Szombat délutáni csendélet Selmeciéknél

Karesz alszik, a fiúk meg hobbiznak. Gondoltam leülök a gép elé, kattintok néhány fotót, hogy láthassátok, hogy is zajlik egy átlagos délután nálunk. Na jó, ez azért ritka látvány, de most mindenki jól elvan kivételesen, egyik srácom sem vergődik, hogy számítógépezni szeretne, vagy esetleg simán-szimplán csak unatkozik. Lassan én is előkapom a saját hímzésem, de annyit azért meg kell várnom, amíg a fiúk lelkesedése kissé megcsappan, ugyanis fél percenként hozzák a sajátjukat, hogy kicsúszott a cérna, hogy újat kell befűzni, vagy megkérdezik, hogy itt most ugratni kéne-e vagy sem. Csak Viktor nyomja önállóan a gitározást metronómmal. Skálázgat, én meg automatice szolmizálom, néha észre sem veszem;)
Itt volt a mama pár napot. Jó volt, hogy volt kihez szólnom, hogy mindenfélét mesélt. Vasalt nekem egy csomót, lesikálta az ajtókat, főzött finomakat. Mikor elment, bevallom egy kicsit bőgtem, na ja, így ennyire közel a szüléshez a hormonok már nálam is nagyon túltengenek. Mama vasalás közben mondta, hogy kissé leamortizálódott a fiúk ruhaállománya, kéne egy nagyobb feljavítás és selejtezés. Mondtam Viktornak a dolgot, így aztán felpakolta kis családunk ma délelőtt és a C&A-ban vettem egy rakás pólót Mikinek és Karcsinak. Ugyebár ők örökölnek folyamatosan a Matyitól, akinek mindig veszek újat, de a kicsiknek csak ritkán, leginkább csak cipőt. Na most kaptak Verdás pólót, Bobosat, dinósat, autósat. Miki olyan édes volt, ahogy tobzódott a pólók között.

Aztán Viktor mondta, hogy kicsit menjek be a cérnaboltba és vegyek magamnak valamit, mert mosolyogni szeretne látni;) Persze a fiúk is jöttek, Miki beszerzett magának egy gobelines könyvjelzőt én meg egy Lanarte készletet, amivel már régóta szemezgettem. Nincs túl sok szín benne, de annyira tetszik mégis. Olyan kis finom ez a Harlekin. Még anno ezer éve az egyik másodunokatesóm, Anikó rajzolt az emlékkönyvembe egy Harlekint. Imádtam azt a képet. És persze a mai napig emlékszem az idézetre, amit szerintem minden lány olvashat a maga régi könyvében:
" Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel,
Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel,
Ha majd az oltár elé csinos fiú vezet,
Akkor se feledd, hogy én is szeretlek."

Talán gagyi ez az idézet, de én szeretem és a Harlekineket ehhez kötöm. Így aztán nagyon tetszik ez a készlet és most Miki új gobelinjével együtt már ez is itthon csücsül. Persze Miklóska rögtön nekiesett az új készletnek, és akkor már Matykó sem akart lemaradni. Egy ilyen kis mini készlettel bíbelődik mostanság, ha eszébe jut. Már rég nem olyan kitartó, mint régen, de ha kedve van, akkor ügyesen, hiba nélkül hímez.
Ma mértem magamnak egy cukorszintet a kis kütyüvel. Tegnap voltam vérvételen. Mondták, hogy az éhgyomri mérés és az 1 órás terhelés között sétálgassak, hogy jobb legyen az eredményem. Hát nyomtam egy jó órás sétafikálást a két vérvétel között. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis nagyjából milyen értékem lesz, így a második vérvétel után a klotyóban mértem egy cukorszintet én is. A kis digimérő 5,9-et mutatott. A vénás vércukorszint ennél biztos magasabb lesz, úgyhogy kicsit elkenődtem, mert a diabetológián max. 6,5 a jó érték diéta mellett, de már a 6,2-es értékemnél is csóválták anno a diabos nénik a fejüket... Aki szokott mérni magának, attól kérdem, hogy mekkora az átlagos eltérés a saját cukorszintmérő és a vérvételes mérés között?
Na szóval kicsit ezen elkenődtem és tényleg csak kíváncsiságból mértem magamnak ma reggeli után 1 órával egy másikat. Minden séta és mozgás nélkül ma reggel kaja után 5,8-at mértem. Most akkor hogy van ez??? Nem értem...

Na megyek hímezni. Matykó már letette a tűjét, hamarosan viszi Viktor szülinapi buliba. Holnap osztálymise és VÁLASZTÁSOK!!!