Karcsikát ünnepeltük

Múlt héten Karesz nagyon beteg volt. Szerdán délután ment fel a láza, már vagy 39 fokkal ébredt a délutáni alvásból. Gyors hűtőfürdő, kúpot benyomtam és talpaltam vele a fiúkért. Gondoltam, biztos a foga, majd másnapra elmúlik. Az étvágya is csökkent. Csütörtökön persze megint le kellett mondanom a gyógytornászt, szerintem már nem is csodálkozott. Na ja, elég nehéz odaérnem az 1 hónappal korábban megbeszélt időpontra. Valaki addigra tuti, hogy kidől... még nagyon messze van a húsvét (onnantól egészen nyárvégéig nincs betegség) Úgy voltam vele, hogy ha Karcsi még péntek reggel is lázas, akkor kihívom hozzánk a doktorbácsit.

Péntek reggel háromnegyed nyolckor már hívtam, hátha velünk kezdi a napot, hiszen egy házban lakunk. Pechem volt, épp valami konferencián volt, csak szombaton este ért volna rá. Ez az én formám. Mondtam, hogy próbálkozom a mamánál, hátha eljön, hiszen már nyugdíjas. Naná, hogy a bátyáméknál is beütött a krach, úgyhogy a mama mondta, hogy nem tud jönni, de túrjam fel a fiókot, mert ha három napja lázas a gyerek, akkor kell valami antibiotikum. Volt is Klacid receptem. Viktor gyorsan lefutott még meló előtt a patikába. Hazajött valami Klabax nevezetű gyógyszerrel (ezt adták neki Klacid helyett). Basszus, teljesen kibuktam. Beadtuk Karcsinak (kész közelharcot vívtunk), majdnem rámhányta a reggelijét. Gyűlöltem mindenkit, aki kitalálta a törvényt, hogy a jó gyógyszerek helyett szart kell adni, mert az olcsóbb de állítólag azonos hatóanyagú. Mindegy, túléltem volna még ezt is. Délben Karcsinak hidegrázása volt, már megint egekben volt a láza. Hívtam a mamát, hogy a lázcsillapításon kívül még mit tehetnék ezért a szerencsétlen gyerekért, szarul van, csak mászik rám és délután megint ki kell vinnem az utcára, mikor megyek a gyerekekért. Matyiért mindenképp mennem kellett, mert ugye iskolás. Végül megint hűtőfürdő, az ezredik kúpot benyomtam a sejhajába, és letettem aludni. Aztán a mama felhívott, hogy mivel sógornőm kórázba került, apukám vigyáz Benedekre, így a délutáni vonattal robog hozzám.

Szerintem még a szomszédban is lehetett hallani, ahogy mázsás kövek hullanak a szívemről. Már jól kibőgtem magam, mert kétségbe voltam esve, meg hogy már megint hozzám nem tud jönni senki, amikor kéne a segítség. Aztán meg azon bőgtem, hogy jaj, de jó, hogy tud jönni a mama. Mikor hazaértem a fiúkkal az ovibó, suliból, mama meg is érkezett. Karcsi láza megint egekben volt, megvizsgálta, állati vörös volt a torka, jött a foga, kicsit le is fogyott. Kapott Zinnatot, amit ki is váltottunk. Sajnos a mamának szombaton már mennie kellett, de nekem ennyi segítség is elég volt. Hogy lelkileg megtámogatott, hogy itt volt, hogy megnyugtatott, hogy kicsit vasalt, kicsit pakolt, kicsit beszélgetett velem. Nagyon köszönöm!!!
Szombat éjjel 11-kor adtuk az uccsó kupeszt Karcsinak. Lényegében majdnem 4 napig volt lázas. Nálam a lélektani határ a 40 fokos hőmérő. Ha annyit mutat, akkor pánikolok, így mindig kihúztam 39,9-nél. Megnyugtatóbb. Viktor spécin tudta Karcsit hűtőfürdőztetni, én meg gyógyszerezek, kúpolok. Esténként, éjszaka, ha lázas volt Öcsi, akkor kivittem hozzánk a nagyszobába, a homlokát hűtöttük zsepivel, közben nézett minket, dumált, ha jobban volt. Egész hozzá szokott. Az első láztalan estén szabályosan nehezményezte, hogy hol marad az ő kis esti műsora:-DDD

A betegség miatt elmaradt a szülinapi ünnepség, nem voltunk védőnőnél mázsáláson sem. Védőnőhöz csütörtökön megpróbálunk eljutni, a szülinapot meg ma pótoltuk be.
Délután Miki és Matyi segítségével összedobtam egy tortát. Sima piskótatészta, közötte vaníliakrémmel, tetején tortabevonóval. Nem túl szép, de nagyon finom lett. Karcsinak is nagyon ízlett, csak úgy dúrta befelé. A tüzijátékot a fiúk kérésére vettem. Nem akartam, hátha Karesz megijed tőle. Hatalmas sikere volt, Karcsi csak úgy rezgett az izgtaottságtól (csináltam róla fotót is) és közben morgott, sikított stb. Na de jöjjenek a képek!