Gyulán hosszúhétvégéztünk

Csütörtökön reggel bepakoltunk a kicsi kocsiba, elugrottunk Szolnokra a két nagyobbik fiúnkért, akik a nagypapánál nyaraltak egy kicsit, aztán meg sem álltunk Gyuláig. Mióta Viktor apukája eladta az újkígyósi házat, nem tudunk hol találkozni sógornőmmel és a barátjával Robival. Eléggé az utolsó pillanatban, de sikerült kibérelnünk egy apartmant, ahol két éjszakát is eltöltöttünk, nap közben meg Klárival és Robival lógtunk a városban. Nekem nagyon megtetszett Gyula. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy teljesen a belvárosban laktunk, ami patinás, szépen felújított, túristacsalogató. Olyan jó volt sétálgatni a házak között, megnézni minden szökőkutat, hagyni, hogy a gyerekek rohangáljanak.

Csak amolyan töltöttük az időt kiruccanás volt, nem néztünk sem várat, nem voltunk egy múzeumban sem, de igazság szerint Viktor is és én is többször jártunk már Gyulán, a kötelező köreinket rég lefutottuk. A motelünk nagyon jó volt, az apartman csúcs. A gyerekek nagyon élvezték, későn feküdtek, korán keltek. Karcsi csütörtökön és szombaton semmit sem aludt délután, de az elmaradt alvást nem pótolta egyik éjjel sem, ugyanúgy kelt kora reggel. Viszont a délutáni alvásból alig bírtam felrázni.
Pénteken a fiúk voltak a gyulai strandon, ami már szintén élményfürdő. Tetszett a társasgának, fél nyolckor vadásztam őket össze a kijáratnál. Addig mi Karcsival fagyiztunk, sétáltunk, kacsákat nézegettünk.

Vittem azért ám magammal az RR kendőm. Szépen lassan haladok. Itt a lassanon van a hangsúly. Nem gondoltam volna, hogy ilyen munkás a kerete. Terveim szerint a belső keretet mindenképp lenyomom kontúrral, a szélén a betűk meg a pár dísz meg ha belefér belefér, ha nem, akkor nem. Most épp elfogyott a halványszürkém...

Na itt van pár kép a hosszúhétvégéről. Klári és Robi is szerepel a képeken. Az egyiken kivételesen én is. Na meg kellett egy szökőkutas fotót is csatolnom, a fiúk tobzódtak, folyton bele akartak mászni a vízbe:-D És ráadásképp jöjjön még egy fotó az ortodox templomról.