Ajkán voltunk

Hétvégén hazamentünk Ajkára. Amolyan villámlátogatás volt, tényleg nagyon gyorsan eltelt a két nap.

Szombaton Viktor és én elmentünk meglátogatni a húgomat, Tamást és Misit a veszprémi kórházba. Sajnos megint be kellett menniük, mert Misi egyre többet görcsölt és egyre nehezebben vette a levegőt. Közben a kajamennyiséget is drasztikusan csökkentette a baba, így kellett infúzió is neki. Persze most, hogy lejárt a steroid kúra, amúgy is visszavett Mihályka az evésből, nameg erre jött még a növekvő két alsó metsző fogból adódó étvágytalanság is, szóval minden összejött tesóméknak. Misi hatalmas baba lett, egyre kisfiúsabb az arca, a babavonások szépen lassan változnak. Ma érkeztek Budapestre a kora reggeli órákban, hozták Misit MR-re. Sajnos a dolognak lényegi jelentősége már nincs tesóm szerint, most már minden csak a tudományért folyik. Segíteni a babán nem tudnak, változást már nem hoz egy vizsgálat sem, csak ha esetleg a jövőben majd lesz az országban ilyen beteg babája valakinek, akkor annak többet tudnak majd mondani... Egyébként olyan szép arcú kisfiú a Misi, néha annyira hihetetlen elhinni, hogy ennyire beteg és hogy egyszer el fog menni:(

A fiúk nagyon élvezték az ajkai hétvégét. A nagyokat ki sem lehetett szinte robbantani a kertből, ahol homokoztak, rohangáltak, kutyáztak Subával. Karesz is összehaverkodott végre Subával, jó nagyokat nyalt rajta a kutya.
Vasárnap elmentünka srácokkal közösen a tizes misére. Elsőáldozás volt, szóval jól belehúztunk, asszem konkrétan a prédikáció elejéig maradt Viktor a két kicsivel. Fenn a kóruson voltunk, Karcsi az ablakból látta a galambokat, üvöltött nekik, hogy: Gágá!!! Enyhénszólva zavarta a misét:-DDD De legalább sok videón ott lesz alapzajként Öcsi magyar nyelvtudása. A hétvégén megtanulta a baba, apa és kukucs szavakat. Végre megindult a nyelve, már nagyon vártam.
Visszatérve az elsőáldozásra. Basszus, volt ott 20 öltönyke és 30 menyasszony. Hol voltak a gyerekek? Egy kislányt láttam csak fehér harisnyában, fehér kisszoknyában, blúzban ésegy kardigánban. A többiek igazi habcsókok voltak nyaklánccal, fejdísszel, kesztyűvel. Amikor mi voltunk elsőáldozók, akkor az ilyen szerelésű csajokon egyszerre röhögtünk és kicsit irigykedtünk is. Most viszont ez a szolid kislány lógott ki de nagyon a sorból... Szerintem csinosabb volt, mint a többi, de ez csak az én véleményem. Ha lányom lenne, tuti nem kapna habos-babos cuccot erre az alkalomra.

Meglátogattam Orsit is benn a kórházban. Egy kicsit láthattam Dávidot is az üvegen keresztül. Istenem, olyan kicsi és olyan szép baba! Nagyon irigykedtem, eddig azt hittem, hogy Karcsi is kicsi. Nem, Karcsi nagy lakli kölyök már. Orsi most jobban viselte sokkal a császárt, csak még mindig magas a vérnyomása. Tegnap óta már otthon nyomulnak a két gyerekkel. Mindent bele!!!
Fura, de amíg benn voltak két kóros baba is született. Az egyik törpe volt, 5 kilóval és felnőtt fejjel született, a teste kicsi volt baromira. Az anyuka súlyos diabétesszel hordta ki a babát és nem foglalkozott a diétával. Frankó! A másik férfi- és női nemiszervekkel egyszerre született. Mindkettőt vitték Budapestre helikopterrel... Szörnyű! Miért van ennyi baj?

Ma végre minden normál kerékvágásban megy itthon. Matyi suliban, Miki oviban. Mi már voltunk kinn Karcsival a játszón. Át kéne térni a kora reggeli játszózásra. Egyrészt akkor nem fürtökben lógnak a gyerekek kinn a mászókákon és csúszdákon, másrészt nincs még tök meleg és árnyékban van a kisjátszó.

Ja, még valami. Hétvégén szétbűnöztem magam, de a mama annyira finomakat sütött és főzött. Ma újra szigorúra veszem a 90 naposom, de jól esett kicsit kiengedni a gyeplőt a kezemből. Őszintén szólva unom az egészet és egyre nehezebb megállnom, hogy ne kóstolgassak bele mindenbe.