Hétvége Szegeden

Pénteken azzal jött haza Viktor a munkából, hogy beszélt Simonyi Attilával, akik meghívtak minket Szegedre ottalvós hétvégére. Rég nem találkoztunk a Simonyi családdal. Még talán két éve jártak itt fenn Budapesten nálunk, csak akkor a kisebbik gyereket Orsit nem hozták magukkal. Kicsit aggódtunk, hogy milyen idő lesz hétvégén, úgyhogy csak szombaton érett meg a végső döntés, hogy akkor pakolunk és megyünk.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Júlia és Attila tök jó vendéglátók. Nem görcsöltek ezer dologgal, hogy vendégek jönnek. Júliával mi ketten mentünk el bevásárolni. Kipróbáltam, bár véletlenül, hogy úgy is tudok vezetni, hogy behúzva van a kézifék... A srácok hamar egymásra találtak. Matyi Örsivel nyomult, aki már nagycsoportos, Miki és Orsika meg szintén jól elvoltak. A Simonyi gyerekekre simán lehet mondani, hogy tűz és víz a két gyerek. Örsi nyugodt, megfontolt, Orsi meg cikázott fel-alá, hangoskodott, sikítozott. Matyi mondta is:
-Aranyos volt az Orsika, csak kicsit sokat sikítozott és vert minket:-DDD
Mi felnőttek próbáltunk a gyerekek mellett beszélgetni több-kevesebb sikerrel. Este elég későn volt takarodó a srácoknak és végül nekünk is. Nekem pocsék éjszakám volt, Karcsi hétvégére betaknyosodott és nem kapott levegőt rendesen, óránként ébredt, sokszor felsírt. Miki szintén taknyos volt, ő a sarokban horkolt vadállat módon. Szóval inkább Viktor vezetett hazafele is, pedig bevállaltam.
Jó volt Szegeden, még ha a városból szinte semmit sem láttunk, csak a legóvillamosokat egy villanásra, meg a körutat, amin utaztunk, a Károlyi kolit, a Mars teret. Júlia és Attila elég világutazó népség hozzánk képest. Attilát a cég sok helyre küldi meló miatt, aztán Juli megy utána vagy egyedül, vagy a gyerekekkel. Legutóbb Malajziában voltak. Csodaszép hely, csodaszép képek. Ott töltötték a karácsonyt, szilvesztert.

Megállapodtunk, hogy ha itt a szép idő, akkor megyünk megint. Mondták, hogy fel vannak készülve az öttagú inváziónkra. Általában elmondható, hogy ahova megyünk, ott minketa látogatásunk után ki kell pihenni és úgy nagyrészt ritkán is hívnak meg minket bárhova. Na ja, adunk elég melót a vendéglátóknak;)