Az képek kiegészítése

Tehát Miki fiam 5 éves lett. Irtó régóta készült erre. Három fiam közül ő az, aki tudatosan és nagy rákészüléssel ünnepelteti magát. Valamikor november közepén kezdte el számolni, hogy mikor is jön a Mikulás és azzal együtt a névnapja, aztán Karácsony és utána neki lesz legelőször ünnepe, a szülinapja. Azt hiszem az elmúlt két hétben legalább tízezerszer megkérdezte, hogy a születésnapjáig még mennyit kell aludni. Komoly kívánságlistát is készített magának fejben, első helyen természetesen távirányítós autó szerepelt. (eleinte távirányítós buszt kért, de olyan tudtommal nincs)
Mikor elmondtam neki, hogy a szülinapi ünnepségre jön majd a Nagypapa és a Nagymama, azt hiszem az izgalom tetőpontra hágott Mikinél. Minden reggel úgy ébredt, hogy megkérdezte, hogy ma van-e a nap? Szerdától péntekig az oviból hazafelé csak és kizárólag arról kellett beszélgetnünk, hogy neki milyen szülinapi tortát fogunk sütni. Eleinte marcipán bevonatot kért, aztán maradtunk a csokibevonatnál smarties golyókkal. De hogy világos piskóta kell és vanília puding a belsejébe, ehhez végig ragaszkodott. Kb. csütörtök este kitalálta azt is, hogy ő is sütni fog egy tortát a Karcsinak, mert említettem, hogy Karcsinak lesz a névnapja és ő is fog kapni majd valamit ajándékba, de persze az ő szülinapja a lényeg. Miklóska még tavaly a névnapjára kapott egy frankó sütőkészletet ajándékba a nagyszülőktől. Van benne minden szükséges: keverőtál, habverő, nyújtófa, fakanál, fogókesztyű, tortaforma, őzgerinc, muffinforma. Mind használható a való életben is. Így aztán amikor én bekevertem az ő tortájához a 6 tojásos piskótát, jött ő is, és bekevert egy egy tojásos piskótát Karcsinak. Ragaszkodott hozzá, hogy Karesznek emeletes tortája legyen és csokis természetesen. Irtó lelkesen alkotott, a végeredményt lentebb lehet látni a képeknél. Persze azért kellett egy kis segítség tőlem, vagy nagyitól, attól függően épp ki volt kéznél. Minden eszközét ő maga mosogatta el és törölgette meg. Zabálnivaló volt Miki!!!

Tegnap pedig megünnepelték az oviban. Vettem Eszterházy tortát az Auchanban, meg vittünk üdítőt és Miki valamilyen megfontolásból még egy zacsi babapiskótát is a csomaghoz csapott. Először sikerült megünnepelnie közösségben a szülinapját, nálunk ez az időszak korábban mindig a nagy lebetegedések korszaka volt. Most valahogy mindenki jobb bőrben van (csak el ne kiabáljam), kisebb betegeskedések vannak csak napirenden.
Délután lelkesen sorolta, hogy finom volt a torta, hogy miket kapott és hogy mit énekeltek neki a csoporttársak és még mondókát is mondtak és elfújta a számgyertyát és...

Még két aranyköpés középsőmtől. Javasoltő is második nevet Marikának:
Selmeci Mária Zsombor :-DDD

Ez a párbeszéd múlt héten zajlott le közöttünk. Nem bírom csemetéimet arról leszoktatni (a kicsiket), hogy bejöjjenek hozzám a fürdőbe, ha épp a wc-n ülök. Szóval épp pisiltem, mikor Miki bejött valami halaszthatatlan kérdéssel, aztán csak nézett egy ideig, majd jött a kérdés:
- Anya, te most mit csinálsz?
- Pisilek.
- Miért nem állva pisilsz?
- Mert állva nem tudok.
Egy ideig hallgat, látom, hogy rohamtempóban kattognak fejében a fogaskerekek, aztán közli:
- A fiúk állva pisilnek és ülve kakilnak. Akkor te állva kakilsz?
- Nem, én nem tudok állva.
Kis szünet, amíg feldolgozta az újabb infót.
- De rossz neked Anya, hogy sosem kakilsz!