Gyerkőceim életkora

2009. szeptember 2., szerda

Összefoglaló

Már megint egy csomó idő eltelt és alig írtam valamit. A tűm persze szorgalmasan jár, próbálom összehozni az összehozhatatlant, vagyis elkészíteni az RR kendőmet határidőre:-DD Ma megkaptam Ritától a Nora Corbett M betűjét. Azt hittem visítok, mikor leélezve szépen félbehajtva megláttam a borítékot a postaládában. Na ja, postás bácsinak gondolom sejtelme sem volt arról, hogy egy párezer forintos keresztszemes mintát hajt és élez le kettéhajtva. Most préselem, hogy ne látszódjon annyira a hajtás nyoma. Persze rögtön nekilátnék, olyan szépek mellette a CC fonalak, de kitartás még, mert az RR kendő fontosabb. Mellesleg a betűt a mama szülinapjára szánom.

Elkezdődött az újabb év. Vártam, bár őszintén szólva tényleg nagyon jól belerázódtam a nyárba. Délelőtt játszó, délután játszó, közben valamikor főzés vagy kajarendelés, Karcsi alvás, nagyok veszekedés, egy-egy társasozás, ezer vasútépítés. Karcsi a legnehezebb a három közül. Ha csak a Matyi, vagy csak a Miki van, tök jól eljátszunk, dumálunk, hagynak tenni-venni ezt-azt. Karesz viszont még a klotyóról is lerángat, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, akkor hisztizik, zokog, odacsap. Szóval nevelem, de nem nagyon hatja meg az sem, ha rávágom az ajtót, vagy ha kiabálok vele. Immunis. Pedig tuti nem a tesóitól látta el, mert azok a küszöb alatt vannak, ha kiengedem a hangom. De ha kimegyek a Karcsival az utcára, akkor minden frankó. Baromi nagyokat sétál, motorozik, imád hintázni, akkurátusan készíti a homoksütiket, mindenhova felmászik, minden csúszdát kipróbál. Én meg megyek utána folyton, mert senkivel sincs kedvem beszélgetni. Anikóval játszózunk, a gyerekeink összeszoktak, én már valahogy nem akarok többet ismerkedni a homokozó szélén. Legalább addig csöndben vagyok, senki nem szól hozzám, végre gondolkodhatok a magam dolgain. Egy csomószor azt vettem észre a nyáron, hogy ha valamelyik nagy nem volt otthon, hogy jé, végig tudok gondolni jó pár dolgot. Persze azért figyelem a többi anyukát és néha halálian jól szórakozom. Kedvencem (Anikónak is) Sára-Eszter anyuja. Ordítva fegyelmezi a kölykeit, mégis olyan rosszak, hogy iszony. Én nem tudom miért gondolja valaki azt (jelen esetben az ikrek anyja), hogy a játszó egyik sarkáról való irgalmatlan üvöltéssel rá tudja venni az alig 3 éves gyerekét, aki mellesleg úgy általában nem szokott szót fogadni, hogy ugyanmár ne menjen a hinta elé, mert megrúgják. Na, az ő gyerekeivel mindig történik valami, tegnap az egyikLactacid feminát ivott, de szerencsére nem lett baja. Ezek tipikusan azok a sztorik, amiket én csak max. anyámnak mesélnék el, vagy a legjobb ismerőseimnek, nem a játszón szórakoztatnám vele a nagyérdeműt.

Miki örömmel ment oviba. Lettek új csoporttársak is, akik üvöltve lógtak Margit nénin az első napon. Karesz is csak sasolt, jött oda hozzám, hogy a "baba". Tudtam, hogy azt kérdi, hogy miért sír a kislány. Gyerek anyja az előtérben a szekrényeknél hallgatja, hogy sír a lánya. Miért ilyen mazochista? Pechjére Margit néni épp kijött a síró-rívó kislánnyal, hogy nézzék meg milyen szép szekrénye van. Margit néni baromi bosszús volt anyukára, hogy nem ment el sétálni, ugyanis a kislány meglátta az anyját és plussz egy fokkal hangosabban üvöltött onnantól kezdve. Még nem láttam Margit nénit szentségelni, de most nagyon-nagyon közel volt hozzá, anyukát meg is kérte, hogy tegye már meg, és sétáljon egy kört az ovi körül. Mikit kérdeztem róla és mondta, hogy a kislány délután már nem sírt. Sajnos Dadus Margit néni nyugdíjba ment, pedig hogy szerettem. És persze a gyerekek is szerették. Mindig annyira képben volt a fiúkat illetőleg, nameg olyan nagyis volt, mindig volt legalább egy gyerek a közelében, akit szeretgetett. Sajnálom hogy elment, de azért a játszón még fogok vele találkozni. Miki várja már nagyon a focit, mindenképp beiratom, sőt ha vinnék úszni, akkor arra is beiratnám, de oda általában csak a nagyokat viszik.

Matyikám első napja is jól zárult, bár az évnyitót nagyon unta:-DD Örült az osztálytársainak, állítólag tényleg nagyot nőtt, már olyan magas, mint az a srác, aki az 5. volt tavaly a tornasorban. Tegnap befóliáztuka könyveket, felvignyettáztam mindet, bekötöttem a füzeteket, kitöltöttem minden kitölteni valót és értékeltem, hogy idén nem kell ezer ketyerét vagdosni, ragasztgatni stb. Így is elég munkát ad az embernek az évekzedés. Épp tegnap számoltam utána, hogy laza nyolc évet fogok lehúzni a Bükköny oviban a három gyerekkel. A végén vajon fogok kapni bizonyítványt? A Don Bosco sulit még nem számoltam ki, de örülnék, ha ide járhatna majd Miklós és Károly is, tehát úgy 15 év körüli időt fogok minden nap a kapuban eltölteni. És őszintén remélem, hogy nem lesz ugyanabban az összehasonlításban részük, mint nekünk gyerekkorunkban. Én persze nem sínylettem meg túlzottan, de húgom eléggé.
Matyinak folyton fáj a feje. Jövő hét szerdán elviszem szemészetre, hogy minden oké-e nála. Folyton olvas, mi meg Viktorral mindketten szemüvegesek vagyunk (úgy de úgy vágyom egy új szemüvegre, vagy egy kontaktlencsére), szóval van eséle egy saját külön bejáratú szemüvegre. Remélem nem lesz tőle olyan mint Agnan;)

Mikinek épp most próbálok kikuncsorogni egy hallásvizsgálatot a Bethesdában. És látom, még mindig nem ítam meg a beszámolómat a hallás-dolgainkról, pedig nagyon aktuális lenne. Újra megyünk Enikő nénihez, őt is fel kéne csörögnöm ez ügyben. Ovis logopédus nénivel már találkoztam, mondta, hogy mindenképp megnézi az őszi szűrésnél a Mikit és beiktatja az órarendbe. Éljen! Éljen!

Közben otthon is minden kezd rendbejönni. Húgomék kisfia, Misi kétoldali tüdőgyulladást kapott. Szerencsére még időben elcsípték a bajt, hamar kórházba kerültek és rendbe is jött, de tesómékat már a legrosszabbra is felkészítették. Misiért sokan és sokat imádkozunk és szerintem bitang erős kiskölyök! Örülök, hogy leküzdötte a tüdőgyuszit! Sokat gondolok rájuk, ma este a húgom is felcsörgetem.

Karesz túl van három nap intenzív lázon, ami persze főképp éjszaka tombolt. Szégyenszemre nem estem ettől annyira kétségbe, így elmentem Mariannal megnézni a Harry Pottert a moziba. Két dolog rémesen idegesített. 1. Szellemképes volt a film. Minden figura életlen volt. 2 Harrytől falnak megyek... Egyébként nem volt rossz, de valahogy mást vártam, de ha már mindegyik részt megnéztem, akkor ezt sem hagyhattam ki:-DD

Pénteken ottalvós bulira megyek Marával és Krisivel. Viktor épp megjegyezte, hogy folyton elcsászkálok mindenkivel. Mindenkivel?!?! Leginkább csak velük, de akkor garantált a jó hangulat;)

2 megjegyzés:

  1. Áááá, postás bácsi kezére jól rá kéne verni!
    Jó bulizást pénteken! :)

    VálaszTörlés