Mozgalmas hétvége

Erre a hétvégére mindenből jutott egy kicsi. Eredeti tervek szerint betegség lett volna előírva, hiszen pénteken úgy kellett hazahoznom Matykót a suliból. Felhívtak, hogy Matyi rosszul van, hányingere van, sápadt, menjek érte. Mikor odaértem, gyermekem csokis kiflit zabált az iskolapadban. Kérdeztem, hogy mi a gond, mert én nem látom betegnek. Na mindegy, hazajöttünk, gyereknek kutya baja, sőt ha mondhatom ezt, eszementen viselkedett egész hétvégén.

Na de ha már Matyi jól van, akkor szombaton irány a KIKA. Már ezer éve terveztük, hogy Matykó szobájába megvesszük a szőnyeget, a csillárt, az íróasztallámpát és természetesen a széket az íróasztalhoz. Sajnos a kikás gyermekmegőrzőn a MEGTELT tábla volt kirakva, így a srácokkal együtt élvezhettük végig a várálást. Vettünk egy tuti szőnyeget, egy klassz kislámpát meg egy széket, amiről még nem tudjuk, hogy mennyire vált be. Épp most izzítom én a popikám alatt (Miki szavajárása). Szombat és vasárnap délelőtt a képeket fúrtuk és szögeltük fel Viktorral a két kisszobába. Nem kis meló volt, ezer képünk van. Még nem is mindet kalapáltam fel, de hát jó munkához idő kell.

Vasárnap délutánra maradt Miki bakancsvásárlása, valamint Miki névnapjára a meglepi beszerzése. Mindkettőt sikeresen kipipálhattuk. Viktor meg is jegyezte, hogy állandóan van valami listánk az elvégzendőkről és arra törekszünk nap mint nap, hogy valamit végre kipipálhassunk. Már nagyon várom a jövő hetet, mert akkor jön a mama és Viktorral megpróbálunk elmenni egy kis angyalkakörútra kettesben. Többször asszem nem lesz rá alkalmunk.
Nade mielőtt elindulutunk volna a Savoya parkba csörgött a telefonunk, hogy menjünk szülinapozni Júliáékhoz. November 25-én ülte a fia és ő is a szülinapját, az ajándékokat már ezer éve beszereztem, mert korábbra terveztük az összejövetelt, csak valahogy mindig elmaradt. Szóval felhúztuk a nyúlcipőket, megjártuk a vásárlókörutunkat és már ott is voltunk Hajdúéknál. Hát mit is mondjak: itattak és etettek. Amolyan erdélyiesen, azt egyszerűen képtelenség visszautasítani, holmi 90 napos diétára célozgatni meg nevetséges lett volna. Szóval diéta ide vagy oda, ettem, ittam, jókat röhögtem. Volt náluk virtschaft, az biztos. A fiúk játszottak, Karcsi kotort fel-alá a lakásban. Király volt a kaja, vaddisznósült és göngyölt pulykahús. Holnaptól újra 90 napos:) A férfiak elmentek az esti misére. Nekem sajnos kimaradt, pedig ugye advent első vasárnapja. Ilyenkor mindig hiányérzetem van, dehát vendégségben voltunk, ami hirtelen jött. Este azért meggyújtottuk az első gyertyát a koszorúnkon. Az ideit Matykó készítette a suliban. Énekeltünk (Miki kedvéért Mikulásosat is), imádkoztunk.

Késő van már, fáradt vagyok, kicsit mólés is. Inkább megyek pihizni:)

Ja, egy jóreggelt képet azért dobok a fiúkról:


Bíztatólag írom, hogy ha végre megcsináltam a függönyöket, akkor fotózom a szép színes és új bútorokkal teli csodaklassz lakásunk!!!