy koponya, ráadásul az ország egyetlen Fül-orr-gégésze, aki logopédusként is működik. Miklóskánál erős orrhangzós beszédet állapított meg, csúnyán kiejtett susogós hangzókkal, amit már most el kell kezdeni kezelni, mert nem az a fajta gond van, amit idővel kinő a gyerek. Orvosi szemszögből nagyon tetszett neki Miki, megállapította ő is, hogy nem hétköznapi a beszédhibája és elég összetett minden téren. Komoly gondot jelentett az orrmandula szerepe is az egészben. Mivel Miki sokat taknyos, kicsit rosszul (néha nagyon) is hall, így ésszerű lenne kivenni a manduláit, viszont a beszédképzése még rosszabb lenne mandulák híján. Végül elküldött minket egy perdöntő (zárójelben jegyzem meg, hogy sokadik) hallásvizsgálatra egy tanítványához a Bethesda kórházba, hogy eldőljön a kérdés: Maradjon az orrmandula, vagy repülhet az orrmandula?
Nem írom le milyen frankó délelőttöt töltöttem a Bethesdában Mikivel. Szerencsére még volt annyira együttműködő a hallásvizsgálaton potom kétésfél órás várakozás után, hogy érdemi eredményt mutasson a vizsgálat. A leányzó tényleg nagyon alapos volt, sok kontrollt iktatott be a vizsgálatba. Én mint laikus csak néztem a görbéket meg pacákat, nem sokat jelentett nekem. Az eredményekkel visszamentünk Dr. Patakihoz, akinek orvosi szempontból szintén nagyon tetszett ez is, de a problémáink sajnos csak sokasodtak. Mikinél szenzoros gondok is felmerültek sajnos. Én úgy hívom, hogy túlhallása van. Lényegében arról van szó, hogy bizonyos hangokra túlérzékeny. Ezek a hangok hosszabb ideig csengenek a fülében, mint a többi, így az utána következő hangokat nem hallja meg vagy rosszul hallja meg. Az sem kizárt, hogy ha ezek a túl hosszan csengő hangok zavaróak, akkor egyszerűen a tudatából kizárja őket és nem reagál így kérdésekre, hangokra, amikre egy normális gyerek igen. Na félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Miki nem normális, hanem hogy a hallása nem hétköznapi.
Szerencsére van egy kezelés erre a gondra. Ez volna a Hallásébresztő terápia. Itt olyan zenét hallgatnak a gyerekek, amit kifejezetten az ő hallásgörbéjük szerint készítenek el, vannak benne mindenféle zajok és zörejek, amik ezeket a túlcsengő hangokat valahogy lecsillapítják. Hogy konkrétan hogy készül ez a zene és hogy milyen, nem tudom. Miki hallgatja most már ötödik napja. Zenehallgatás után jön 5 perc rajzolás, aztán kétésfél óra szünet és megint zenehallgatás és rajzolás. Mindössze 4 gyerekkel indult most május elsején ez a Terápia. Kicsit féltem, hogy Miki talán kicsi lesz az egészhez. Viktor viszi minden nap Rákosborzasztóra a gyereket, úgyhogy értesüléseim másodkézből valók;) Szóval Miki ügyes, ő rajzol a legjobban, könnyen kezelhető és szófogadó. A többi gyerekről mindez nem mondható el és hát sajnos a szülők sem megfelelőképp állnak hozzá az egészhez. Jó, tény és való, hogy nem két forintot csengetünk az egészért, de azért annyit megtehetne mindenki, hogy legalább hétvégén ott marad a gyerekével a terápián függetlenül attól, hogy egy leány felügyeli a társaságot. Viktor pl. csak ezért vett ki szabit, hogy hozza-vigye Miklóskát, így a gyerekeknek szinte ő az állandó felnőtt szereplő a Terápián, mert az elmúlt 4 napban már három felvigyázó leány volt jelen a lényegében 4 órátigénybe vevő kezelésen. A nagyobbak már kezdenek durvulni, tegnap az egyik gyerek vérző szájjal ment haza... Frankó!
Az eredményt remélem mi is érzékelni fogjuk. Egy hallásvizsgálat zárja majd a kezeléssort, kézzel fogható eredményt majd ott kapunk csak. A többit idővel megtapasztaljuk.
Igazából mi inkább úgy voltunk vele, hogy elébe mentünk a gondoknak. Az ilyen hallásgondokkal küszködő gyerekeknek általában komolyabb tanulási nehézségeik vannak, több viselkedési probléma is előjöhet életük során. A kezeléstől a kissé/nagyon visszahúzódó gyerekek nyitnak a többiek felé, ügyesebbek és élénkebbek lesznek. Miki inkább ez a kategória. Még az ovis év végi értékelését nem kaptam meg, de nagyon kíváncsi leszek rá. Sokat látom, hogy egyedül játszik az udvaron, mikor érte megyek. Ősz óta hallgatom, hogy épp kivel veszett össze, a gondok általában abból fakadnak, hogy nem értik meg a beszédét. Vannak kiszemelt barátai, akikhez nagyon ragaszkodik, még akkor is, ha egyértelműen próbálják lepattintani. Matyi egyszer így összegezte Mikit: - Azért nem akarnak vele játszani, mert furcsa kisgyerek.
Én nem akarom, hogy furcsa kisgyerek legyen a fiam.

Másik oldal. Járunk heti egyszer logopédushoz. Sajnos az ovis logopédus néni nem tudott vállalni minket, mert az idejét a nagycsoportosok töltik ki, így magánúton cipelem Mikit minden kedden a Déli pályaudvarhoz. Persze viszem Karcsit is, szóval nem unatkozom az alatt az egy óra alatt sem, amíg Miki benn logopédusozik. Magunk között csak így hívjuk: logopédusozás:-DD Enikő néni lelkiismeretes és alapos. Sokat filózik Mikin, a gondjainkon. Lassan tudunk csak haladni, mert egyrész Öcsi még kicsi, a figyelme hamar elkalandozik és sokszor még csak a véletlenen múlik egy jól kiejtett hang, a tudatosság még elég messze van. De azért javul. Már jól mozgatja a nyelvét, érti a gyakorlatokat, tud utánozni. De hihetetlen erőfeszítésbe tellik az is, hogy egy szabályos ó betűt mondjon. Miki az a ritka példány, aki fordítva keveri az Ó és az Ő betűt. Minden átlagos gyerek azt mondja, hogy hóerőmű, vagy kisüdító stb. Miki hőembert mond és hollőt. Pl. szép Ó-t csak akkor tud mondani, ha a nyelve teljesen hátrahúzódik, amit csak háton fekve tud elérni nála Enikő néni. Miki a hátára fekszik, kimondja az Á hangot (hasonló nyelvállással ejtendő, mint az Ó), utána Enikő néni spatulával leszorítja a nyelvét, akkor már tud Ó-t mondani. Párszor megismétlik a dolgot, utána már spatula nélkül is megy az Ó. Ha felül és két perc múlva meg kéne spatula nélkül ismételni a dolgot, akkor garantáltan Ő-t mondana Ó helyett... És ez csak egy példa volt. Néha nagyon fáradt vagyok az egésztől, de csináljuk, mert szeretném, ha egyenlő esélyekkel indulna majd Öcsi is a suliba.
Enikő néni múlt alkalommal felvetette, hogy szeretné, ha megvizsgálná Mikit az Országos Beszédértékelő Szakmai Bizottság. Bejelentkeztem. Lesz intelligencia felméréstől kezdve állítólag anyámkínjáig minden. Ha ez kell ahhoz, hogy megnyugodjunk, akkor legyen. Bár őszintén szólva kicsit zavar a gondolat, hogy Miki nem teljesen normális, vagy hogy annyira gáz lenne, hogy szót kelljen ejteni egy logopédiai oviról. De Enikő néninek ez volt a kérése, így hát hogy ő (is) megnyugodjon, jöjjön a vizsgálat. Magyarországon élünk, így szeptemberre kaptunk időpontot, de még azt sem konkrétan, mert még előtte egy másik társaság eldönti, hogy tényleg megcsinálják-e a Bizottsági vizsgálatot. Nem röhejes?
Enikő néni kérésére még elviszem Mikit egy mozgáskordinációs vizsgálatra is. Erről majd írok akkor, ha megnézték Mikit. TSMT tornáról van szó, bővebb infót a www.bhrg.hu linken lehet megtudni.
És még egy adalék infó rólunk, a fül-témáról, a folyton elduguló orról. Bejelentkeztem Mikivel péntekre Proetz-kezelésre a Lurdy házba. Persze mehetnénk a Tűzoltó utcába is, ahol ingyen van, de ha pár délelőttöt vártál már egy másfél évessel valamilyen intézményben, akkor tudod, hogy minden pénzt megér, ha időpontra mehetsz egy vizsgálatra. Perpill Miki nyakig eldugult orral él, az egyik füle kicsit eldugult szintén (saját bevallása szerint) viszont az orrából már alig jön valami. Na ezzel a kezeléssel lényegében kiöblítik az arcüregét, állítólag hatásos és egyáltalán nem fájdalmas.

Szóval Miki és a beszéd-, fül- orr-gondjai kitöltik a napjaimat...
Hogy kerek legyen a világ, megjött a szerződésem a melóhelyről. Kezdhetem az otthoni munkát. Perpill ettől is csak szorongok, mert olyan feladatokat bíznának rám, amit még életemben nem csináltam. És hát sajnálom azt a pici kis szabadidőm, amit magamra tölthetek. Be kéne érnem kevesebb alvással, jobban kéne beosztanom az időm a jövőben. Közben agyalhatok azon is, hogy jön a nyár, és szerveznem kéne a programokat, hogy ne minden reggel és este a játszótéren leljen minket.