Gyerkőceim életkora

2010. február 23., kedd

Majdnem hosszú hétvége Ajkán

Matyi névnapi ajándékával, amit a szüleimtől kapott. Mint kiderült, most a suliban az Atlantiszos lego a menő!

Még pár nappal korábban úgy gondoltam, hogy összepakolom a fiúkat és szerda este elindulok Ajkára velük. Így talán csütörtökön elintézhettem volna egy cukorterhelést és egy EKG-t is, és vasárnap friss eredményekkel a kezemben kezdhettem volna a hetet. A hó közbeszólt, nem nagyon mertem indulni, közben amúgy is lebeszéltem Fülöp doktorral egy gyors randit hétfő reggelre az ambulanciára. Hogy miért kell minden második hétfőn kopogó szemmel ülnöm a Nőgyógyászati ambulancián és várnom a doktor bácsimra? Mert kedves háziorvosom továbbra sem csinál 1 órás cukorterhelést. Arról meg ugye ne is beszéljünk, hogy még sosem hallott tesztreggeliről, csak zsömle-tej felállásról rossz cukor esetén. Nade a tesztreggeli egyik legnagyobb lényege, hogy tejet nem ihatok reggel, mert az gyorsan felszívódó szénhidrát. Egyébként ezt irtó nehezen tartom be, világéletemben egy nagy pohár tejet ittam, amióta meg "felnőtt" vagyok, egy nagy tejeskávéval indítottam a napot. Így aztán minden második hétfőn a reggeli hét órás kajám helyett úgy negyed tízkor sikerül bekapnom azt a miniatűr szendvicset, amit a dietetikusok engedélyeznek. Eddig sikerül beszereznem a beutalót, aztán leveszik az éhgyomros vért és utána jöhet a KAJA! Érdemes apró egérharapásokkal kiélveznem a szendvicset, különben úgy érzem, hogy mégmindig farkaséhes vagyok. De szerencsére egérharapásokkal nagyon jól állok:-DD

Nade visszatérve az ajkai kiruccanásunkra. Pénteken Mikit már el sem vittem oviba, Matyit meg elkértem edéd után a suliból, hogy minél hamarabb indulhassunk. Én terveztem, Viktor melóhelye meg közbeszólt. Egyszerűen nem tudott elszabadulni. Kapott fincsi "beosztottakat". Na jó, ez utóbbi szó túlzás, inkább úgy mondanám, hogy bővítették a két fős csapatukat 10 főre, de a nyolc főt neki és korábbi társának kell betanítani. Eddig voltak a tréningek, most jöttek a konkrét feladatok, amivel ki-ki eszéhez mérten gyorsan és ügyesen vagy nyögvenyelősen boldogul. Na ez utóbbiak miatt nem sikerült indulnunk pénteken a tervek szerint. Így mire a csipet csapatot beszíjjaztuk az autóba már igencsak leszállt az este és az estével együtt a köd is. Az uram már vezetett eleget este, de a ködöt még nem próbálta, ha meg ráadásul még az eső is esik nehezítés képpen, az meg aztán igen fincsi. Így valamikor fél kilencre futottunk be Ajkára, Székesfehérvártól egészen Kislődig katasztrófa volt az út, volt, hogy alig ötvennel vánszorogtunk a főutakon.
Én nagyon jól éreztem magam Ajkán. Kellett már ez a kis kikapcsolódás, kiszakadás a hétköznapokból. A gyerekek ellepték a nagypapát, aki most táppénzen van, mertvégre valahára megműttette a sérvét. Elrettentésképp megnéztük a sebét. Lényegében apukám túlesett egy császármetszésen:-DD Még pár hetet otthon lesz, nagyon örülök neki, végre rendesen kipihenheti magát, és mellesleg ő is élvezi a dolgot. Én vittem hímzést, de egy x-et sem öltöttem. Viktor néha-néha előkapta a gitárját. Beszélgetéssel, játékkal, bevásárlással ment el az idő nagyrészt.
Mindenképp meg kellett vitatnunk Matykó problémáját a szülőkkel. Apa szerint legyünk kitartóak és ha kell, akkor kemények. Mama szerint nincs nagy gáz, szerinte ő dettó ilyen volt, mint Matyi és mégis ember lett belőle. Mára persze kiderült, hogy Matyit már elkönyvelte mindenki locsifecsinek. Volt egy feladat a suliban, hogy nevekkel kellett mondatot alkotni. Hát pechjére a Mátyás is a nevek között szerepelt és az egész osztály róla írta a következőket. Két példa csak:
1. Mátyás folyton beszél az órán.
2. Örülnénk, ha Mátyás nem beszélne annyit.
Matyi szerint az élmény, hogy szembesülhetett önmagával nagyon megalázó volt és nem értette, hogy miért nem veszi észre senki, hogy mennyire próbál megjavulni az elmúlt egy hétben. Mondtam, hogy legyen kitartó és még kitartóbb, hiszen egy év fecsegését kell helyrehozni, ami nem egy hetes meló, hanem hónapok kemény munkája lesz.

A szüleim szerint Karesz nagyot fejlődött mind beszédben, mind játékban. Lényegében Öcsivel akár már beszélgetni is lehet, csak olyan témát kell felvetni, ami őt is érdekel. Mindent mond, mindent utánoz. Ja, és ma éjszakára véletlenül nem kapott pelust. Reggelig tök tiszta maradt, akkor pisilt be, mikor megitta a reggeli tápiját. Monstanában éjszaka nem kelt (ezt gyorsan lekopogom), amiért irtó hálás vagyok, hiszen magam miatt amúgy is ki kell mennem pisilni és mostanában egyre nehezebben alszom vissza, mert a felszedett kilóim miatt zsibbad a csípőm mindkét oldala. Ma mázsáltak a diabetológián, végre nem híztam két hét alatt semmit, sőt egy kicsit csökkent a súlyom. Összességében eddig 7 kiló van rajtam a kezdősúlyomhoz képest. Tudom, hogy ezzel nem kéne sokat foglalkoznom, de hiú vagyok... egy kicsit...

Voltunk húgoméknál is. Csak tesóm volt otthon Misivel, Tamás az egyetemen üldögélt, folytatja a megkezdett tanulmányait egy év halasztás után. Gyerekek nélkül mentünk, egyrészt azért, mert Karcsi aludt, másrészt azért, mert Miki és Matyi nagyon ráharaptak Matykó névnapi ajándékára, amit épp akkor kapott meg szüleimtől egy rövid névnapi ünneplést követően. Húgom mondta, hogy nem is gond, hogy a gyerekek nem jöttek, mert Misinek elég rossz napja van. Ő is minden frontot megérez, nyugtalan lesz tőle, ha meg még a közérzete sem az igazi, akkor egyébként is nehezebben bír vele a Tusi. Hihetetlen, hogy mennyire ismerik Misi minden rezdülését. Mi Viktorral azt hittük, hogy Mihályka a játékait nézegeti, közben Tusi mondta, hogy egy enyhébb görcse van. Én észre sem vettem volna...
Megvitattunk pár dolgot és örömmel tapasztaltam, hogy bár én is sok hülye gondomról panaszkodtam, mégsem az enyémek idegesítették Tusit. Vagy ha mégis bosszantották, nem annyira, mint azt én gondoltam. Sokat kombinálok, rágódok dolgokon, anyámtól örököltem, na... Szerencsére nálunk minden nő ilyen a családban, tehát elég jól megértjük egymást és hamar levesszük, hogy ki mit miért csinál. Szegény pasik körülöttünk!:-DD
Tusi mondta, hogy néha hetekig nem jut ki a lakásból. Én legalább a suliba, oviba minden nap kötelezően eljutok és egyre több emberrel beszélgetek. Már összetegeződtem a másik boltos csajszival is, gondolom ő is rájött, hogy bár a fiúk össze-vissza kóricálnak a boltban, sosem lopnak. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy miután én itthon minden nap csak a kisboltban veszek tejet, kenyeret, felvágottat, hihetetlenül élveztem, hogy szombat délelőtt Ajka legújabb Sparjában vásárolhattam be. Szabályosan tobzódtam a boltban, hihetetlen nagy volt a kínálat és találtam olyan újfajta Lipton gyümölcsteát, amit reklámoznak. Vettem is belőle 3 fajtát, mert itt nálunk nincs a boltban;)

Viktorral is sokat dumáltunk hétvégén, főleg a kocsiúton. Fiúknak benyomjuk a Regélőt kazettán és akkor dumálhatunk bármiről, mert nem hallják. Szerinte van olyan félreértés, amit érdemes tisztázni és van, amit nem. Van, amit érdemes elmagyarázni, és van, amit az idő amúgy is megold. Sok kérdésre csak személyes beszélgetéssel kaphatunk választ, írásban néha a lényeg elsikkad, vagy a másik fél mást ért szavaink mögött, mint amit mi szeretnénk...

Hétfőn délelőtt elfutottam kereteztetni a Miki babaköszöntőjét és a Nora Corbett tündéremet. Nagyon fáradt volt a keretezős csajszi, de lelkesen segített kiválasztani a keretet. Szerinte én túl sötét színekkel gondolkoztam, így aztán az ezüstös-füstös keretet végül valami csillogósabbra cseréltük a legfrissebb keretei közül. Így árat még nem tudott mondani, majd hív telefonon és ha nagyon drága, akkor újratárgyaljuk a dolgot.
Itthon Júlia vigyázott Karcsira addig. Ebédre értem csak haza, addig rendet rakott nálunk és porolgatott. Úgy tűnik Karcsi csak engem nem hagy levegőt sem venni, még főzni is nehezen enged el. Dumálgattunk, kávéztunk, még amíg egyben vagyok összehozunk egy családos közös kajálást, mert van egy nagy adag fagyasztott vaddisznóhúsa a fagyasztójában. Nyami!

Ma reggel meg a szülésznőmbe, Juditba futottam bele a kórház előtt. Rémesen fáradt volt, nagyot köszöntem neki, de látszott, hogy nem is fogja ki vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Utólag is Boldog Névnapot a kisfiadnak!!!! Milyen megilletődve nézi az ajándékot! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Igazából nagyon örült az ajándéknak, de arról a pillanatról lemaradtam a fényképezéskor. Amikor meg beálltam elé, hogy lefényképezzem, akkor már csak ilyen megilletődött arcot mutatott. :)

    VálaszTörlés