Őszi szüneti összefoglaló

Múlt héten volt az iskolai őszi szünet. Jó hosszúra sikeredett idén, úgyhogy kihasználtuk az alkalmat mi is. Igyekeztünk ebbe a másfél hétbe minél több dolgot bezsúfolni, mert asszem megint hosszú és hosszú telünk lesz. Szóval be kellett gyűjtenem pár élményt, amire majd emlékezhetek hónapokon át. Az esztergomi családi kirándulásunkról már írtam.

Ajkára csak egyedül mentem a srácokkal. Direkt nem is mondtam előre, hogy Viktor itthon marad, mert akkor anyukám végig ideges lett volna, hogy egyedül vezetek, közben a három kismókus meg a hátsó ülésen. Beszálláskor közöltem a fiúkkal, hogy:
1. Egyedül vagyok, mindenki most pisiljen és kakiljon, mert út közben nem tudok megállni velük ilyesmi okból.
2. Egy ideig nem hallgatunk zenét, mert először mindig bele kell rázódnom a vezetésbe.
3. Ha rosszalkodnak, akkor megállunk és mindenki pofont kap, ami nem lesz kicsi:)
Sikeresen megérkeztünk, útközben minden oké volt, Matyi időben megkapta a hányáscsillapító gyógyszerét, úgyhogy ezzel sem kellett foglalkoznom. Sajnos mivel az indulást eltököltük, így az üres lakásba értem haza. Karcsi nehezen viselte, hogy egyrészt éhes és fáradt, másrészt minden idegen, még lefekvéskor is üvöltött, aztán egyszercsak elájult. A srácok meg teljes gőzzel várták a nagypapát és a nagymamát. Őszintén szólva kicsit mindig csalódottak, hogy a nagypapa keveset ér rá, mindketten nagyon várják, hogy nyugdíjas legyen és végre ráérjen akkor, amikor ők szeretnék. Mama meg az utolsó hetét töltötte a melóhelyen. November 3-a óta nyugdíjas. Komolyan mondom, hogy el sem hiszem. Viszont az utolsó hete elég zsúfoltra sikeredett. Helyettesített, búcsúzkodott, kicsit rezignált is volt emiatt. Azért jól telt el a három nap, de nemtom miért baromira elfáradtam. Karcsi üvöltött, ha nem voltam látótávolságon belül. Senki másnak a kezében nem volt el, néha azt hittem meghülyülök, hogy képes volt inkább sakál-módon ordítani a berekedésig, minthogy elfoglalja magát zsír új játékokkal. Szóval csak akkor főztem, amikor őt letettem, még szerencse, hogy nekem csak a levessel kellett pepecselnem, a főfogást a mama mindig megcsinálta.
Bátyámék mindössze egyszer jöttek fel játszani, akkor is jó későn. Ezt mindig nehezményezem, de hát ez van. No comment. Ja, amikor jöttek, akkor is csak Benedeket lepasszolták és ők moziba mentek. Az más tészta, hogy a mozi elmaradt, ezért aztán beültek pizzázni. Szeretem Benedeket, jópofa kiscsóka, ha Ajkán vagyunk mindig ott is hagyják gondolom azon ötlettől vezérelve, hogy plusz egy gyerek ide vagy oda tök mindegy, ők meg lelépnek Orsival valami kis programra. Mindez csak azért zavar, mert addig oké, hogy Benedeket az anyura bízzák, de nekünk is ez az egyetlen hely, ahol kicsit leléphetnénk és a gyerekeinktől távol tölthetnénk pár órát. Többek között Viktornak ezen durrant el az agya és mivel nem is volt kedve annyira jönni, jó ok volt, hogy maradhatott fúrni meg festeni a lakásban. Ő férfimunkát csinált, Júlia kitakarította a nagyszobát én meg terelgettem a srácokat Ajkán. Lelkileg ott mindig feltöltődöm. Olyan érzés, mint amit Scarlett O'Hara mond, hogy Tara földjén mindig új erőre talál.

Dumaszínház. Nagyon-nagyon vártam október 26-át. Már vagy egy hónapal korábban lefoglalta Anita az asztalt. Viktor hamar ráállt, hogy jön, velem együtt nézi minden hétfőn a Showder Klubbot. Megvannak a kedvenceink is: Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán. 26-án a három fellépő közül kettő ebből a csapatból került ki. KAP sajna nem lépett fel, helyette Szabó Kristófot láttuk. Érdekes alak, kicsit furán nyomta, olyan érzésem volt, hogy vagy rohadtul be van szívva, vagy egyszerűen nem készült. Azért voltak jó poénjai. Kiss Ádám remekelt, Kőhalmit meg imádom. Csak a Szupkai Viktor rontota el nekem egy kicsit a műsort. Olyan fapofával hallgatta velünk szemben a társai műsorát, hogy az már néha fájt...

Újkígyós. Majdnem négy napot töltöttünk ott, mivel apósomnak és sógornőmnek, Klárinak is szülinapja volt. Én Újkígyóson mindig rengeteget alszom, lustálkodom. Apósom fel-alá cikázik a konyhában, nem nagyon engedi, hogy bármibe belenyúljak. Eleinte próbálkoztam, ajánlkoztam, egy ideje már erről leszoktam, mert mindig elküld pihenni. Nameg érzem, hogy jobb szereti, ha úgy van elmosogatva, ahogy ő csinálja stb. A két nagy általában Klárit fárasztotta, nekem csak Karcsi mellett kellett üldögélnem. Ha sikerült, akkor olvastam közben, ha megérkezett Viktor, akkor hímeztem egy kicsit, de még így sem nagyon haladtam a naplóborítóval.
Klári új életet, közös életet kezd a barátjával Robival. Így aztán pár bútort neki is félretettünk és leszállítottunk Újkígyósra. A régi hűtőt már korábban levitte Viktor. A szülinapjára is vettünk valami új lakásos dolgot: mikrót és lábosokat kapott. Szerintem örült neki. Viktor mondta, hogy szóljak, ha úgy érzem túlzottan "tápolná" a nővérét, de engem ez egyáltalán nem zavar. Ha tudunk, akkor segítsünk ott, ahol lehet és ahol szívesen fogadják.
Apósom a szülinapjára Szamos desszertet kapott. Régebben mindig megkínált minket, egy ideje elteszi a desszerteket és gondolom Erzsikével eszi meg. Nekem ez fura, mert mégis gyerekek veszik olyankor körül, amikor tőlünk ajándékot kap, igazán megbonthatná és megkínálhatná a kisunokákat. Nem zabálnák fel, ha időben elrakná, de ez, hogy meg sem kínálja őket, engem nagyon bosszant. Bocsi Viktor!
Lehet, hogy komoly változások lesznek otthon Kígyóson, ha apósom tényleg összeköltözik a barátnőjével, Erzsikével Szolnokon. Ha aktuális lesz, akkor mindenképp írok majd erről is. Most még úgyis csak a mellébeszélés és a kertelés megy.
Összességében jó volt apósoméknál. Örültem, hogy mindig volt ideje kimenni a gyerekekkel a parkba ökörködni, fára mászni. Klári is sokat foglalkozott a srácokkal. Eljött Robi is, Karesz asszem levette a lábáról. Egyébként csak az ő kezében nem üvöltött Karcsi... Videóztunk, játszottunk még az sem rontotta el a dolgokat, hogy Karesz a foga miatt 1 teljes napot tök lázas volt megint.