Itt volt a mama

A héten itt volt nálunk a mama. Ma délelőtt ment el, olyan jó lett volna, ha még marad egy kicsit. Vasárnap jöttek apukámmal együtt, hogy Miklóska szülinapját megünnepeljük, aztán én kértem a mamát, hogy maradjon még, mert sok-sok köröm lesz az elkövetkezendő pár napban. Hétfőn reggel nőgyógyászat, cukorterhelés, délután háziorvos, kedd reggel diabetológia, este fogászat, szerdán kereteztetés. Szóval Dóra tervezett és persze semmi sem úgy alakult, ahogy én kigondoltam. Addig minden stimmelt, hogy elcsattogtam hétfő reggel Fülöpkéhez cukorterhelés beutalóért és táppénzes javaslatért. Már a kórházban éreztem, hogy valami komoly gond van a pocakban, egyre jobban csikart a hasam. Az 1 órás újabb vérvételre már úgy érkeztem, hogy alig bírtam ülni a széken a hasgörcsöktől. Szabályosan rohantam haza, feltéptem a klotyóajtót és aznap igyekeztem a fürdő közelében maradni. Rémesen kimerültem, borzasztó cefet közérzettel éltem túl a hétfőt. Háziorvost felhívtam, hogy kéne a táppénz, de nem tudok most menni. Kaptam haladékot kedd délelőttig, hogy addig érjek be személyesen. Kedden már sokkal jobban voltam, aludtam egy hatalmasat, a hasmars is elmaradt szerencsére. A diabetológiát viszont kihagytam, hogy el tudjak menni a háziorvoshoz, mert az erőm igencsak véges volt még. Na ott aztán jött a feketeleves. Velem még életemben nem beszélt így orvos. Hasonló stílust asszem csak és kizárólag a Humánpolitikai osztályvezető ütött meg anno, mikor beléptem a Szent Imrébe. Nem tudom, hogy ő emlékszik-e még rá, én igen és nem felejtem el soha.
Lényeg a lényeg, kedvenc háziorvosom amúgy is egy vén kekec, de bunkónak azért nem gondoltam, csak kissé mogorva, mufurc embernek. Hát végig szidott és kiabált velem, hogy miféle táppénzes javaslatot hoztam neki a nőgyógyászomtól, neki ez nem elég, neki részletes orvosi javaslat kell, mert így a táppénzkérelmemet vissza fogja a TB utasítani. Meg milyen BNO kód van rajta, mit takar ez az egész? Milyen panaszaim vannak, hogy én nem tudok dolgozni? Miért két órás a cukorterhelésem, mikor a hülye is tudja, hogy másfél órás kell? Miért nincs még sem EKG eredményem, friss vérvétel eredményem, belgyógyászati státuszom, fogászati igazolásom? Én csak ültem kukán, totál megalázottan és alig bírtam pár szót kinyögni. Itthon már tökéletes szöveget tudtam volna nyomni, de ott csak arra figyeltem, hogy el ne bőgjem magam. Ígéretet tettem rá, hogy hozom a részletes orvosi javaslatot legkésőbb jövő hétfőre és eljöttem. Kipanaszkodtam magam apukámnak, anyukámnak, az uramnak, de valahogy nem lett jobb ettől a hangulatom. Utálom, hogy képtelen vagyok ilyen szituációkban visszavágni vagy beszólni.
A történet még azzal folytatódott, hogy hívtam Fülöpkét, hogy kéne ez a plussz papír. Mondta, hogy szívesen bármit 31 után, mert addig külföldön van. Persze őt is jól felhúzta az egész, a végén már tök hadart, ami mindig jelzi, hogy felkapta a vizet...
Végül visszahívtam a háziorvos rendelését és az asszisztensnővel megbeszéltem, hogy papír majd csak februárban lesz. Mondta, hogy hétfőn menjek a táppénzes papírért, majd ő beír mindent nekem. Éreztem a hangján, hogy együttérez velem...

Fogászati időpontomat átengedtem az uramnak. A hasmars miatt nem mertem mindenfélét enni, csak diétásan és keveseket, így aztán égett baromira a gyomrom. Hogy még valaki könyékig a számban is turkáljon? Kösz, most inkább passzoltam.

Mivel egy x-et sem hímeztem, mert sokat-sokat feküdtem és aludtam, így jegeltem a kereteztetést is. De bementem a kórházba intézni pár hivatalos dolgot szerdán és vettem tortát Miki szülinapjára az oviba. Mert manapság már nem lehet sk sütit, tortát vinni az ünnepeltnek, mert a Köjál nem engedi. Pedig én biztos finomabbat sütöttem volna:-DD

Na és amíg itt volt a mama sokat-sokat beszélgettünk, pletykálkodtunk. Én pihengettem, ő folyton tevékenykedett. A végén már rémesen lustának éreztem magam. Jó volt, hogy volt kihez szólnom, hogy tudtam, hogy nem kell az egész napot csak a gyerekekkel töltenem. Mama sokat nevetett Kareszen, azt mondta, hogy borzasztó rossz de állati édes kiskölyök. Kitárgyaltuk a fiaim, nameg a lakástémát is. Most már ide is írhatom, mert otthon elkotyogták a szülők tesómék előtt. Szerdán járt nálunk az értékbecslő, hogy kis lakásunkat felbecsülje, mennyiért lehet eladni. Jövő hét elején kapunk egy becslést és annak függvényében lépünk vagy nem lépünk tovább.