Alexanra Ripley: Scarlett

"1991. szeptember 25-e nagy napja volt az amerikai könyvkiadásnak; végre napvilágot látott Margaret Mitchell immár klasszikussá lett amerikai nagyregényének, az Elfújta a szél-nek a folytatása, Alexandra Ripley tollából. Igen, a varázslatos szépségű és törhetetlen akaraterejű Scarlett O’Hara visszatért! Az Elfújta a szél végén váltunk el tőle, amint dacosan felszegte állát, és elhatározta, hogy visszahódítja a daliás, a gátlástalan, az ellenállhatatlan kalandort, Rhett Buttlert – akit elveszített, mert későn döbbent rá, hogy szereti. A Scarlett lapjain végigkövethetjük ennek a különleges asszonynak az útját, magányon, megvetettségen, társadalmi emelkedésen és buktatókon, Amerika és Európa kínálta kalandokon át a nagyvilági élet csúcsáig, az elveszített szerelemtől a megtalált boldogságig."

Maradjunk annyiban, hogy elolvastam. Nem tetszett, egyszer majdnem félre is tettem. Nekem túl nagy Scarlett jellemének fordulása ilyen rövid idő alatt. Persze örömmel töltött el, hogy mégis csak Rhett mellett találta meg a boldogságot, de valahogy nem az a Scarlett volt a könyvben, akit az Elfújta a szélből megismertem, és hát Rhett sem olyan izgalmas benne. Persze megöltem kissé a regényt azzal, hogy előre lapoztam és a lényeget elolvastam;) konkrétan azokat a részeket, ahol Rhett feltűnik ismét Scarlett életében. Az meg szabályosan érthetetlen, hogy miközben van három gyereke, egyet teljesen kiemel, szabályosan csüng rajta, a másik kettővel meg még szinte említés szinten sem foglalkozik. És hát hogy Ashley-nek maga keres feleséget?!?! No comment. Kár volt időt pazarolnom rá, ez nem folytatás, hanem valami fura hepiend a régi szereplőkkel...