Gyerkőceim életkora

2010. április 22., csütörtök

Normál kerékvágásban:-D

Tegnap megejtettük a fülészetes témát. Karcsit felkeltettem tök korán, nem látszott rajta az együttműködés semmi jele. Ébredés után fél órát csipázik, Nennézik, tv-t néz, aztán valahogy magához tér. Így aztán bedobtam, hogy megyünk buszozni és villamosozni. Villámgyorsan kibújt a hálózsákjából és mondta, hogy menjünk öltözni:-DD Mivel autót már nem vezetek, így hát tényleg bkv-ztunk. Egyrészt azért nem vezetek most, mert olyan berozsdásodottan megy és tényleg elég régen ültem kocsiba, másrészt a hasam miatt hátrébb kell állítani az ülést és így csak a pedálok hegyét érem el épp. Szóval jobb nekem a villamos meg a busz átszállással körítve. Egészen addig ezt is gondoltam, amíg a régi vágású 103-as busz be nem pöfögött a megállóba. Felszálltunk, még hely is volt. A leszállásnál viszont már erőteljesen éreztem, hogy a negyedik attrakció, mikor egyik hónom alatt a kismotor, másik alatt Karcsi, fél szemem a lépcsőn, másik a Mikin (aki végig fogta a fülét, mert a régi buszok zaja baromira zavarja), elég nehézkesen megy nagy pocakkal. Miki még csak nem is kapaszkodott, hanem csak úgy dülöngélt jobbra-balra. Szóval a harmadik kezemmel még őt is tartottam. De azért csak odaértünk a Lurdy-ba. Egyébként örömmel tapasztaltam, hogy minden 70 feletti néni és bácsi átadja a helyét a pocakos két gyerekkel és motorral vergődő anyukának, a fiatalok még csak oda sem sandítanak. Fülészetre baromi ügyesen negyed órával korábban befutottunk, korábban sorra is kerültünk. Mikit egy vírus döntötte le a lábáról, szóval nem középfülgyulladása volt, ahogy én sejtettem, hanem a köhögős-hányós valami ment rá a fülére, mint leggyengébb szervére. Doktornéni kimosta az arcüregét, szinte semmi sem volt benne, úgyhogy vállon veregethetem magam, hogy jól ápolom Öcsipók orrfolyásait (igaz, a porszívónk annyira nem csípi a helyzetet). A héten még nem mehet oviba, viszont sok-sok játszót és fülmelegítést írtak fel nekünk, nameg Pisze orrballonozást, mert már megint lapos mindkét görbéje Mikinek. (szerintem lehet, hogy még soha az életben nem volt szép szabályos harang alakú timpanója vagy micsodája)
Hazafele bevallom már nagyon fáradt voltam. A bkv-s mutatványt eljátszottuk még 4x, csak most már körítve volt irgalmatlan haskeményedésekkel. Begurultunk gyorsan Matykóért a suliba, ott még ügyesen ebédbefizettem is, bevásároltunk, aztán itthon vízszintesbe vágtam magam és csak akkor keltem fel, mikor Karcsi leesett az emeleteságy létrájáról, ahova természetesen az okos nagytesói akarták felhúzni. Asszem egy ideig megint nem fog próbálkozni a felmászással. Azért egy anyai pofont kiosztottam első ijedtségembenMatyinak, Miki csak azért úszta meg, mert fenn ült az ágy tetején és már araszolt is hátrébb, mikor látta, hogy Matyi fülest kapott. Matyi persze közölte, hogy ezek a fülesek nem hatják meg, apa sokkal nagyobbat üt:-DD, de azt igazságtalannak tartotta, hogy Miki kimaradt a pofonosztásból. Végülis jogos. Karesznek hála az égnek semmi baja. Este még egyszer jól elvágódott, akkor meg a szája vérzett. Én nem tudom, hogy miért kell a lakásban totál megőrülnie a kölykeimnek, de minden este 7-től totál dilisen tudnak viselkedni.

Aztán ha már úgyis totál kész voltam, gondoltam begyúrok egy adag tésztát. Így aztán tegnap este fél kilencre kisültek a sós-túrós csigák. Végülis úgy csináltam, hogy a hajtovány tésztáját dagasztottam be, tölteléknek meg 25 deka túrót 10 deka margarinnal és két nagy teáskanál sóval kentem bele. Irtó vékonyra kinyújtottam a tésztát, nagyon szépek lettek a csigáim. Miután leteszteltem ízre, asszem elmondhatom, hogy még el bírt volna viselni legalább 10-15 deka túrót. Így nagyon lájtos. Vagy esetleg a tésztájába kellett volna még belegyúrni túrót egy keveset... De így is finom és amikor csak lehet, eszem belőle.

Ma reggel vérvétellel kezdtem. Berobogtam a kórházba nyolc előtt, ott közölték, hogy a beutalóm csak a Fehérvári úti SZTK-ba jó. Frankó, igazán mondhatta volna Fülöpke, hogy egy aprócskát szeretne megszivatni... Na gyorsan átutaztam a Móriczra, közben tök dühös voltam, mert ez a hamradik terhességem Fülöpkénél a Szent Imrében, de még soha de soha nemadott máshova beutalót,mint a kórházba... Sorba álltam labor ablaknál. Mikor adtam volna a beutalóm, mondták, hogy ehhez sorszám kell. Oké, sorbaálltam sorszámért, aztán a sorszámommal megint mentem a laboros ablakhoz. Ott végre elvették (mikor az én sorszámom jött) a beutalóm és mondták, hogy sasoljam a kijelzőt és amikor az ajtó fölött az én számom villog, akkor menjek be csapolásra. Minden frankó, végre értem a rendszert! Hurrá! Pisit leadtam a wc-ben, de előtte a hermetikus csomagolásból sk ki kellett bontanom. Sebaj, alig két perc alatt ez is megvolt, közben a beutalóm és egyéb papírjaim a számban lógott, de minden megoldható. Kirongyolok a wc-ből, a számom világít az ajtó felett. Befutok, a laboros meg néz rám nagy szemekkel, hogy mit akarok. Mondom én, hogy csak vérvételre jöttem, világít kinn a számom. Levették a 7024-es vérét, a 7026-osét (enyém a 7025 sorszám), már egészen 7035-nél jártunk, mikor egyre inkább elbizonytalanodtam abban, hogy tényleg láttam-e a sorszámom a kijelzőn. Laboros néni totál levegőnek tekintett, egyre hülyébben éreztem magam, mikor jött egy csajszi, hogy kávézott és evett egy fánkot és de jól lakott, de én mit állok itt az ajtóban. Enyhén bizonytalanul elnyökögtem, hogy mintha láttam volna a sorszámom villogni. És igen, ő volt az, aki behívott, csak közben megéhezett és elment, mindössze velem nem közölte ezt az apróságot senki. Vért levették, hazajöttem, Viktor elrobogott egy óra csúszással melóba. Ma már csak akkor ér haza, mikor a fiúkat leraktam és a holnapi nap is hasonlóan fog alakulni. Sebaj, majd hétvégén lógatom a lábam, ha már kitakarítottam a lakást és átpakoltam a szekrényekben a mi ruháinkat is (fiúkét múlt héten szanáltam és átpakoltam)

A mai nap aztán végre újra normál kerékvágásba zökkent. Csináltam egy gyors ebédet. Miki spenótot rendelt, szóval semmi komoly, fél óra alatt bőven megvoltam vele. Kimentünk a játszóra, hazajöttünk, ebédeltünk, a srácok mentek aludni és meg bekapcsoltam egy bejegyzés erejéig a gépet. Most ez is megvolt, úgyhogy megyek és hímzek egy kicsit:-DD

8 megjegyzés:

  1. Atyaeeeg!!!Gondolom ''jo sokat'' pihensz/pihentel az elmult idoszakban. Hat nem semmi!!! Feltetelezem, hogy mire Marika megszuletik mar agyon leszel edzve a fiaid altal:))Mindenesetre le a kalappal!

    VálaszTörlés
  2. Nem semmi kismama vagy, ez olvasva is sok(k)! A vérvételes procedura az jellemző...és szerintem felháborító, hogy egy kismamával (is) így bánnak!
    Majd megmutatod a sütit?

    VálaszTörlés
  3. Hát ez borzasztó lenne nagy pocak nélkül is. Egy dolog vígasztaljon: azt mondják, hogy aki ennyire aktív a terhessége alatt, az hiper-szuper könnyen, és gyorsan fog szülni, úgyhogy kívánom, hogy így legyen!! :):):):):) (azért pihenj is néha!)

    VálaszTörlés
  4. Nekem is az volt a gondolatom, hogy ezt bizony olvasni sok volt, nem hogy végigcsinálni a nagy pocakoddal.
    A vérvételes dolog nagyon felháborító, mind a doki részéről, mind a nővérkétől. Valami kedveset mondhattál volna neki.

    VálaszTörlés
  5. Iszonyat a rendszer! Nem is kell ehhez semmi jelzőt tenni, egyértelmű. Sajnos.
    Anno terhességem első vérvételekor nagyon a lelkemre kötötte a védőnő, hogy hétre menjek és pontosan, mert különben hű és ha és jaj! A helyszínen a többi kismama pedig elmesélte a tényleges menetet: hétre már ott vagy, rosszulléttel, az asszisztens hölgyikék fél nyolc felé meg is érkeznek. Nyolcig még elkávézgatnak, beszélgetnek, majd el is kezdik a vérvételt.
    Elkeserítő, hogy megcsinálják, még ma is. ( most jutott eszembe, vénségnek tűnhetek, pedig csak elég fiatalon lettem anyuka. Hitték már Imikémet öcsémnek... :) )
    Fel a fejjel! Fő, hogy Marikával minden rendben és hamarosan a karodban tartod!
    Nagyon csodállak, hogy ilyen napokat végig tudsz csinálni!

    VálaszTörlés
  6. Bakker, még a saját blogomra is alig érek ide.

    Adri! Hát olyan sokat nem pihenek, de pont abban reménykedek, hogy talán ez megindítja majd Marikát kifeléa pocimból. Persze ha fáradt vagyok, akkor azért leülök, sőt ha kell le is fekszem:-DD

    Kriszti! Mire fotózhattam volna a süti már elfogyott. Szerintem fogok még belőle máskor is csinálni, na majd akkor lencsevégre kapom.

    Heni! Karcsi laza másfél-két óra alatt megvolt. Marikánál remélem, hogy időben beérek a kórházba:-DD

    zdora! Szülésznőm mondta, hogy rákérdez majd nőgyógyásznál, hogy most ezt a külön kört miért iktatta be nekem így az uccsó hetekre. Gondolom egyébként, hogy teljes figyelmetlenség miatt... És sajna nem tudok az az odamondós lenni, mindig csak utólag lennének jó benyögéseim, egyébként meg állok leforrázva.

    Dorka! Hát ez is egy igazán fraknó rendszer,amit leírtál. Milyen idősem szültél?

    Krisi! Köszi:-DD

    VálaszTörlés
  7. Húsz és fél. Imikém már 14.
    Puszi!

    VálaszTörlés