Barátok

Mariannál olvastam. Igen, az ember tényleg akkor vet számot a kapcsolataival, ha maga alatt van. Időről-időre nálam is előjön a kérdés: Hova tűntek a barátok?
Most jó passzban vagyok, úgyhogy higgadtan lehet végiggondolnom.
Kislány koromban sok örök barátságom volt:) Még az ovis barátnőmre is emlékszem, akit aztán az iwiw-en újra felfedeztem.
Általános iskolában volt legjobb barátnőm. Asszem 8. végéig jóban voltunk, aztán valami eltörött. Nem emlékszem már rá pontosan, hogy mi volt a kenyértörés oka, de attól kezdve szinte sosem találkoztunk. Most egy ideje levelezgettünk az iwiw-en. Neki is 3 fia van. Ő ajánlotta nekünk az Opel Astra Caravant. Köszi itt is Eszti, ha esetleg olvasol!
Középsuliban Röfi volt a legjobb barátnőm. Ebben a barátságban is volt egy mélyrepülés, ha jól emlékszem besokalltam attól, hogy olyan szerelmes volt. Én meg halál féltékeny, hisz végülis a barátnőmet rabolták el! Aztán nagyobb lettem és józanabbul is láttam a dolgot és én is csinibb csaj lettem és végre kellettem a pasiknak. Szóval mai fejjel jót röhögök azon a levélen, amit a fiókomban örzök. Amolyan szakító levél volt Röfinek:) Nagyjából ez a lényege: Vagy Petit választod, vagy engem és punktum.
Gimi végén jött Kugli barátnőm. Sokáig őt tartottam a legjobb barátnőmnek. Aztán Budapestre jött tanulni és valahogy más lett. Biztos én is változtam, de már nem találtuk a közös hangot. Izgalmas, érdekes csaj volt, mindig kicsit szürkének és sótlannak éreztem magam mellette, de felnéztem rá és szerettem a tanácsait meghallgatni. Egy ideig egy utcában laktunk Budapesten. Akkoriban még találkoztunk. Aztán eltűnt. Egy ideig kerestem, hívtam, hagytam üzenetet az anyukájánál Ajkán, aztán lemondtam a barátságunkról. Szerintem leánybarátságnál is érvényes a mondás. Nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel...
Az egyetem nagy váltás volt. Itt jöttek be a képbe a lányok: Mara és Krisi. Három totál más ember, mégis jól kijöttünk. Nemtom, hogy a közös szoba miatt lett ennyire meghatározó a barátságunk, de a mai napig szeretem tudni, hogy mi van velük. Egyetemi éveinkből egy dologra nézek vissza pironkodva. Anita esete. Szabályosan kiutáltuk a szobából, hogy hárman menjünk a tetőszintre lakni. Komolyan mondom megérne egy rádióműsort az a szuper levél, amit a nyáron írtunk Krisivel az ágyamon. Ha jól emlékszem vállaltam a megírást, a többiek csak aláírták és elküldtük Anitának. Bár nekem volt a legminimálisabb Anitával a kapcsolatom, hisz akkor Kecsóra ingáztam Szegedről a Tanítóképzőbe, de azért mindig kínban voltam, ha utána találkoztunk. Na mindegy, elmúlt, gondolom ő sem jó szívvel emlékszik a dologra. Most már Mara és Krisi is Bp-en lakik mégsem járunk össze túl sokat. Tudom, sokszor a gyerekek miatt nem érek rá, de valahogy nekem többre lenne igényem. Hihetetlen sokat ülök itthon, mindig örülnék, ha valaki rám nyitná az ajtót! Csajok, ez felhívás keringőre!!!

Ha magam alatt vagyok, akkor mindig az az érzésem, hogy ha a családom nem lenne, észre sem vennék, hogy esetleg valami gondom van. Amikor apum megkérdezte, hogy van-e barátnőm, nagyon váratlanul ért a kérdés. Asszem sokat panaszkodtam, vagy látszott, hogy nagyon magam alatt vagyok, mert sok dolgot ráöntöttem, asszem akkoriban sokat sírtam. Tény és való, hogy a barátok nagy része egyszerűen elmaradt, mikor Matyi megszületett. Én más élethelyzetbe kerültem, nem értem rá túl sűrűn, a gyerek körüli teendők sok kötelezettséget vontak maguk után. Így már talán nem voltam olyan jó fej. Aztán csak kepesztettem, kepesztettem, hogy maradjanak az egyetemi barátok, és az újabb barátok. Néha úgy éreztem, rengeteg energiát fektetek abba, hogy legalább a látszat maradjon, hogy igen, vannak barátaim. De lényegében Viktor, az uram, a legjobb barátom. A barátságokért ma már nem kepesztenek. Ha valaki keres, azt én is keresem. De néha azért eltűnődőm azon, hogy hogy lehet, hogy tavaly egy barátnő kedvéért kértem az ultrahangos ürgétől infót, csak neki a baba neméről, ma meg már nem is hív. Ez is olyan volt, mint általában a többi "nagy" barátság. Kerestem egyszer, hívtam kétszer, megbeszéltük harmadszorra. Nem jött össze, én meg meguntam és továbbléptem.
Nekem is vannak babás barátnőim. A nagy részüknek persze budapesti a rokonsága is, úgyhogy ritkán érnek rá. Egy részükkel a játszón találkozom. Amolyan homokozóbarátságok. Maradnak is ezen a szinten. Vannak a virtuális barátnők, akikkel sosem találkoztam, mégis írok és írnak és ez tök jó. Aztán vannak a hímzős barátnők, akiknek a nagy részét nem is ismerem személyesen.
De mindig kell A BARÁTNŐ. Most asszem Mariann az, őt az uramtól örököltem.

Remélem, hogy majd öreg koromban is lesz barátnőm, akivel majd megbeszélhetjük, hogy milyen épp a hüvelygombánk és hogy hogy rontotta el a fodrász a dauer-t a hajunkban, és hogy melyikünk párja fickós az ágyban, és ha sétálunk, akkor majd ring az egyencsípőnk!!!