Keresztszemes kiállítás

A mai nap eredményes volt. Matyi fiam igen büszke magára, én is rá, bár most már kicsit kezd Mazsolás lenni, vagyis túldícséri magát. Gondolom ismeritek a sztorit, mikor Mazsola eltúrta a havat a ház elől, aztán egész nap őt kellett dícsérni, hogy milyen ügyes kismalac. Na félretéve a tréfát, bitang büszke vagyok a fiamra, aki különdíjat kapott. Hát igen, végülis tényleg elismerésre méltó az az igyekezet és pontosság, amivel a keresztszemezést műveli. A zsűri szerencsére mindezt értékelte az alábbi ajándékcsomaggal:Matyi fiamról azért annyit el kell hogy áruljak, hogy nem lánynak nevelem. Vagyis a gyerek focizik, fára mászik, úszni jár, fiúbarátai vannak, babát talán még életében nem vett a kezébe, Ben10 a kedvenc meséje, szóval igazi kisfiú. Csak elkívánta tőlem a keresztszemezést és nem utolsósorban, ezt csak ketten műveljük, ez csak róla és rólam szól. Valami nagyon kellett, ami kettőnket összeköt, mint közös elfoglaltság és hát pont ez lett. Én nem bánom. Sőt! A másik vallomás, hogy nem totál egyedül hímez. Vagyis ott ülök mellette és együtt kiszámoljuk, hogy hány x-et kell egymás mellé bökni, hányat kell ugratni, én fűzöm be és csomózom meg a cérnát. A többi az ő dolga, maga is fejti vissza, ha valamit elrontott.

A kiállításra többedmagunkkal érkeztünk. Mariannal, Akrucippal, Katával és Vekével vártuk végig a megnyitót és próbáltuk megszemlélni közelebbről a képeket. Megjegyzem elég nehéz volt, mert rohadt nagy volt a tömeg és hát idén elég pici helyen rendezték meg a kiállítást. Azért hihetetlen szép munkákat láttam, meg néhány olyat is, amit egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felfogni, hogy miért készít el valaki. Értem ezalatt pl. azt a szörnyű vörös félig pók félig ember figurát (jó le el is dugták). Az uram szerint valami enyhén pszichés gondokkal küzdő embernek ez volt a terápiás feladat, de a témaválasztásba nem szóltak bele:) Remélem nem jár erre az illető, aki a képet alkotta...

Az én képecském is kinn volt, nagyon jó érzés volt látni. Teszek is ide egy fotót róla.Sejtettem, hogy ezért nem jár semmi különleges de én már annak is nagyon örültem, hogy láthatom, hogy nem alul vagy tök magasan tették ki, hanem szemmagasságba. Remélem azért néhány emberkének tetszett és esetleg kedvet kap Helene Tran képeihez. Volt pár olyan, amit én is mindenképp szeretnék elkészíteni, de mivel fényképezőgépet nem vittem, így nem fotóztam. Viktor hozott utánunk gépet, de akkor meg már siettünk, hisz a kisebb fiaink is velünk voltak és ők túlzottan nem értékelték a látottakat. Így a fotózás elmaradt, csak Matyit örökítettük meg a képei mellett.
A lányokkal bementünk természetesen az Évába is. Kicsit költekeztünk, vettünk egy dínós képet Matyival, nameg nekem egy készletet, amit húgom kisfiának szeretnék összedobni mihamarabb. Nameg a 16-os ecrü aida és a pár Anchor cérnácska is a kosaramba került. De ma 20% kedvezménnyel lehetett vásárolni:-DDD Úgyhogy szinte alig költöttem.
Aztán a csajokkal beültünk egy kicsit kávézni. Köszi Kata a meghívást! A Kávé finom volt, a készleteinket megmustráltuk, kicsit dumáltunk, aztán nekem megérkezett apával a csipet-csapat és mentünk tovább.

Matyit és Mikit beadtuk a gyerekmegőrzőbe, mi meg az urammal még egy kicsit shoppingoltunk. Jó volt a mai nap! Viktor konklúziója: A keresztszemezős csajok valami negyedik dimenzióban élnek, a férfiak ebből a csak a harmadik dimenziót, vagyis a hobbi költségeit érzékelik.