Lépcső, II. felvonás, 3. nap

Na ezzel a bejegyzéssel jócskán késtem, de mivel itthon vagyok a szüleimnél, nem mindig tudok a gép elé ülni hosszasabban. Pótlom a hiányt, íme szépen simítva a lépcsőnk. Szombat óta már lehet rajta rohangálni. Tegnap, vagyis szombaton jött is családunk barátja, Zoli méretet venni a faanyaghoz. Ő is félti a térdét, csóválta is a fejét, mikor a régi lépcsőt látta. Azt mondta, hogy csúcs az új lépcső, százszor jobb, mint a régi. Ma Viktor a burkolót fogadja. Ma megbeszélik, hogy mennyi követ vegyünk, aztán jön ide Ajkára, felveszi a két nagyot, akik végre gyógyultnak nyilváníttattak és megy is vissza velük azonnal Budapestre. Holnap újra suli a nagyoknak. Én a két kicsivel még maradok, egészen addig, míg a burkoló is elmegy. Ma kiderül, hogy ez még hány napot jelent.