Kiscipős babaköszöntő Marikának

Nem bírtam az RR-t tovább hímezni, pedig már csak 1 kanna kéne rá és jó esetben 1 hetes vergődéssel elkészülne:-D Így aztán elővettem egy márványos anyagdarabkát, amit még hajdanában a Tűvarázsból kaptam egy anyagcsomagocska részeként. 28-as hímzővászon, fogalmam sincs, hogy milyen féle, fajta, de nagyon kényelmes rá hímezni. Beszereztem a hiányzó pár metáll fonalat és nekiestem. Elég lassan haladok, de a mai állás így mutat:Természetesen Marikának készül. Már ezer éve meg akartam neki hímezni, csak valami mindig fontosabb volt.

Aztán végignézegettem a készleteim, a betárazott mintáim, amolyan számadásfélét készítettem tegnap délután. Nem merem bevallani készleteim számát. Maradjunk annyiban, hogy khm... brutális mennyiség. Végignézegettem mind a 8 megkezdett munkám, osztottam szoroztam, szerintem laza 2,5 év alatt mind befejezném, ha nem kezdenék újba:-D Természetesen készítettem új listákat, hogy milyen sorrend szerint fogok haladni a hímzésekkel. Leírom, hátha ha majd visszalapozok, jót röhögök majd magamon. Tehát:
1. Befejezem a kiscipős babaköszöntőt (1hét)
2. Befejezem a kannás RR kendőt (1hét)
3. Vermeer képet készítem (1hónapon át - hátha a feléig kész is lesz)
4. Lizzie Kate naptáros SAL 3 hónapja (2hét)

Rendkívül optimista vagyok az idő megsaccolásában. Ilyenkor nem számolok azzal, hogy a kezem reklamál, hogy épp nincs kedvem hímezni, vagy olyan könyv akad a kezembe, ami letehetetlen:-DD Ráadásul szeretnék két kendőt is horgolni ajándékba. Ha már látszik belőle érdemleges mennyiség, akkor mutatom is majd az elsőt.

Na és mert persze a hímzős vágyakkal is foglalkozni kell, így mutatom, hogy minek esnék neki most azonnal, ha lenne plussz pár kezem még:
1. Helene Tran: Beautiful Hats (minden fonalam megvan hozzá, már az anyagot is kiválasztottam)
2. Maria Van Scharrenburg: Fire (Matyinak készülne, ő a tűz elemű gyerek itthon)
3. Lanarte: Sarah Moon (saját részre)
4. Bothy Threads: Musical Whispers - Viktortól kaptam egy nagyon rosszkedvű korszakomban, hogy jobb kedvre derítsen. Azóta nézegetem és tervezgetem hol kezdeném. (Lányszobába tenném. Ha kész, akkor a készlet Áginak megy tovább:-DD)
5. Mirabilia: Blooming BrideEz utóbbi lista természetesen általában a kedvemtől függően változik.

Marika 2 éves

Komolyan mondom el sem hiszem, hogy Marika már ilyen nagylány. Saját magát csak babának hívja, pedig szépen lassan kinőtt a babakorból és amolyan kislányka már. Egyre csajszisabb, egy csomó olyan dolgot csinál, amit pl a fiúk soha. Imád öltözködni, szereti mórikálni magát, rengeteg puszit ad, pakol a táskáimban, mindent a helyére rak a gyerekszobában. Valahogy egyszerűen most már egyértelmű jelei vannak annak, hogy ő a másik nem képviselője. Kicsit még mindig fiúsan öltözik, mert sok olyan gatyó van, amit a fiúktól örökölt, de szeretem szoknyában is járatni, mert annyira kis édes. A haja még mindig nagyon gyenge és rövid, valszeg nyáron még egyszer mindenképp vágatom. Gyűlöli a hajmosást, nagyjából közelharcot vívunk a kiskádban. Jelentem, még én győzök. Hajszárítás közben zokog. Ez van!
Most az egyik kedvenc szavam nála az ESE=Mese. Követeli minden este. CA-t kell mesélnem, magyarra fordítva ez nem más, mint a Bogyó és Babóca. Általában a szavak végét mondja, mint pl. da=labda, ta=torta stb.
Az éjszakák még mindig nehezek, van hogy 3x is kelek egy éjjel, most tartok ott, hogy szólok a szomszédoknak, hogy éjszakai rendre nevelés következik, mert irtó fáradt vagyok a sok keléstől.
11,2 kiló ruhástul, 86 centi magas, csak azért tudom, mert épp ma volt nálunk az új védőnő 2 éves státuszt készíteni:-DD

Ma hívtak a bölcsiből, hogy a regisztrációm él-e még. Igent mondtam. A héten, legkésőbb a jövő héten megyek is be a munkaügyre. Ha minden jól alakul, akkor szeptemberben kezdi Marika a bölcsit. Remélem addigra már elég jól fog beszélni.

Hétvégén ünnepeltünk, pudingos-marcipános epertortát kapott. A marcipános muffin alapja a torta tésztája. Így kicsit túl "sok" lett a torta, de azért fini. Mivel szeret legozni és szereti az állatokat, így egy duplo utánzat legot kapott. Hát minősége a duplótól fényévekre van (szerencsére azért kompatibilis vele), de Marika jót játszik vele. A képeken látszik, hogy mindenkit nagyon izgatott az új játék, hamarosan az egész banda ott legozott. A tortán lévő tüzijáték nagyon megrémítette a kiscsajt, ezért csak azt a fotót mutatom, ahol a három fiú élvezi a látványt. Viszont édesen maga fújta már el egyedül a 2 szál gyertyát. (azt érdemes megnézni, hogy Miki is mekkora levegőt vesz a képen:-DDD)

Isten éltessen Marikám!

Mert tetszenek!

Rengeteg mondanivalóm lenne, csak sajnos időm nincs. Túl vagyunk szerencsésen két adóbevalláson, zeneiskolás szolfézs felvételin, szülői értekezleteken, Marika betegségén, térd röntgenen, baráti látogatásokon.
Még mindig előttem van jó pár más dolog. A héten be kéne mennem a kórházba a munkaügyre szólni, hogy mennék vissza dolgozni(bár most már a kutya sem vár), Marikámat el kéne vinnem a védőnőhöz egy két éves státuszra, el kéne mennem a keretezett képekért, de Júlia egyszerűen el van havazva, nem tud nyilatkozni, mikor ér rá, pedig Mariannal szeretném ezt már leegyeztetni. Szerdán már tudom, hogy mehetek ortopédiai kontrollra, őszintén remélem, hogy nem kell további vizsgálatokra futkároznom, mert néha elég nehezen kivitelezhető a dolog.
Marikám holnap 2 éves lesz. Már hétvégén felköszöntöttük! Holnap hozom a képeket.
61,8 kiló vagyok. És röhej, de valamiért élvezem a 90 napos fogyit. Hogy odafigyelek a kajálásra, hogy minden nap főzögetek valami kis vackot. Egyedül a zöldségektől szenvedek, be kell látnom, hogy én ragadozó vagyok:-DD
Aztán persze nem bírtam tovább az RR kendőt, kellett egy kis kilengés, de még annyira nem látványos, hogy nem mutatom, talán majd pénteken. Viszont pár metál DMC kellett a mintába, így elkukkantottam előbb az Évába, ahol persze nem volt, aztán a Meseboltba. Na ott nyomták a kezembe az alábbi Vervaco kiadványt, amiből jöjjenek most a kedvenceim. Mindet megvenném:-DD

A kedvencem ez az esküvős kép. Főleg a piros cipő.Annyira vidám színeik vannak.Hatalmas muffinos terítő, ami soha nem készülne el, de állati jól néz ki.Amolyan képeslapszerűségek, valamiért nagyon bejön.Amióta volt macskám, azóta nem rajongok értük, de ez a kis minta zabálnivaló!!Hesztia! Ha erre jársz! Mikor tárazzuk be a fonalakat a Helene Tran képhez?:-D

Kancsós RR (13)

Elkészült a saját kendőmre a két hiányzó kanna közül az első. Ezt a kannát már meghímeztem egyszer (2010 januárjában), úgyhogy nem mondom el, hogy mennyire kínlódtam, hogy megint egy olyat öltögetek, amit már csináltam. Nem megy nekem ez a többször hímzés:-DD De csak elkészült iszonyúan lassan, több volt, mint két hét, mert nem szerettem csinálni. Már csak egyet kell meghímezni és végre készen van ez az RR. Sajnáltam volna, ha az anyagom még évekig hever a dobozban, úgyhogy a készre hímzés mellett döntöttem. Most ilyen a kendőm:

Anyák napja

Vasárnap családilag köszöntöttek fel a gyerekek, tegnap pedig az oviban és a suliban. A közös itthoni anyák napján ezt a hatalmas hibiszkuszt kaptam a gyerekektől. Csodaszép, még bimbós.Az ovis anyák napi ünnepség sajnos nem sikerült túl jól, mert vasárnap éjjel Marika belázasodott. Ébresztettem én hétfő délután korán, hogy időben hűtőfürdőzzem és bekúpoljam, de még így is csuma lázasan vittem be az oviba. Igyekeztem a látogatási idő végére érni. A mi ovinkban nem közös műsor van, hanem az érkező anyukát leültetik egy székre, gyerkőce elé áll és elmondja a verset. Az óvónéni is ott gugol, hátha a gyerkőcnek segítség kell. Utána puszi és közös játék, ropi, nasi, tea a teremben. Hát sajnos ez utóbbit idén passzolni kellett és Karcsi nagyon sírt. Nem igazán értette meg, hogy a húga nagyon lázas, nem engedhetem be játszani az egészséges gyerekek közé, hanem futnunk kell haza:( Szerencsére készültem, napok óta egy sünit akart készíteni anyák napjára. Úgyhogy hagytam neki otthon körtét, fogpiszkálót és mazsolát a nagy műhöz. Amíg én a nagyok anyák napi ünnepségén csücsültem, Karcsi lelkesen alkotott. Az oviban is végül a készítendő süni gondolata nyugtatta meg, az autóban már szerencsére erről harsogott.

Legkisebb fiam egyébként elég fura kiskölyök. Az anyák napi vers helyett egy rögtönzött kis versikét kaptam egy süniről. Margit néni diszkréten nevetgélt mellettünk végig, aztán mondta Karcsinak, hogy most jöhetne az ünnepi vers. Ekkor morgások és nyelvdugdosások következtek. Végül javasoltam egy verset, amit aztán Margit néni kis unszolására szépen, érthetően és hangosan elszavalt a legkisebbik fiam. Zabálnivaló volt. Megjegyzem a sünis versről én azt hittem, hogy az oviban tanulták, erre kiderült, hogy azt ott helyben rögtönözte nekem. Még néha rímelt is!
Karcsitól ezeket kaptam:A nagyok ünnepsége a templomban volt, szokáshoz híven. Viktorral találkoztunk a műsor előtt, hazavitte a két kicsit én meg nyugisan beültem a műsorra. Öregszem talán, de néha-néha nagyon elérzékenyültem. Vagy csak állati fáradt voltam az éjszakai hűtőfürdők és kúpolások, aggódás miatt és ez vitte el az érzéseimet? Nem tudom:-D A műsor nekem tetszett, gyerekek édesek voltak. Természetesen egyik sem fedezett fel a tömegben, de Miki a műsor végén jelezte, hogy látott fenn a kóruson, barna pólóban, és oda mondta nekem a közös verset. Aztán látta, hogy fehér pólóban és piros kardigánban vagyok, kicsit le is tört miatta. Rengeteg ajándékot kaptam a fiúktól. Íme Miklóska meglepetései! A kedvencem persze a karkötő, szerintem tök jól mutat a karomon, csak kicsit szűkre szabta a gyerkőc, így segítséggel tudom csak felvenni. Fotózom az ajándékok mindkét oldalát, mert ott vannak a gyöngybetűs feliratok Mikitől:Ezt a mandalát Matyitól kaptam. Adott egy levelet is, amit csak itthon bonthattam ki. Izgulva várta a hatást. Kapott egy nagy puszit és hatalmas ölelést! Örültem, hogy nem írta bele, hogy anya néha fejhangon üvölt:-DD Lefotóztam a levelet is, nem tudom mennyire látszik.Az én anyukámat vasárnap felhívtuk. Miki és Karcsi verset mondtak, persze Karcsi a kötelező morgás és vinnyogás köröket előbb eljátszotta, aztán csak megemberelte magát. Vettem a mamának csokit is, majd ha találkozunk, odaadom neki!

Boldog Anyák Napját Mama!

Nyári dilemma

Nem elég, hogy még az időpont is teljesen bizonytalan, még csak ötletünk sincs, hova is mehetnénk. Eddig valahogy egy alkalom kivételével mindig úgy alakult, hogy Zala megyében nyaraltunk az utóbbi években. Nagyon szeretem azt a környéket, sok-sok időt el tudnánk ott tölteni, de idén már jobb lenne valahol másutt.
Persze komoly gond az is, hogy mi már csak ilyen sokan vagyunk. 6 személyre kifizetni a szállást már nem egy leányálom, jórészt az a kis nyaralásra spórolt pénz erre elmegy. Sajnos már kinőttük a családi üdülési jogot is, mert az ottani kastélyszállós apartman mindössze másfél szobás és nem túl gyerekbarát. Bár idén mi jöttünk volna, inkább átpasszoltuk a lehetőséget a bátyáméknak. Ott ugye kötelezően kéne fogyasztani a kastélyszálló konyháján, ami ennyi gyerekkel elég macerás. Vagy csak mi vagyunk túl nehézkesek? Engem zavar, ha a sok pihenni és nyaralni vágyó ember között ott randalíroz, üvölt az én 4 gyerekem. Hamar ideges leszek és csak ajtón kívül szeretnék lenni.

Szóval a lényeg az lenne, hogy tudna-e valaki valami elfogadható árú magyarországi házikót, nagyobb apartmant, ahol 4 gyerekkel vígan ellehetnénk, ahol van egy kisebb konyha, hogy főzzek a családnak? Persze külön jó lenne, ha a környéken lenne egy kis fürdő is.
Igazából azon gondolkodtam, hogy a tökéletes egy lakáscsere lenne egy közeli ismerőssel, rokonnal, baráttal:-D Akkor még a szállásköltséget is megspórolhatnánk. Viktor már felvezette, hogy jobb lenne, ha nem egy hétre, csak pár napra mennénk, mert elég szükre szabott az elkészült lépcső miatt az anyagi keret. De menni kéne, mert 2 éve nem nyaraltunk...

Júliával holnaptól

Az úgy volt, hogy tornáztam én rendesen, egészen vasárnap délutánig, amikoris az új Portdebras táncikára csináltam a tornát. Jól ment, élveztem, aztán estére a térdem már reklamált. Semmi gond, ott a Fastumgél. Hétfőn térdem még mindig szaraxik, kedden még mindig fáj, de pakoltunk ezerrel, mert az alsó szoba kibírhatatlanul néz ki. Mára elvileg úszós napom volt, de inkább passzoltam, hiszen úgyis be kell nagybevásárolni, zöldséget venni stb. Szóval fáj a térdem, hogy enné meg a fene! Úgyhogy elgaloppoztam a Szent Teréz magánrendelőbe kérni egy időpontot a fél éve húzott-halasztott majd elmúlik a térdfájásom zöngeménynek. Délután meg is nézik a lábikóm (mindjárt futok is leborotválni szép símára!), állati kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani az ortopédus. És komolyan lelkesen tornáztam és élveztem és imádtam az izomlázat is, talán még látszik is rajtam a változás (bár a combjaim még mindig veszettül fodrosak)... De ha a térdem reklamál, akkor megálljt kell mondanom. Vagy csak jön a front és azért fáj? Nem tudom, de mindig félek attól, hogy megint bedurran ezerrel és duplatérdem lesz és úgy megyek a lépcsőn, mint a babák, egyik láb le, másik mellé...
Szóval ma panaszkodtam Júliának, hogy torna kicsit pihentetve, de a kilók meg így nem mennek le. Megállapodtunk, hogy elkezdjük a 90 napost. Ugyanarról a szintről indulunk, nagyjából ő is amolyan 63-64 kiló között mozog. Holnap husinap, neki is vettem pár csirkecombot a boltban gyorsan. Este főzünk holnapra, 4 nap múlva mérlegelünk. Aztán én az úszást visszahozom a heti programba és talán a hát- és hasizmozást is, és ha az ortopédus engedi, akkor a fekve végzett fenék- és combformáló gyakorlatokat is. Csak elmarad a wellnes step és a portdebras vagy mifene. Pedig ez utóbbi nagyon tetszett:(
Na mindegy. Na és ha már ott vagyok az ortopédusnál, akkor megmutatom neki a frankó talpam is, mert ahol 1,5 éve belerúgtam a kád szélébe és lilult meg zöldült az ujjam töve, valahogy az sem frankó mostanában:-D Néha elgondolkodom azon, hogy hogy lehet, hogy még egészben vagyok:-DDD Az ujj téma lehet talán azért a ludas, hogy már nem tudok magas sarkú cipőt hordani. Úgy fáj tőle a jobb lábam, hogy majd besz@rok. Igaz az utolsó próbákat még jó térddel csináltam, tehát nem ma volt, de a tutibiztos bármikor felvehető ezer éves alkalmi cipőmből is fél óra múlva menekülni akartam.

Nade a nyavajáról ennyit. Mindenem műxik, komoly fájdalmat semmi nem okoz, csak itt húz, ott fáj. Vagy ez már a korommal jár, mind a komoly 35 évemmel?
Az esti hat utáni nem evés eredményes, a 67 kilóm visszament 64-re. Most már vagy egy hete nem is mértem magam.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy meddig bírom majd a 90 napost, Júlia megkért, hogy legyek kitartó, mert neki is kell valaki, akivel együtt csinálja!

A vasúttörténeti parkban

Tök jó ez a hosszú hétvége. Igyekeztünk megadni neki a tökéletes felütést, tehát egy igazán mozgalmas szombattal indítottunk. Elmentünk a vasúttörténeti parkba. Velünk tartott Péter is a két fiúval. Állati meleg nap volt, mindenkit megkapott a nap. A gyerekek fáradhatatlanul felmásztak a mozdonyokra, mindent megnéztek, mindent megfogdoztak. Marika is mint a duracel nyuszi folyamatosan jött-ment. A kisvasútra vele kétszer kellett felülni, mert szabályosan zokogott érte, mászott át a sorompók, kerítések alatt, folyamatosan arra vonszolt engem. A második kör, szerencsére már elég volt:-D
Persze nem kevés időt töltöttünk a játszótéren is a parkban, szerencsére a homokozó árnyékban volt. Gyorsan repült az idő, nyitástól voltunk ott egészen délután háromig, tehát az ebédidő is a múzeumban ért minket. Kajáltunk egy cseppet a park vendéglőjében, ittunk egy kávét, aztán elhívtuk a srácokat hozzánk uzsira, vacsira, együttjátszásra. Persze Matyit és Kolost továbbra sem lehet kettesben felügyelet nélkül hagyni. Matyi szabályosan lelökte Kolost az emeleteságy létrájáról, mert nem hagyta abba a mászást, pedig ő szólt neki. Gáz! Kolos jól megütötte magát, lassan is vígasztalódott meg, mi meg égtünk mint a Reistag Péter előtt, hogy az okos nagyfiunk, milyen frankót alakít. Ezt leszámítva minden oké volt a srácokkal, ők fenn játszottak, mi lenn dumáltunk, sütit sütöttünk, melegszendvics készült. Persze, hogy mik történtek ott fenn, arról sokat nem tudunk, de Marika kiságyának a rácsos betétje kettétört. Apa megszerelte, de a srácok semmi magyarázattal nem tudtak szolgálni a kárra:-DD
Marika hihetetlen energiával csinálta végig az egész napot. Mindössze a kocsiban aludt egy negyed órát hazafele a parkból. Délután még velem gyalog eljött a boltba és vissza. Tombolt a fiúk között és este is alig dőlt ki. Talán túlpörgött...?
Fárasztó, de nagyon klassz nap volt.A kedvenc képem a srácokról. Nagyban folyik a kürtőskalácsozás. Helyben sütötték, úgyhogy tényleg friss és ropogós volt.