Hétköznapok

Fáradt vagyok. Nagyon. Alig keltem fel egy órája, de már a délutáni alvásra ácsingózom. Hogy mi az oka? Karcsikám tegnap délután megint belázasodott. Felül egy foga jön, alul ha jól látom kettő. Szóval vagy ez az oka, vagy a köhögés, ami megint napok óta megy. Kicsit unom a dolgot, ha ma is csuma lázas lesz, akkor megkérem doktorbácsit, hogy holnap kacsintson be hozzánk és ha hivatalosan is betegnek nyilvánitja Károlyom, akkor van okom elcsalni a mamát jövő héten pár napra;) Lényeg a lényeg, jó szar éjszakánk volt. Pedig időben lefeküdtem, mert sejtettem, hogy egyébként is aggódni fogok, láza is fel fog menni a gyereknek. Szóval még a Született feleségeket sem néztem meg, bár meg kell hogy jegyezzem, rémesen dühít, hogy lassan éjféli kezdéssel tűzi műsorára a tv2. Ki nem sz@rja le a sztárokat meg a celebeket a dzsungelben meg a nagyvilágban. Azoknak van pénze utazgatni egyébként is. Én meg önként még nézzem is? Úgy idegesít. Ezek miatt a kedvenc sorozataim késő este kezdődnek. Viktorral meg is dumáltuk, hogy ma már akkor kezdődik az esti film, amikor gyerekkorunkban befejeződött. Jobb volt, mikor nyolckor elkakukkolta az óta a nyolcat és rövid reklám és már láthattuk is a filmet. De gondolom ezzel másnak is tele van a puttonya.

Mikikém már megint nem nagyon akar oviba menni. Asszem a barátok száma kissé megcsappanhatott, mert itthon folyton elmeséli, hogy épp ki nem a barátja. Szerintem a nagyok rájöttek, hogy nem Matyi2 érkezett a csoportba, hanem egy teljesen más habitusú kiskölyök, így aztán Mikit kipenderítették a közös játékokból. Majd megkérdem Margit nénit vagy Erzsi nénit, hogy mi a helyzet, ő hogy látja a dolgot.

Matyikám a suliban is alakít. A héten feladat volt, hogy hajtogattak egy kutyust meg egy kutyaólat. Fel kellett ragasztani egy razlapra és hátteret kellett hozzá készíteni, amihez szabad kezet kaptak. A rajzokat a suli folyosójára ki is tették. Matyi büszkén mutatta az övét. Mindenkié szép, színes volt, abban a Matyién sem volt hiány. Csak a lap sarkán volt valami lilás-zöldes-kékes beazonosíthatatlan cucc. Kérdeztem, hogy mi volna az a paca, mert akárhogy töröm a fejem, nem bírom megfejteni, pedig ilyenben már rutinos vagyok. Szóval kicsi fiam realisztikus napot rajzolt, amin látaszanak a napkitörések és a napfoltok, nameg ott a hold, de most épp fekete mert a nap leárnyékolja. Basszus... A többiek egyébként kiröhögték a rajzát...

Matyit letiltottam a tv-ről. Most csak mesefilmeket nézhet, semmi Spektrum és egyebek, hiába könyörög. Történt ugyanis, hogy belépett a szobába Újkígyóson, ahol Klári tv-zett. Épp a Magellánt nézte, amiben a tetszhalottakról volt szó és egy kisbaba szeme épp felpattant, ami nagyon rémisztő volt. Matyival két napig veséztük a dolgot, végeredmény enyhe szorongás és tv-ről letiltás lett. Túl sok hülye dolgot lát.

Naplóborítóval küszködök. nem tudom, hogy más hogy csinálja, de én mindig rohadt lassan haladok. Annyi blogon látom, hogy valamibe belekezd valaki és két nap múlva egy számomra nem is kicsi mintát teljesen készen mutat. Én heroikus harcot vívok az angyalkám lufiival, rohadt nagyok. Nem is gondoltam volna. Direkt marokban hímzem, mert akkor gyorsabb, de valszeg iszonyatosan szorítom közben az anyagot, ha nem figyelek oda. Jelzem, hogy ha a mai délutánt nem alvással töltöm, akkor eljutnék a kontúrozásig... Na majd meglátom hogy alakul a nap Karcsival. Ha rémes lesz, mindenképp alszom.

Ha kész a naplóborító, akkor jöhet az ajándék a kanadai lányoknak Viktorom kérésére. Már nagyon várom, hogy elkezdhessem. Rengeteget keresgettem hozzá mintát, sokat meg is mutattam Viktornak, hogy döntsön róluk. Az Évában beszerzett két kis készlet végül fiókba került. Nem zavar, majd egyszer megcsinálom itthonra (bár lenne még két kezem). Aztán elkunyiztam Mártitól az Athalie macik mintáját, mert én azt terveztem. Sajna Viktor leszavazta, mert szerinte a rózsaszín ruhás kalsszisokkal szebb, mint a kék. Szerintetek? Itt van még a kisfiú maci is. Mindegyik zabálnivaló, magamnak tuti megcsinálom valamikor.


Végül maradtunk két Maria Van Scharrenburg egérke mintánál, amiből egyet Csédóra kisfiának már megcsináltam. Remélem mihamarabb mutathatok belőle fázisfotókat.



Újkígyóson kaptam Kláritól egy kis meglepi pénzt. Utólagos szülinapi ajándék lett volna, csak nem volt ideje semmit venni. Mondta, hogy magamra költhetem, amire csak szeretném. Hát naná, hogy hímzést vettem. Már régóta nézegettem Rita boltját és hétfőn ráakadtam egy kedves kis sorozatra. Na azt vettem meg, kicsit megtoldottam az ajándékpénzt pár darabbal még, most lesem a postaládát, hogy mikor landolnak benne a kislányok, remélem ma már ott lesznek. Kicsit csajszis minta és nekem ugye egy szál lányom sincs, de akkoris megláttam és beleszerettem. Most azon vajúdom, hogy a nagyobb felületekhez csak meg kéne vennem a kézzel festett fonalakat. Csak olyan sok helyen olvastam, hogy engedik a színüket ha víz éri őket.




Hétfőn nálunk járt keresztanyám. Azóta nem hívott. Hugi rengeteget telefonál. Sokszor van, hogy nem veszem fel a hívását, mert 20 perc alatt nem tudom letenni, viszont egyben húsz perc időm ritkán van telefonálásra. Csak akkor veszem fel, ha tuti tudok figyelni, vagy ha gyorsan mondom neki, hogy mikor máskor hívjon inkább. Naszóval itt volt nálunk, nézegette a hímzéseimet és mondta, hogy örülne, ha a hálójába csinálnék neki egy szép női alakot. Emlékezett a megkezdett kalapos nőcimre, neki az nagyon tetszett. Asszem befejezem és odaajándékozom neki. Már erre is bizsereg a tűm. Aztán a napokban ugye Mariannra rászakadt a net. Gyorsan jelentette is, hogy hogyan is áll a hímzéseivel. Naná, hogy bökött a Fasselbe is. Ez övön aluli ütés volt. Enyim Vermeer ott pihen enyhén megsárgulva a dobozban (még 4 dobozt kéne kiürítenem). Rögtön elő is kaptam volna pár öltés erejéig, legalább egy szál feketét bele kellett volna varrnom hirtelen felindulásból;)

Na befejezem a szófosást, ma még igyekszem jelentkezni, mert adós vagyok a gyerekkori élménnyel, amire Heni invitált meg...