Karcsiról pár gondolat

Jó régen terveztem, hogy szépen sorban megírom a srácaimról ezeket a beszámolókat. Mikiről még írtam, aztán ha jól látom ezer év eltelt azóta. De most próbálom folytatni Karcsival, legkisebb fiammal a mesélést.

Karcsi, akitől ha megkérdezik azt, hogy hány éves, így válaszol: Három éves vagyok, kettő!
Na ezt hámozza ki valaki:-DD
Három éves lesz Öcsipók novemberben Károly napján, hiszen stílusosan a nevenapján gondolta, hogy egy hét késlekedéssel most akkor már megnézi a többieket.
Mikor Marika megszületett sokat nézegettük a fotókat arról, amikor ő volt kicsi. Szerinte mindegyik képen Marika van, aztán gyakorlunk, hogy ezek itt Karcsi-fotók. A bevésés egészen addig tart, amíg be nem csukjuk az albumot, utána megint Marikát mond minden babás képére. A napokban csináltam egy mappát a gépen az előhívandó képekről. Két éve egy darabot sem hivattunk elő, vagyis a kettős keresztelő óta. 725 képet választottam ki... Ez vagy egy vagyon lesz, vagy nagyon meg kell húznom:-DD

Visszatérve pici fiamra. Novemberben tényleg nagyon remélem, hogy ovis lesz. Játszótéren üldögélve megtudtam, hogy a csoportjukból egy fő elköltözik. Karesz meg várólistás, szóval hátha tényleg felveszik a 4-es csoportba. Lesz egy dacos, verekedős, enyhén nehezen kezelhető Selmeci fiú is a Bükköny oviban. Pelus projectet épp ezért újból megpróbáltam. Két hétig a nagyobbak nélkül voltam itthon. Először egy hétre Selmeci nagypapához mentek Szolnokra, utána egy hetet a Szalay nagyszülőknél töltöttek Ajkán a nagyok. Irtó jól érezték magukat mindkét helyen. Közben én meg itthon játszóztam a két kicsivel és Anikó barátnőmmel, nagyjából non-stop;) Karesszel végre volt időm eleget foglalkozni, sokat beszélgettünk, főztünk, meséltünk, ölben ültünk. Autózni már nem vagyok hajlandó, vonatozni sem. Ebben bevallom, de kiégtem, már egyszerűen képtelen vagyok rá. Szóval Karcsi sokkal jobban kezelhető volt úgy, hogy ő volt a nagyfiam és nem a nagyok árnyékában töltötte mindennapjait. Nem volt verekedés, üvöltés, vita és bőgés. Így aztán a második pihentető napomon levettem róla a pelenkát és láss csodát, három nap alatt szobatiszta lett pisi ügyileg. Már csak a kaksit kéne valahogy belevarázsolni a bilibe. Azt következetesen a bugyiba nyomja, utána rögtön közli is, aztán ki kell borítani a bilibe, hogy lássa is. Mindez oké egy ideig, de ma afőzés közben a fosis bugyit lerendezni nagyon nem volt jó dolog! Na de ne akarjak mindent egyből, végülis jobb ez így, mintha napokig visszatartaná. Majd menni fog ez is.

Marikával megbarátkozott. Azt hiszem szereti is talán. Már nem veri a pocakját, hanem megsimogatja, visszaadja a cumiját, néha még csörgőzik is neki.

Imád kirakózni. Egész nagy képeket tud már egyedül is kirakni. Egyébként is önálló, a felnőtt segítséget is csak úgy fogadja el, hogy mondhatom a megoldást, de ne nyúljak bele.
Teljes gőzzel szinez a kifestő könyvekbe. Általában a piros és a rózsaszín színeket használja. Jól tartja a filcet, ceruzát, elmélyülten és kitartóan szinez akár egy órán keresztül is. Ugyanúgy csinálja, mint anno Miki, vagyis szép apránként az egész képet egy max két színnel festi ki motívumonként. Mutatom is. Egész jól a vonalon belül marad:
Nagyon szeret a konyhában tevékenykedni. Mindenben segít, ha engedem. Ha meglátja, hogy veszem elő a tojást vagy a vajat, már tolja is a stokit a pult mellé és szól, hogy jön segíteni. Tartja a robotgépet, önti a lisztet, veri a tojásfehérjét. Minden jöhet! Itt egy konyhai kisinas fotó!
Kajálásban még mindig elég válogatós. Majd az oviban megismeri azokat az ízeket, amiket itthon a nagyok miatt nem csinálok. Mire a két hét letelt a nagyok nélkül, addigra Karcsi tök jól evett. Tehát ezek a nem kérek belőle, nem finom beszólások valszeg a nagyoktól erednek. Pénteken már úgy ette a zöldbab főzeléket, mintha csokit raktam volna elé. Ma a milánói makaróniból 3x kért! A csúcs finomság a gumicukor, de szereti a kakaót, a kávét, a kólát. Elmaradhatatlan a reggeli és esti tápi cumisüvegből. Már egészen szétrágta a cucli végét, de valahogy nincs szivem elvenni tőle az üveget. Három éves korig minden gyerekünk tápizhatott. Egy kakaós fotót mutatok. Kicsit életlen, de haláli:Érthetően, szépen, mondatokban beszél. Figyelmes, a neveket gyorsan megjegyzi. Ismeretlenekkel is könnyen szóba áll, ha kérdezik simán válaszol. Most már nagyjából annyit beszél, mint a nagyobbak, szóval kapkodom a fejem eleget, mert valaki mindig beszél hozzám.
Szépen énekel, ha a szöveget nem is tudja azonnal levenni, a dallamot villámgyorsan megjegyzi. Ha hall valamit tőlem énekelni, akkor ő is gyakorolja. Legtöbbet akkor énekelek, mikor Marikát fürdetem. Legutóbbi nótánkat Koós Jánostól a Mondjátok meg Máriának címűt pl. harsogva énekli Karesz is már (nameg a többiek is). Ha nem felejtem el felteszek erről egy videót legközelebb.

Még mindig a madaras könyv a sláger. Hihetetlenül sok madarat meg tud különböztetni. Úgy érzem sosam unja meg. Viszont mi is okosodunk:-DD

Nade írok "rosszat" is. Karcsi a legdacosabb, a legnehezebben kezelhető gyerekem. Hamar üt, körömszakadtáig ragaszkodik a szokásaihoz, néha szabályosan meggyőzhetetlen. Sokszor előfordul, hogy ő benn üvölt a kisszobában a pelusos kuka mellett, én meg kinn állok az ajtó előtt és várom, hogy végre lehiggadjon. Kb. öt perc alatt szokott előkeveredni, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Ha addig nem akart enni, üvöltött a tévénézés miatt vagy simán szimplán csak nagyot harapotta tesójába, akkor a bünti után beül az etető székbe, közli, hogy akkor most nem tévézünk vagy bocsánatot kér a tesótól. De minden hiszti után meg kell szeretgetni, meg kell törölni a szemét és ki kell fújni az orrát.Nem ad kölcsön semmi játékot szívesen. A játszón is kotlik mindenen, májog, ha valamit elvesznek tőle, rosszabb esetben odacsap vagy megrángatja a másikat. Pillanatok alatt felméri, hogy ki a kisebb vagy gyengébb és azt kitúrja a csúszdán, elveszi a játékát vagy simán csak fellöki. Résen kell lennem, mert sok anyuka ezt nemkezeli túl jól:-DD Bár így a nyár végére már én is nehezen mozdulok, annyit ültem a homokozó szélén napi 4 órában, hogy kissé apatikusan szemléltem így augusztus végére Karcsim attrakcióit.
Hisztizős fotó következik. Itt épp beszorult a kanapé és a vasalós láda közé. Nem bírt kijönni, de nem lehetett neki segíteni, így aztán ott bőgött addig, amíg hozzá nem nyúlhattunk:-DD
A legszebb szeme neki van. Hatalmas szempillákat növesztett. A fogszabályozásra garantáltan befizethetünk majd:-DD