Matyi

Ígértem, hogy megírom Matyi fiunkkal a gondunkat, most jutottam csak el idáig. A hétvégét a gyerekek bánatára apával tespedéssel töltöttük, mert mindketten elég cefetkésen voltunk. Gondoltuk, ha eléggé kipihenjük magunkat, akkor talán könnyebben fog menni ezen a héten a meló és az itthoni mókuskerék is. Már alig taknyolunk, nekem egy picit még mindig rossz a torkom és a hangom kezd el-eltünedezni, úgyhogy eszegetem a pemetefű cukorkát, hátha valamit segít. Egyébként jól vagyunk. Miki oviban, Matyi suliban, a hó tegnap látványosan olvadni kezdett.

Köszönöm mindenkinek az előző bejegyzésemnél a kedvcsináló sorokat. Jól esett! Tudom, hülye dolgokon tudok problémázni és rosszkedvűsködni, de nagy átlagban minden télen utolér egy ilyen "rossz-passz adag", amit nem tudok kivédeni. Csak annyit tehetek, hogy felállok és megrázom magam és folytatom ott, ahol abbahagytam és próbálok a kisebb dolgokban több örömöt lelni egészen addig, amíg ki nem süt a nap.

Az első jókedv adagot a sikeres fánk sütés hozta meg. Szerintem egyre ügyesebben tudok sütni és néha magam is elcsodálkozom azon, hogy képes vagyok kaja-ügyileg egy öt tagú családdal megbírkózni. Itt most nem a mennyiségeken van a szó, hanem inkább azon, hogy egyetemre menvén főzőtudományom a zacskóslevesre és a virslire korlátozódott nagyjából. Most meg fánkot dagasztottam és sütöttem a fiúk kívánságára, és zabálták. Vasárnap estére egy kivételével mind elfogyott. Csatolok egy fotót bizonyításképp, hogy tényleg elkészültek a fánkok. Itt még nincs rajta se porcukor, se lekvár. A sütésben Viktornak be kellett azért egy kicsit segíteni, mert aza elején van öt darabot jól megégettem és kezdtem pánikolni:-DD
A fotó persze ismét amolyan Dórás. Nulla kompozíció, csak gyorsan lencsevégre kaptam, de nekem tökkkkkéletesen megfelel.
Naszóval Matyi. A legnagyobb gond az vele a suliban, hogy szemtelen és folyton beszél. Nem csak szünetekeben dumál bele mindenbe, hanem az órán is, és sajna már olyan méreteket ölt a dolog, hogy a tanító néni szerint zavarja a tanítást. Nem egyszer közli, hogy gagyi, amit épp tanulnak, és ha az aktuális feladatot megoldotta, akkor beszélget és másokat szórakoztat, mert neki már nincs "dolga". Az ilyenkor a figyelme lekötésére kapott szorgalmi feladatokkal nem foglalkozik, mert saját elmondása szerint minek, hiszen azt is tudja.
Enikő néni szerint Matyi zavaróan rendetlen, folyton kupacokban állnak a könyvei, szanaszét vannak a cuccai, a padjába semmit sem lehet beletenni, mert fullon van. Ha bármiért számon kérik, rögtön hárít, a hibát másra keni (főleg rám). Ha hiányos a felszerelése, hiányos a házija, az mindig az én hibám, mert nem ellenőriztem le. Február elején kezdték meg az új rendszert, vagyis minden nap be kell pakolni és suli után hazahozni a cuccot. Korábban a napköziben maradt minden, csak a tolltartót és az üzenőt hozták haza, a házi feladattal sem volt itthon semmi, max. olvasni kellett. Idén Matyi hétfőn és szerdán jár focira, kedden és csütörtökön szolfézsra. Így általában nincs ideje a házit megcsinálni a suliban. Itt nem kell arra gondolni, hogy órákat kell görnyednie a könyvek felett, hanem max. egy fél óra feladat, amit villám gyorsan le tudna zavarni. Én itthon elküldtem tanulni, hamarosan jött, hogy minden kész. Este vagy rossz esetben reggel bepakoltunk közösen. Múlt hét közepén már a hatodik megjegyzést írtam alá az üzenőjében, hogy nem volt ez vagy az a könyv, vagy hiányos volt a házifeladat. Jó, a házi ellenőrzésének elmaradása tényleg az én saram, de hihetetlennek érzem, hogy az okos kölyköm ne tudná végigzongorázni, hogy miből mit is kell megcsinálni, ha még ráadásul a lecke füzetbe mindent fel is írnak. Szorgalmit nem csinál sosem, mert szerite felesleges. Én meg erre nem akarom kötelezni, mert tanulja meg, hogy ha nem csinálja meg, akkor ne számítson ötösre. Tőlem kaphat négyest, lehet rossz és trehány, de akkor legyen mellé tökös srác is, aki vállalja a hülyeségeit, nem sumákol és nem hárít folyton. Na meg egyébként nem árulkodik és nem jár folyton pisilni...
Nade visszatérve a házira, most minden este leellenőrzöm és még sosem volt készen semmi teljesen!!!!! Mindig van benne valami kis bibi, ami kimaradt. Szóval ez kell.
Bepakolás. Leszámítva azt, hogy Matyi irgalmatlanul rendetlen a dolgot nehezíti az is, hogy többször arra hivatkozik, hogy egy-egy füzetet beszedtek, vagy benn kellett hagynia a könyvet stb. Így esett meg, hogy én könnyedén elfogadtam ezt a magyarázatot arra, hogy valamelyik felszerelése hiányzik, aztán délután meg ott figyelt az üzenőben a hiányjel, hogy szépen írjam alá, hogy már megint nem volt füzete-könyve. Feltúrtam Matyi szobáját. Három helyen tartotta a sulis cuccait: 1. a földön (anyja fia, de én a legnagyobb káoszban is tudtam, hogy mit hol keressek), 2. az asztalon minden egyéb mással keverve, 3. a fiókja mélyén. Helyzetet rendeztem, bepakoláskor mindent bevasalok, ha kell kiabálok is.

Enikő néni mondta, hogy magatartásból és szorgalomból is Matyi egyre inkább a közepes felé csúszik, és a legfurább az, hogy egyébként meg minden tantárgyból maxot teljesít. Értelmes kiskölyök, a kérdései kifejezetten arra utalnak, hogy tök fogja az anyagot. Minden érdekli, ami a fizikával, kémiával, csillagászattal, matekkal kapcsolatos. Velem így elég nehezen tud beszélgetni az okos-dolgairól, hisz sikerült megtalálnia azt a részt az érdeklődési körömben, ami nagyjából a nulllával egyenlő. Általában a "kérdezd meg apádat erről, mert én ezt nem tudom és soha nem is érdekelt" választ szokta tőlem kapni. A múltkor pl. a hangyasav képletével nyúzott az utcán... és ehhez hasonlókat tessék elképzelni. Húrelmélet, relativitás elmélet és hasonlók kötik le még a kvazárokon, a bolygókon és a különböző univerzumokon kívül. Vagy erről lehet vele beszélgetni, vagy nagyjából semmiről és a suliban megvan a kis kör, akikkel együtt ezeken a dolgokon agyal.
Közben meg olvas, mint egy kis moly. Most jutott el abba a korszakába, amikor könyvet kér ajándékba. Hihetetlen tempóval, másfél nap alatt elfogyaszt egy kb. 150 oldalas regényt. Asszem el kéne vinnem könyvtárba.
Esküszöm, hogy nem egy kis tudóst akartunk nevelni, hanem egy gyereket és mai napig nem értem, hogy Matyi érdeklődése 8,5 évesen hogy indult el ebbe az irányba, de néha őrjítő. És hülyét kapok, ha még az efféle önbizalmára rátesznek azzal egy lapáttal, hogy milyen okos kisfiú. Ugyanis ezt rengetegszer a füle hallatára szokták mondani. Ő így is kezeli magát, hogy ő egy átlagon felül okos kissrác. És én vagyok a gonoszanyu, aki a szarvait le kell hogy törjem, mert miközben (tényleg) okos, a szociális érzékenysége nulla, a rendetlensége már az agyamra megy, csak és kizárólag akkor segít, ha ráparancsolok és néz rám nagy kerek szemekkel, ha bármit számon merek kérni, vagy dohogok olyan egyszerű dolgok miatt, hogy be akarja velem köttetni a cipőjét.
És közben aggódom azon, hogy hiába állítja, hogy nagyon várja a kistesót, valahol a lelke mélyén a puttonya csordultig van már a sok tesójával és azzal, hogy folyton anya kéri valami segítségre, mert egyedül nem boldogul. Mindig arról beszél, hogy de jó lenne egy közös program csak vele. De az nem jó program, hogy eljön velem a Camponába és megvesszük közösen neki a töltőtollat, amit kértek, hogy mindenki vigyen be a suliba. Pedig tudná, hogy akkor beülnénk sütizni,vagy innánk egy kólát és buszoznánk és fognám a kezét és még a kvazáros hülyeségeit is meghallgatnám. Az ilyen program csak Mikit tudja boldoggá tenni, nameg mostanában Kareszt. Neki múzeum kell és csillagvizsgáló. De ez hétvégén egy egész délután. És akkor még ott van Miki és Karcsi, akik szintén igénylik a foglalkozást és törődést.
Úgy döntöttem, hogy minden hétvégén, amikor itthon vagyunk és nem tudok csak Matyinak programot szervezni, akkor elhívjuk egy-egy osztálytársát. Szerintem mi már nem vagyunk a megfelelő szórakoztatók legidősebb fiunknak. Ilyen korban már mi is folyton szomszédoltunk és jöttek a kishaverok. Csak a baráti társaságban sehol de sehol nincs Matyival egyidős fiú, a házról meg ne is beszéljünk...
Ja, és ami még nehéz. Ha úgy érzed, hogy jó fej vagy és társasozol vagy leülsz olvasni, alkotni a Matyival, akkor ha vesztésre áll, kiszáll a játékból, ha Miki csatlakozni akar, akkor már egyáltalán nem vonzó a közös program. Ja, és sosem vevő semmilyen alternatív megoldásra. Jön pl, hogy társasozzunk. Oké, nyomjunk egy menetet, mondjuk neki, hogy hozza a Metrót, a Carcassone-t. De nem, ő a leghosszabb játékokat szeretné, amihez még Karcsi alvásideje sem elegendő. Nameg ha vesztésre áll, rögtön feladja a harcot... Nekem minden nehezebb játékhoz van egy butított verzióm, amivel elhet gyorsan haladni. Viszont Matyi már tud olvasni és ismeri a játékszabályt, így a gyorsított verzióimra egyáltalán nem vevő:(, nameg ott van nehezítésképp, hogy Miki is be szeretne állni játszani.

Biztos lenne még ezer dolog, amit elmesélhetnék. De már nincs kedvem többet írni, mert csak azt érzem, hogy rossz lesz tőle a kedvem. Tökéletes egyke lenne Matyiból, én meg csak egy tökéletlen anya vagyok, aki sokszor aggódik azon, hogy valamit rosszul csinál.

ui: A töltőtollat Mikivel kettesben vettük meg hétvégén a Camponában. Matyi a füle botját sem rezdítette, mikor mondtam, hogy neki megyünk vásárolni. Itthon maradt abban a reményben, hogy számítógépezhet. Mivel ezt apa nem engedte, másfél órán át látványosan unatkozott.