Kényszerű kávészünet

Élek még, csak életjelet adnom nehéz. Az úgy volt, hogy lelkes anyaként a fiúk kérésére csütörtökön bekevertem egy nagy adag nokedlit. Nem kellett volna. Tudtam, hogy a kezem szar, csak azt nem tudtam, hogy ennyire... Most kenem szépen SP54 krémmel, felkötöm, fáslizom, pihentetem. Valszeg ínhüvelygyulladásom van, nameg szépen túlerőltettem a kezem, még a vénám is becsomósodott. Röhejes, hogy kikészít 32 évesen egy nokedli. Asszem kiülhetek a kripliknek kikészített kispadra szépen. Ha hazamegyek Ajkára, akkor csináltatok egy vérvételt apukámmal a reumafaktorokról megint. Kicsit félek, hogy utolért engem is a baj, de inkább jobb tudni, hogy mostantól tudatosan vigyázzak magamra, minthogy szép csendben szorongjak valamitől, ami talán elkerülhetetlen.

Mivel jó szar a kezem, letettem a tűmet. Még nem tudom, hogy mikor veszem elő megint, egy biztos, legalább egy hónapig nem akarom látni. Ha már jobban leszek a varrógépem zöngetem azért, nameg fogok majd gépezni is, de perpill ettől is fáj a kezem. Szóval élek és virulokés egyszerre érzem röhejesnek és szörnyűnek az egészet! Fájdalomdíjként ezeket kaptam az uramtól:
És még egy bónusz fotó a fiúkról!