Névnapom

Már megint pótlok. Kicsit le vagyok maradva mind a levelezésemmel (már ami megmaradt belőle az évek során), kicsit le vagyok maradva a blogírással. Pedig a szűk ötösünkben történtek nagyon jó dolgok is.

Szóval tegnap nagyon klassz napom volt. Igen vártam, mert a kedd rémesre sikeredett. Akkor este már csak azt vártam, hogy valahol egyedül legyek. Nagyon ugatós kedvemben lehettem, mert Viktor miután hazaért, kimenekítette a gyerekeket a közelemből. Végül beültem egyedül a kisszobába egy tál műzlivel és élveztem, hogy kintről hallom Viktor hangját:
-Gyere vissza, hagyd békén a mamát. Kicsit egyedül szeretne lenni.
Másnap reggel már minden oké volt. Csak valahogy kedden számoltam minden órát, hogy mikor lesz végre itthon csönd és nyugi. Vannak ilyen napjaim...

De a szerda zsírkirály volt. Egyrészt voltam úszni, vettem csilli-villi úszószemüveget. Másrészt este nyolcra vártuk Annát, hogy vigyázzon a fiúkra, mi meg elmentünk Viktorral vacsorázni. Először mozizást szerettünk volna, de én nem akartam az ő filmjét nézni, ő meg az enyémet nem. Kávézást gyorsan elvetettük, jött a vacsiötlet, hisz nyakunkon a névnapom:) (egyébként a Vérfarkasok lázadását szerettem volna megnézni...)
Anna kicsit késett, nem gond, az este így is a miénk volt. A régi utcánkba mentünk vissza, a Lágymányosira. Van ott egy kis Mediterrán étterem. Kevesen voltak, kedves volt a pincér. Ittunk finom olasz mazsolás édes vörösbort, ettünk előételt, főételt és desszertet. Közben beszélgettünk. Tudom, mindezt egy forró csoki mellett is lehet otthon, de olyan rég mozdultunk ki kettesben (Dumaszínházra még az őszben). Sok dolog szóbakerült. Ismerősök, barátok, elmaradt barátok, gyerekek (alaposan kivesézve), egyetemi sztorik. Fáradtan és enyhén becsípve érkeztünk haza. Ütős volt az a vörösbor!!! Viktor még valamit szöszmötölt, de én beleestem az ágyba. Nehéz volt ma reggel felkelnem...
Kaptam ajándékot is. Íme:Nagyon örültem neki. Ha beletörik Anita kirakójába a bicskám, akkor ezt fogom villámgyorsan felköltöztetni a gyúródeszkámra!