Nyaraltunk (III. felvonás)

A nyaralás alatt sok-sok napon keresztül mondogatta Matyi, hogy szeretne találkozni egy-két barátjával. Hát igen, manapság eléggé másképp megy az osztálytársakkal a találkozás, mint régen. Még a mi gyerekkorunkban is úgy volt, hogy abban a lépcsőházban, ahol laktam volt 1 osztálytársam és még 3 évfolyamtársam. Ugyanígy a bátyámnak és a húgomnak is laktak ott osztálytársai, az egész lakótömböt nézve pedig igazán sok barát lakott a környéken, akikkel kinn lehet játszani az utcán, vagy akikhez át lehetett menni egy délutáni játékra. Szegény Matyinak meg csak mi vagyunk, mert a kerületben ezer helyről érkeznek a sulis osztálytársak, sőt sokan laknak más kerületelben, és olyan is van, aki Érdről jár be minden nap.
Miután Matyi már napok óta rágta a fülünket végül úgy döntöttünk, hogy a nagy melegre való tekintettel, laza 30 fokos lakásunkba nem hívunk még plusz gyerekeket játszani, hanem inkább apa leszervez egy Csodák palotájás menetet a legjobb baráttal, Lacival. Lackó pont két tábor között volt, úgyhogy vasárnap délután apa felpakolta Matyit és Mikit, kocsival felszedték Lacit is és eltűntek egy egész délutánra. Már nem először voltak ebben a múzeumban, de mindig tartogat valami izgalmasat. Most a legemlékezetesebb az volt, hogy Matyi megcsinálta azt a tesztet, ami abból áll, hogy milyen a reakciója egy adott jelzésre. Hol kézzel, hol lábbal kellett nyomni gombokat, az sem volt mindegy, hogy milyen színűt, szóval nem pofonegyszerú a feladat. Matyi a 130 pontos teszten 130-at ért el, ami szinte hihetetlen. Még az operátor is csak sasolt, mikor látta, hogy egy kissrác pordukálta a hibátlan tesztet:-DD
Matyi és Lackó együtt rohangáltak a Csodák palotájában zizik módjára, Miki apával nézegett mindent szépen lassan.

Közben persze itthon mi is próbáltuk Karcsival elütni az időt. Előző nap voltunk ugye Csédóráéknál, kaptunk egy rakás barackot, őszit, sárgát. Gondoltam ennyit nem fogunk megenni, lekvárt nem akartam épp most elkezdenni főzni, így maradt a sárgabarackos pite. Karesz irtó lelkesen segített nekem a sütésnél. A recept a mindmegette oldaláról van, most nincs kedvem kikeresni, de asszem alig pár találatot dob ki barackos pite keresésnél.
Hétfőn elmentünk egyet játszóházazni az Allee-ba, amit Karcsi is annyira élvezett. Még nincs három éves, de ő is a nagyok részén ugrált, üvöltözött, mint a többiek. Persze nem volt sok gyerek, még az is megesett, hogy csak a mi hármunk rohangált fel-alá a játszóházban.
Mindössze egy gondom volt ezzel a programhelyszínnel, hogy túl közel van a mesebolthoz. Naná, hogy átmentem egy kis nézgelődésre és rögtön a kosaramban landolt két annyira szép anyagdarabka, hogy az csak na! Persze már megvolt a két kiszemelt ajándékozott is, akiknek elkészíttettem a két kis füles táskát. Készítés közben sokat gondolkodtam azon, hogy miért is nem újítok és készítek valami más fazont is, de az idő kevés volt, ebben meg már nagy rutinom van, szóval maradtam a szokásos táskaformánál. Megjegyzem, hogy továbbra is hihetetlenül szép Maia készleteket lehet kapni a Meseboltban. Egyszer talán beruházok majd egy ilyenre, de most már tényleg pár készletemnek a végére szeretnék érni

Este találkoztam Krisivel és Marával. Voltak olyan rendesek és eljöttek egészen a XI. kerületig, hogy a házunk melletti vendéglőbe tudjunk beülni dumálni. Így aztán az esti fürdetés után leszaladtam a Vakvarjúba, aztán a késő esti szopira meg hazaértem. Volt élménybeszámoló az idei görög nyaralásukról. Ez azt hiszem nem volt annyira ereszd el a hajam jellegű, mint a tavalyi. Mindkét barátnőm szerelmes, ki boldogan, ki boldogtalanul. Kéne is írnom nekik egy mailt...

Aztán azt hiszem egy keddi napon meghívattam magunkat Mariannékhoz is Dunakeszire. Hát igen, ha egyszer lesz házunk, őket nagyon sokszor fogjuk visszahívni, mert már nem is emlékszem rá, hogy mikor jártak nálunk:-DD Jól éreztem magam náluk, és csak sasoltam, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, és már kellett is mennünk. Kissé lóg az eső lába idő volt aznap, se a gyerekek kinn nyomultak a kertben. Kolos akus autója (persze most már aku nélkül) a csúcs, azon megy folyton a vita, hogy ki ül bele. Karcsi képes volt perceken át Mikit tolni, csak hogy ő következhessen.
Ja, Mariannéknál volt pelusprojectünk mélypontja Karesszel. A laza három óra alatt kétszer pisiltettem meg (jelzem nem eredménytelenül), de sikeresen háromszor is bepisilt, de úgy, hogy még a pólókat is összecsurgatta. Végül Botond egy enyhén kinött kis pólójában hoztuk haza és pelusban. Aztán másnap egy nagyobb hiszti után elzavartam a gyerekszobába gondolkodni. Mikor bementem hozzá, hogy na lehiggadt-e már, tapasztaltam, hogy ő lehiggadt, de miután közölte velem, hogy odapisilt nekem a szőnyegre direkt, akkor meg "enyhén" eldurrant az én agyam. Pelusproject felfüggesztve, pelust visszatettem a fenekére. Most megint szent a béke, már feldolgoztam két hetes próbálkozásunk kudracát:-DDD
Naná, hogy Mariannékhoz is vittem hímzéseket. Imádom végignézni az aktuális munkáit, mert ő sosem egy darabon dolgozik. Megkaptam a legújabb Mirabilia mintát, amit ő már el is kezdett, nameg a hozzávaló Waterlilies fonalakat. Annyira szép!Sokat beszélgetünk mindig hímzésről, kicsit a hímzős csajokról, blogokról is. Viktor bevallotta, hogy neki ez már kicsit sok, jobb lenne, ha erről kevesebbet dumálnánk, mert így nehéz bekapcsolódni a társalgásba. De hát a hímzős témát csak Mariannal tudom megdumálni;)
Péter csinált fini melegszendvicset, gyorsan befaltuk, aztán már menni is kellett. Így is későn értünk haza, gyerekek beájultak az ágyba.