A hétvégéről... ismét kissé megkésve...

Ma megint két fiam van itthon, egy benntlakóm, plussz egy vendégjátékos Miki személyében. Ma ugyanis nincs fűtés az oviban. Ezt csak tegnap kapták hírül az oviban dolgozók, szóval pironkodtak, hogy ilyen késve tájékoztatják a szülőket. Persze nekem nem probléma, mert hát ha úgyis itthon vagyok Karesszel, akkor maradhat nyugodtan a Miki. Ha most dolgoznék, akkor biztos szívnám a fogam, hogy hogyan is oldjam meg a dolgot. Na de ha már két gyerekem itthon van, akkor őszintén remélhetem, hogy délelőtt fognak majd egy kicsit együtt játszani, így juthatok tán valamire a vasalnivaló heggyel, ami megint ott tornyosul.

Csak jóhírként írom, hogy előkerült Matyi egyik tornacucca. Megérte a sztrájkom, kicsit többen kezdték el keresni és hopp, már meg is van a régi, amiben a frankó Szieszta cipő volt a jó nadrággal és felsővel. Éljen! Éljen! Na ha egyszer a másik is előkerül, akkor teljes lesz boldogságom;)

Szóval a hétvége! Szerencsésen kikúráltam Karcsikát az augmentinnel, mucopronttal és fenistillel a csúnya-csúnya fókaugatós köhögésből és lázból. Mire Mariannékhoz mentünk, már nyoma sem volt annak, hogy milyen beteg volt Öcsi újévkor. Botond keresztfiunk szülinapját mentünk megünnepelni. Persze vittem hímzést is, de csak egyet, mert mostanában valahogy mindig inkább csak egy darabon dolgozom, amíg az kész nem lesz.
Ebédre mentünk, a pizzalap alapján már előző nap leadtuk a rendelést. Hát jó sokáig nézegettem az étlapot, mert sok-sok kizáró tényező van nálam, amit nem eszek, mert hányok, de végül valami brutál húsost sikerült kiválasztani, amin nem volt se szalámi, se csípős, se hagyma, se paprika se ez meg az... Állati finom volt. A fiúk persze szalámisat ettek, Miki sem reklamált az olajbogyó miatt. Karesz hozta a szokásos formáját, vagyis egy ideig evett az ölemben, aztán folyton futkározott és játszott és vissza-visszaszaladt egy-egy falatért. Karcsi is amolyan duracell elemes, mint Matykó, simán kihúzza az egész napot alvás nélkül, ha viszont leteszem, akkor akár három órát is képes egy huzamban aludni, ha suliba megyünk minden nap úgy kell felébresztenem, hogy indulnunk kell a fiúkért.
Botond nagyot nőtt, kicsit megvékonyodott. Tényleg nem nagyon mondott semmit, de szerintem tök normális, hogy van olyan kisgyerek, aki a nem megszokott környezetben nem hajlandó megszólalni. A végére azért kicsit felengedett, így aztán kaptunk egy sziját, sőt még puszit is dobott nekünk búcsúzóul. Rajta nagyon látszott, hogy alvásidő van, végül Mariann fel is vitte csicsikálni, és az irgalmatlan csatazaj közepette is tudta húzni a lóbőrt.
Karcsinak nagyon bejött Kolos. Még ma is beszél róla, nameg "Topond" tortáiról, amik mesésen néztek ki. Komolyan aktívan csorgattam a nyálam, de hát nem ehetek belőle. Egy picit a marcipánbevonatból azért lopkodtam, de nem vittem túlzásba. Mellesleg szerintem legalább három szelet belém fért volna, irtó ehetnékem van babócától és nagyon sokat vagyok éhes emiatt nyamvadt diabétesz-diéta miatt.
Matyi az emeleten játszott Péter legóival, Miki meg hol itt, hol ott kóricált, legózott, autózott.
Befutottak Ágiék is. Régen találkoztam már velük, Vince rögtön le is ült sörözni meg jégerezni Péter nagy örömére. Na ja, szegény uram nem ihatott, mert én pocakosan gyűlölök vezetni, nameg volt még estére egy extra köre Gödöllőre egy baráti társaságba, ahova mindenképp kocsival kellett mennie.
Ja, ajándékba tolltartót vittünk Botondnak és két színezőt, hogy egy Kolosnak is jusson. Enyim kölyköknek kocsányon lógott a szeme, hogy mit kap Botond, Kolost láthatóan cseppet sem zavarta, hogy ő kimarada az ajándékozásból. Bevallom két tolltartót is vettünk, de én az elsőt gagyinak találtam, vettünk egy spécibbet helyette. Szóval az most ott lapul a szekrényemben, várja leendő kis gazdáját:-DD
Kicsit kifaggattuk Péteréket a lakáseladás örömeiről,lákásvásárlás nehézségeiről. Előbb-utóbb nekünk is meg kell lépnünk majd a dolgot,jobb minden infot összegyűjteni. A végére Viktor elég ideges és feszült lett tőle, hát nem lesz egy egyszerű menet, ha erre kerül majd a sor. Jobb lenne minél hamarabb túllenni rajta, mert hogy ebbe mindketten beleőszülünk majd, az tuti. Nameg esetleg lesz mellé négy neveletlen kölykünk is:-DD Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy elleszünk mi itt még hosszú évekig, csak nyugi legyen;)

Képeket Marianntól akartam lopkodni. De még nem volt sem ideje, sem energiája feltölteni. Szóval majd csak később lesznek!