Hosszú-hosszú január

Egy kicsit minden évben tartok a téltől, amióta gyerekeim vannak. Általában a hosszú hideg és korai sötét nem kedvez sem a jókedvemnek, sem a kitartásomnak gyerekezés terén. Most meg ugye extrán hamar tudok pattanni mindenre, folyton olyan messzinek érzek mindent, hogy egyszer végre talán eljön, csak a szülés napja, május 15 közeleg kitartóan és gyorsan. Egyébként nem volt különösebb tervem semmi, amit szülés előtt meg kéne csinálni. Majd kimosom a kisruhákat, amiket el kéne hozni Ajkáról a szüleimtől, meg összepakolni a kórházas cuccot, aztán lesz ami lesz, utánam az özönvíz.

A mama sokszor mondogatta, hogy a január az év leghosszabb hónapja. Hát ez a január most tényleg ilyen lett. Valahogy a fizunap is olyan lassan köszöntött be és annyi dolgot meg kellett volna venni. Végül megvettük persze, csak így bele-belecsipegettünk a spórolt pénzbe, nade majd februárban visszapótoljuk:) Nézzük optimistán!
Idén ez a sok hó!!! Komolyan már herótom van tőle. Ha megint esik, akkor sikítok. Szerintem a fele embernek gőze nincs arról, hogy milyen rohadt nehéz egy babakocsit hóban tolni az oviig, aztán a suliig, aztán haza. Tegnap már komolyan fontolgattam, hogy Fehérvári út ide vagy oda, forgalom ide vagy oda, én kimegyek az útra a babakocsival, mert ott legalább lehet haladni.
A fiúk persze élvezik a dolgot, nagyot szánkóztunk a hétvégén. Csak én fáradok el hamar, meg átázik a csizmám meg fázok. Na jó, még Karcsi is utálja egy idő után, mert neki is fázós a keze meg a lába. Anyja fia.

Nagyon-nagyon várom a tavaszt. Őszintén vigyorogtam, mikor a naptárt tegnap átlapoztam februárra. Mindjárt itt a névnapom. Meg is kaptam előre az ajándékom, mert végre ellátogattam a Meseboltba. Igaz, a két fontos dolog, amiért mentem, az nem volt: töltőanyag a bábukhoz és Tildás könyv(legújabb). Így hát vettem csodaszép anyagokat és egy nagy vég fekete alapon csillagos karácsonyi anyagot Matyi varázslópalástjához. Idén ugyanis varázsló szeretne lenni. Miki meg oroszlán lesz, neki vettünk egy jelmezt a Regióban, amit reményeim szerint még két másik gyerekünk is fog majd tudni hordani. Naszóval szép kis összeget otthagytam a boltban, igazából Matyi palástja nyomta meg a számlát szépen rendesen, de nem gondoltam volna, hogy az akciós anyag ennyibe kerül... Aztán mivel a Mama kérdezte, hogy mit is kérnék, rögtön eszembe jutott, hogy a netről megrendelem a Tildás könyvet. Szóval a szüleimtől meg azt kapom. Szép az élet, kerek minden! Csak süssön sokat a nap és lehessen végre kinn lenni úgy egy órát, hogy ne fázzak, mint a fene. Ezt a zöld kordbársony kismamanadrágot többet nem akarom felvenni!!!

Ma reggel itt volt az ingatlanos csajszi az Otthon Centrumtól. Végül csak úgy döntöttünk, hogy meghirdetjük a lakást és lesz, ami lesz. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen közvetítő (bár borsos árakkal dolgoznak), hogy egyrészt ne engem zaklassanak folyton a telefonokkal, másrészt szűrjék meg, hogy ki is jön el megnézni a lakást, nameg hogy ne legyek egyedül a srácokkal, mikor valaki érdeklődő jön. Én már nagyon bizalmatlan és félős tudok lenni. Indulunk egy kezdő árról, aztán meglátjuk. Ha elmegy a lakás, akkor örülünk és lépünk tovább, ha nem megy el, akkor maradunk és átbeszéljük az árat. Fura érzés az egész! Szeretem ezt a lakást, kicsit fáj érte a szívem, de tényleg kinőttük. Nagyon kinőttük. Mindenesetre most irtó jó körülnézni, mert csodás rend van. Nagyjából, mint karácsony előtt;)

Hímzek is. De valahogy ebben sem vagyok most olyan igazán toppon. Folyton azon jár az eszem, hogy mit kéne csinálni valami mást, pedig szeretem azt is, amin épp munkálkodom. A Queen of Peace Mirás nénit öltögetem, még eléggé csak egy kis kezdemény, remélem péntekre majd jobban mutat. De ezer mást szeretnék hímezni, és közben a blogokon újabb és újabb szépségeket látok, amiket én is akarok. Áááá, nem kéne annyit ácsingóznom.