24 hét

Ennyi már eltelt a terhességből. Néha fura belegondolni, hogy nemrég teszteltem csak két csíkosat. Hihetetlen tempóban repül az idő és közeledik Marika születése. Néha rémesen beparázom ettől, máskor meg egyáltalán nem izgat. A túlélés kulcsa, hogy mindig csak a következő megoldandó problémára koncentrálok:-DD Akkor általában lemegy rólam minden para és megnyugszom, hogy majd csak lesz valahogy, hiszen mindig volt valahogy.
Hoztam két képet. Nem a legjobb az oldalfotó, de azért mutatja, hogy mekkora a pocakom most. Hajamat kéretik nem megkritizálni, tudom, hogy béna, de épp lenövesztem. Szülésre mindenképp hosszú hajjal szeretnék érkezni, hogy össze tudjam kötni. Csak egyszer szültem rövid hajjal, szerencsére Miklóska nem szenvedett semmiféle törést, hogy az anyját piramisfejjel, jobb oldalt totál ellapult hajjal, bal oldalon kifele álló tincsekkel ismerhette meg. Én viszont utáltam akkor a fejem, de még ahhoz is kevés volt az erőm, hogy pisilni kilibbenjek, nemhogy belőjjem hajzuhatagom. Szóval marad a jól bevált lófarok szüléshez, még a legzsírosabb, legszörnyűbb hajat is kordában tarjta annyira, hogy normálisan nézzek ki.

Mellesleg most abban is más a helyzet, hogy nincs "kinyílik a méhszáj" parám. Egyszerűen olyan gyorsan tellik az idő, hogy nincs időm ilyeneken agyalni. De jó!

Közben azért hímezgetek, gyönygözöm a Trick or Treat Fairy-t. Rémes. Most már kissé utálom a dolgot, nagyon várom, hogy végre a végére érjek, de egyre lasabban halad. Közben nézegetem az RR-eket és leginkább azt várom, hogy akövetkező Mira csajszimat öltögethessem. Na mentem, mindenkinek szép hétvégét!