Hogyan lettem diplomás titkárnő

Férjem kérésére írom a bejegyzést, hogy legyen mit olvasnia unalmas munkája közben:-DDD

A diplomámat 2000-ben szereztem a JATE-n. Azóta lennék diplomás közgazdász. Magas elhivatottságomat jelzi, hogy harmadév után non-profit specializációra mentem. Pénzügy nem feküdt, eu túlzottan nem érdekelt, az egészségügy meg vonzott. Ötödévben hívott dolgozni az egyik tanárom a Szegedi Önkormányzat Kórházába. Szóval félig tanultam, félig dolgoztam rugalmas munkaidőben. Kereken másfél évet húztam le az Információs és Dokumentációs Osztályon. Csodás főnököm volt Dr. Hidvégi Zsófia (Zsóka) személyében. Amolyan második anyámnak éreztem akkoriban, rengeteg ügyes-bajos dolgomat meg tudtam vele beszélni. Aztán jött ugye Matykó, mint a gyorsvonat. Közben Viktorom munkahelye elviselhetetlen lett, így költöztünk Budapestre. Az eredeti terv ugye az volt, hogy ha már az első baba becsúszott, akkor jöjjön a többi. Hát nem így alakult, Ketteske után valahogy minden terv összedőlt.

Matyit beirattam bölcsibe én meg munkát kerestem. A GYES asszem csak arra volt jó, hogy körberöhögjem a számlám. Ha jól emlékszem 72 helyet pályáztam meg kb. három hónap alatt. Ebből sok helyen már diploma nélküli önéletrajzot futtattam. Mindössze 10 állásinterjún voltam. Az esetek nagy részében arról szólt az egész, hogy túlképzett vagyok és hogy hát ott a gyerek... Komolyan mondom, a végén már nagyon herótom volt. Matyit sikerrel felvették a bölcsibe, de állásom még mindig nem volt. Aztán voltam egy interjún a Szent Imre Kórházban is. Az interjú alatt Csédóra játszóterezett Matykóval a Bikás dombon. Még arra is emlékszem, hogy mi volt rajtam és hogy mikről beszélgettünk benn. Pár nap múlva felhívtak (Borsy Zsuzsi volt az áldozat), hogy bár minden szempontból megfelelnék az állásra, inkább egy gyermektelen férfit vesznek fel, én talomban maradok. Hát persze, mondtam, hogy oké, köszi hogy szóltak.

Két hét múlva újra csörgött a telefonom, hogy október 15-én kezdjek a Szent Imrében. A fiatalember nem vált be. Uólag megtudtam, hogy épp akkor született meg a babájuk és ki akarta venni az apa-napokat:-DDD Ettől a perctől kezdve beleástam magam a számvitel jegyzeteimbe, hiszen elvileg könyvelőt kerestek a kórházban. Aztán jött az első nap és a BÉKA, amit le kellett nyelnem. A főnököm kerek-perec közölte, hogy mivel kezdő vagyok, így mától én leszek a titkárnő, majd ha rutinom lesz, akkor mehetek könyvelni. Aztán valahogy talán az én arcomra is rá volt írva, hogy nem tetszik a helyzet, meg egyébként sem voltam szimpatikus, jött életem egyik feledhetetlen fél éve. Minden reggel úgy imádkoztam magam ki az ágyból. Rühelltem a kórházat, rühelltem a munkatársaim, úúúútáltam a főnököm, aki arról beszélt nekem, hogy az én kötelességem öntözni a virágait. Összeszorítottam a szám és mondtam, hogy kibírom, mert csak azért dolgozom itt, hogy ha végre szabad utat kapunk a következő gyerekhez, akkor legyen jó gyedem. Azonnal elmentem volna veszélyeztetett terhesnek, amint két csíkot mutatott a teszt.
Hihetetlen helyzetek voltak, komolyan mondom néha magam is röhögök már az egészen. Két turnusban kajáltunk. Először a banda, utána én vagy egyedül, vagy Anitával, aki szintén kicsit kívülálló volt. Vérre menő vitát folytattam fő ellenségemmel Krisztinával a kávéfőzésről. Az ugye titkárnőként az én dolgom volt. Ő nem értette, hogy ha megjön az ebédből miért nem fogadja gőzőlgő kávé, én meg nem értettem, hogy miért nem képes még várni fél órát, hogy én ne hideget igyak. Na mindegy, eszméletlen milyen megjegyzéseket bírt odavágni nekem. Baromira nehezemre esett lenyelnem. A csúcs azért mégis a Zsuzsa volt. Basszus, már nem is emlékszem a nevére. Ő csinálta az éves tárgyi eszköz nyilvántartást, amortizáció elszámolást. Mondta, hogy kellenek neki a 2003 évi tárgyieszköz számlák. Aztán pont. Három napon át ültem a bagózóban, ahol egyben az irattár is volt, hogy kikeressem azt a sz@ros 30 számlát a kb. 30000 számlából. Egy nap múlva visszakaptam, hogy tegyem őket a helyükre vissza. Természetesen tudtam, hogy mindössze egy lekérdezést kellett volna csinálnia a pénzügyi programmal hogy kidobja a tárgyi eszköz számlák számát, ami alapján fél perc alatt kikereshettem volna őket, de inkább leharaptam volna a nyelvem, minthogy erre megkérjem. Hasonló kedves szituációk voltak nap mint nap.
Aztán panaszkodni kezdtem, diszkréten. Marcsi jókor és jókat kérdezett. Végülis ő dobta fel a kérdést a gazdasági igazgatónak, hogy tudja-e hogy közgáz diplomával vagyok titkárnő. Ha jól tudom Nyina (pénzügyes főnököm) ultimátumot kapott, hogy normális beosztásba kell tennie. Átkerültem a pénzügyi csoporthoz, ahol mindenki megszakadt, de nekem valahogy nem jutott munka. A végén már látványosan aknakeresőztem, de a programhoz még mindig nem engedtek hozzá. Végig az az érzésem volt, hogy a főnökeim arra gyúrnak, hogy mondjak fel. Én viszont előtte pár nappal kaptam a jóhírt, hogy végre jók az eredményeim, jöhet a baba. Szóval akárhogyis, de kibírtam volna.
Közben azért lettek szerencsére barátaim is. Negyed év alatt elég jól fel lehetett mérni, hogy ki hova húz és ki semleges és ki a kívülálló. Örültem nagyon Máté Zsuzsi barátságánal, Fáncsi kedvességének, még Kata fura stílusát is megszoktam, mert normálisan szólt hozzám. Aztán eljött a nap, amikor Annamari (Gazdasági igazgató) felhívott és megkért, hogy számoljak be objektíven a munkámról. Én beszámoltam és ő felvitt a gazdasági igazgatóságra. Én kerek-perec azt is megmondtam neki, hogy gyereket szeretnék minél hamarabb, úgyhogy ha így is kellek, csak akkor vigyen, kibírom a pénzügyön, nem téma. Kellettem:) De ez már egy másik történet...