Egy újabb...

Már egy ideje tudom, de igazán bizonyságot csak tegnap kaptam az ultrahangon. Májusban érkezik a következő Selmeci baba. Szóval mikor életünk valamilyen irányban végre elindul, megy a szekér, akkor nálunk jön egy gyerek és oltári felfordulást csinál. Még csak beszélünk arról, hogy mi mindenen kell majd változtatnunk, mert elég nehéz belegondolni. Nem is részletezem. Egyszerre örülünk az újabb kicsinek és aggódunk azon, hogy mit hogy fogunk megoldani.

Én mint jó szokásom szerint mindig, már most baromi rossz közérzettel létezem, reggel róka komával indítok, aztán egész nap émelygek, gyenge vagyok. Este már általában csak fekszem és ha megszólalok, akkor félő, hogy újabb kör következik a klotyón. Ráadásul Karesz beteg, szóval nem vagyok épp a toppon. Így aztán a bejegyzéseim is kurták, vagy egyáltalán nincsenek. És olvasni is ritkásabban szoktam, majd bepótolom. Ja, tű sem volt ezer éve a kezemben, még szerencse, hogy lenyomtam a fagyis kannát, mert az most határidős.Néha aggódom, hogy minden rendben legyen a babával, de azt hiszem a mi családunkat már annyi megpróbáltatás érte, hogy valahol igazságtalanság lenne, ha gond lenne. Így aztán félredobtam a babonáimat és leírtam a dolgot és mutatom a képet is a babáról. Már volt szívhangja és garantáltan nem mola. Doktorbácsim nagyon örült, a családban szintén volt nagy öröm, bár kissé aggódnak is azon, hogy az életünk hogyan megy majd tovább. Én csak a munkahelyemre félek bemenni színt vallani, a többi majd megoldódik.