Dóra tervezett...

Az úgy volt, hogy pár napja szépen összeválogattam, hogy mik is lesznek azok a hímzések, amik a 2009-es, vagyis az utolsó itthon töltött évemet tarkítani fogják. Már rögtön bővítenem is kell a listát. Az történt ugyanis hogy... kicsit korábban kell kezdenem...

Még a nyáron a keresztanyám ajánlott nekem egy egyetemista leányt, akit felfogadhatnék, hogy vigyázzon a gyerekekre. Így ismerkedtünk meg Annával, aki aranyos, a gyerekek nagyon szeretik, csak számomra érthetetlen módon még novemberben sincs az órarendjében egy fix nap, amikor biztos számíthatnék rá. Márpedig nekem a fő tervem vele az volt, hogy amikor jön, akkor elmennék úszni, nagybevásárolnék, ha épp ünnep jön, akkor ajándékra vadásznék. Hetente 5-6 órát nekem megérne. Szóval lassan két hete nem láttuk Annát, pedig mondtam, hogy ha van lyukas délutánja, neadjisten délelőttje, akkor feltétlenül jelentkezzen. Panaszkodtam Júlia barátnőmnek (ő szokott jönni hozzám takarítani - illetve már 2x volt), hogy még úszni sem nagyon tudok eljutni, pedig de jó lenne. Végül megállapodtunk, hogy feljön ő délután, vigyáz a srácokra alvásidő alatt én meg elcaplatok úszni. Most nincs munkája, mert ahol takarítani szokott, ott mindenütt annyit mondtak, hogy majd karácsony előtt jöjjön nagytakarítani. Szóval megegyeztünk, mondtam, hogy persze nem kívánom ingyen, hisz akár heti két alkalomról is szó lehet.

Tehát tegnap délután megérkezett, én elmentem úszni, fiúk aludtak. Mire hazaértem, leporolgatta a nagyszobát, kisikálta a fürdőt, felmosott mindent és kivasalta Viktor ingeit. Szóval baromira nem csak vigyázott a fiúkra. Viszont mikor ki akartam fizetni, azt mondta, hogy mindez baráti alapon ment, ha én pénzt tukmálok, akkor ő többet nem jön hozzám vigyázni a fiúkra. Kérdeztem, hogy akkor hogy lesz az ellentételezés, mert ez így nekem kicsit gáz.

Megegyeztünk abban, hogy ő is keres engem, ha néha beteg a Tomi és neki mennie kell dolgozni. Nadehát ez édeskevés. Végül kibökte, hogy annyit nézegeti a hímzéseimet, ha egyet csinálnék neki, akkor nagyon örülne. Na megalkudtunk. Este kezdtem filózni, hogy mi lenne a legjobb az ő lakásukba. Erdélyi pár, csodaszép bútorokkal (férje ugye asztalos), az egész lakás visszafogott, egszerű. Így végül az alábbi mintára esett a választásom: